Belemerítette a kanalat a levesbe. Ekkor ötlött az eszébe, hogy hajdan volt játékos korában, amikor vasárnap játszottak meccset, az ő kedvéért 11 órakor ült asztalhoz az egész család. Erre azért volt szükség, hogy amikor bedobják a korongot, már ne ülje meg a gyomrát az étel.
Most nem kellett délelőttre előrehozni az ebédet, elvégre csak az ünnepélyes korongbedobásra kérték fel a lilák egykori „kettesét”, a Magyar Jégkorong Hírességek Csarnokának a tagját.
A Megyeri úton elmerengett, mennyire más volt itt minden annak idején. A klubházban volt a csapatok öltözője, a folyosón rögtön az első az Újpesté. Mennyit készülődött ott, elmaradhatatlan bekk párjával, Flóra Petivel…
Az öltöző folyosóról, szűk kis ajtó vezetett – nem a pályára, hanem - a stadion mögötti udvarra, ahonnan aztán egy gumicsíkon gyalogoltak a játékosok a szabad ég alatt álló küzdőtérig. Most mennyivel egyszerűbb és szebb - minden. Arról már nem is beszélve, hogy természetesen fedett jégcsarnokban küzdenek a csapatok. 
Odabent megállt az UTE cserepadja előtt és szinte várta, mikor szólal meg egykori edzője Boróczi Gábor, elmaradhatatlan piros-fekete kockás dzsekijében. Ő azonban már régen, az égi jégpályákon osztogatja tanácsait…
Az is felrémlett neki, hogy az UTE –Fradi rangadók idején rendre „megtalálták” egymást a zöldek kemény legényével, Miletics Csabával. Számtalan ökölcsatát vívtak a jégen, amelyek láttán mindig tűzbe jött a nagyszámú közönség. Mert, hogy akkor tájt mindig zsúfolt volt a Megyeri úti lelátó. Nem úgy, mint most… Bár idén alakul a csapat és ha minden így folytatódik, visszaszoknak majd a nézők is.
Kovács Csaba, a Magyar Hoki Halhatatlanja, eddig jutott az emlékezésben, amikor pályára szólították. A pálya közepén levő bedobó ponthoz sétált és a két center közé ejtette a korongot.
Ezzel pedig megkezdődött az UTE – Brassó MOL liga találkozó.
Szöveg: Török László
Fotó: Rózsa Zoltán
