"Meg kell tanulnunk jól kommunikálni"

Egy magyar edzőnek épp olyan nagy lehetőség kipróbálnia magát Kanadában, mint egy játékosnak, ez pedig most három szakemberünknek is megadatott. Tokaji Viktor, Szilassy Zoltán és Jánosi Csaba is részt vehetett a Hockey Canada által szervezett ’High Performance’ táborában. Velük beszélgettünk miután leülepedett az ott megszerzett tudás.

Glen Williamson közreműködésével három magyar edző két különböző szemináriumon vehetett részt, amelyeket a Hockey Canada minden évben megszervez. Ezekbe az ottani szakembereknek is csak egy kiválasztott részét hívja meg a kanadai jégkorongszövetség, így mondani sem kell, mekkora dolog, hogy a mieink közül hárman is ott lehettek. A High Performance Camp nevet viselő képzés kétszer egyhetes periódusokban kerül megrendezésre. Jánosi Csaba az elsőre utazott Edmontonba, míg Szilassy Zoltán és Tokaji Viktor együtt ment a másodikra Calgaryba. Jánosi az U14-es válogatott és a Vasas U18-as csapatának edzője, Szilassy Zoltán az U16-os válogatott és az UTE felnőtt csapatának edzői stábjában vállal szerepet, míg a frissen visszavonult Tokaji Viktor a MAC U16-as együttesénél kezdi meg első szezonját, amikor már csak korcsolyára, kesztyűre és ütőre lesz szüksége a hokis felszerelésből.

Kanadában is nagyságrendileg mindössze kétszáz olyan edző van, amely ilyen High Performance edzői bizonyítvánnyal rendelkezik, így az exkluzív lehetőség kiváló tanulási lehetőséget is hozott magával, tudásukat pedig hazánkban, a magyar utánpótlásban kamatoztatják majd. „Ez egy költségtérítéses képzés volt, amelyet a szövetség fedezett és ezért köszönetet szeretnénk mondani az MJSZ-nek. Óriási lehetőség volt számunkra” – mondta Tokaji.

A két képzés eltért egymástól, így hármuk együttesen megszerzett ismeretei is szerteágazóak. Jánosi Csaba leginkább az edzői stílusokba nyert betekintést és beszélt a tábor felépítéséről is. „Négy kilencfős edzői csoportot alakítottak ki a szervezők, hozzájuk csatlakoztam, vagyis a csoportomban én voltam a tízedik. Minden csoport két másik edzővel dolgozott együtt. Folyamatosan forogtunk, amíg az egyik csoport edzést tartott, addig egy másik a lelátóról figyelt és jegyzetelt, a harmadik a játékosokat figyelte meg edzés közben, a negyedik a meccseken kapott helyet a pad mögött.”

A HP2-ben Tokaji Viktor és Szilassy Zoltán számára a hangsúly inkább az edzői alapelveken és a kommunikáción volt. „Nagy hangsúlyt fektetnek a konkrét edzői tevékenységre, nem a feladatok ismétlésére, hanem magára, az edzői munkára. Az egész a kommunikáción alapszik, ahogy a játékosaiddal, más edzőkkel, szülőkkel értekezel, és ahogy igyekszel mindezt szinkronba hozni” – mondta Tokaji.

Az előző szezon végén visszavonult védőt valóban lenyűgözte a Kanadában tapasztalt kommunikációs mechanizmus, vagy éppen a felismerés, hogy mennyiben más ez a terület ott, mint a magyar jégkorongban. „Látni kell, hogy a sportág annyira specializálódottá vált, hogy az edzői stábok már-már úgy néznek ki, mint az amerikai futballban. Vagy egy vezetőedző, két másodedző, egy képességfejlesztő, videó-, kapus- és erőnléti edző. Vagyis nagyjából hét főről beszélünk, akik alapvetően tagjai mondjuk egy egyetemi csapat edzői stábjának, ami – ne feledjük, hogy – még mindig egy amatőr/utánpótlás együttest jelent. Természetesen magas játékszintről beszélhetünk, de nem profi egy csapatról. A vezetőedzőnek az a dolga, hogy mindezt jó irányba terelje, ez az, amit nagyon fontosnak tartok. A kommunikáció egy nagy problémaforrás nekünk, magyaroknak. Mióta visszajöttem Kanadából sokkal többet kérdezek, jobb ötször-tízszer megkérdezni valamit, mint nem tudni egyáltalán.”

Jánosi Csabával ellentétben Szilassynak és Tokajinak több ismerős arccal is szerencséje volt találkozni, akik a magyar jégkorongos közönség számára sem ismeretlenek. Tyler Dietrich, a Fehérvár AV19 frissen kinevezett EBEL edzője is részt vett a képzésen, hogy megszerezze a HP2 bizonyítványát. A szeminárium egyik előadója a Dertoit Red Wings erőnléti edzője, Mike Kádár volt, aki magyar állampolgársággal is rendelkezik, és amikor tud, Magyarországra látogat és besegít a válogatott edzőtáboraiban is.

„Az egyik dolog, amit a Kanadában töltött három hét alatt megfigyeltem az volt, hogy milyen fegyelmezettek voltak a gyerekek. Minden edzés után – függetlenül attól, hogy hol voltam – a gyerekek odakorcsolyáztak a trénerhez és megköszönték az edzést” – folytatta tapasztalatainak felelevenítését Jánosi.

Mindhárom edző rengeteg tudást szerzett a Kanadában töltött időszakban, amelyeket mindennapjaikban kamatoztatni fognak. Szilassy, Tokaji és Jánosi is többé-kevésbé – remélhetőleg hosszú és sikeres – edzői karrierjük legelején tartanak. „Az előadások nagyon jók voltak és az információk átadásának módja is kiemelkedő volt. Nagyon tetszett a mentalitás és a könnyedség, amely az ottani edzői munkát jellemezte” – mondta Jánosi, majd Tokaji folytatta. „Eredetileg azt hittük, kimegyünk és majd megmondják, hogy ’ebben és ebben a helyzetben ezt kell csinálni, egy másikban meg ezt és ezt’, míg tulajdonképpen nincs egyetlen jó válasz, mert különböző dolgok lehetnek helyesek annak függvényében, hogy mire van szüksége az adott csapatnak egy bizonyos helyzetben; és ez az, amiről az edzői pálya szól. Minden helyzetben tudnod kell, hogy mit kell tenned. Tényleg nagyon sokat tanulhattam és mindenki mindenről kérdezte a másikat.”

Egy magyar edzőnek épp olyan nagy lehetőség kipróbálnia magát Kanadában, mint egy játékosnak, ez pedig most három szakemberünknek is megadatott. Tokaji Viktor, Szilassy Zoltán és Jánosi Csaba is részt vehetett a Hockey Canada által szervezett ’High Performance’ táborában. Velük beszélgettünk miután leülepedett az ott megszerzett tudás.