Az idei szezonban harmadik magyar játékosként mutatkozott be néhány nappal ezelőtt a finn élvonalbeli bajnokságban, a Liigában Horváth Bence. A 20 éves játékos a Jukurit színeiben közel öt percet töltött a pályán a KalPa elleni, hosszabbítás után megszerzett győzelem alkalmával. A felnőttválogatottban is számításba vett csatártól kértünk egy kis helyzetjelentést az újabb mérföldkő kapcsán.
Jól alakul a szezon Horváth Bence számára, hiszen augusztusban, Ukrajna ellen bemutatkozott a felnőttválogatottban, majd közvetlenül ezután a pozsonyi olimpiai selejtezőn már remek játékkal jelentkezett. Most pedig a Jukurit színeiben lehetőséget kapott a KalPa elleni bajnokin (3-2) a finn felnőttligában. Galló Vilmos (KooKoo) és Varga Balázs (JYP) után harmadik magyar játékosként volt erre lehetősége ebben az idényben, a klub juniorcsapatából „feljátszva”. Újabb mérföldkő, arra voltunk kíváncsiak, hogyan nyílt erre lehetőség.
„Az U20-as csapattal edzek a mindennapokban, de az egész nyarat végig a Liiga-csapatnál töltöttem. Hat hetet dolgoztunk együtt, így belekóstolhattam, ismerkedhettem a rendszerrel, a környezettel, a játékosokkal. Nem voltak tehát ismeretlenek most a többiek, és ez megkönnyítette a debütálást” – fogalmazott Horváth Bence, aki egyébként csapatkapitánya a Jukurit U20-es együttesének.
„Nem volt nehéz átszokni, az egész klub gyors hokit vár el, felnőttben és U20-ban is, ami nekem szerencsére fekszik, ez a része könnyen ment. A szisztémában pici részletek persze mások, a tempó is magasabb, de amit igazán nagy különbségnek mondanék, az a nyugodtság, a higgadtság, a „kevesebb néha több” alkalmazása a gyakorlatban. Azt hiszem, ezt hívják rutinnak, amikor a játékos nem is végzi el gyorsan a feladatát, a mozdulatsort, de az mégis gyorsnak tűnik. Hálás vagyok ezért az 5 percért, valahol el kell kezdeni, nagyon örültem a lehetőségnek. De az biztos, hogy ezt a tempót könnyebb felvenni, ha az ember több játékpercet kap, remélem, lesz még erre lehetőségem.”
„Fiatal kerete van a Jukuritnak a Liigában, sokan vannak, akik pár éve öregedtek ki az U20-as csapatból, és mivel a nyáron együtt voltam velük, tényleg könnyű volt a beilleszkedés. Az öltözőn belül, ha huzamosabb ideig és többet vagy együtt a többiekkel, mint mondjuk a családoddal, akkor minden könnyebbé válik. Nálam ez hatványozottabban így van, hiszen semennyit nem vagyok az „otthoniakkal”, így alig várom, hogy a pályán legyek, mert akkor vagyok a „második” családommal. Ez az U20-ban is így van, mindkét helyen nagyon jó a hangulat, úgy fogadtak most, mintha velük edzettem volna az elmúlt időszakban is. Minden csere után, amikor csináltam valami jót, akár apróságot, megdicsértek, ez nagyon nagy erőt tud adni nekem, és még több önbizalmat, hogy tudok ezen a szinten játszani. Egyébként nem is lehetett volna jobb forgatókönyv, minthogy a volt csapatom, a KalPa ellen mutatkozzak be a Liigában, ez így lett megírva. Ráadásul a korábbi U20-as „kalpás” edzőim viszik most a felnőttcsapatot, a motivációm tehát sokszorosan megvolt a meccs előtt, meg akartam nekik is mutatni, hogy képes vagyok itt helytállni. Megvolt a belekóstolás, picit jobban látom így, hogy melyek a játéknak azok a részei, amiket fejlesztenem kell ahhoz, hogy huzamosabb ideig megragadjak itt fent. Ez az öt perc is hatalmas motivációt adott, hogy úgy dolgozzak, ahogy eddig vagy akár még jobban, hogy amikor megint szüksége lesz a felnőttcsapatnak játékosra, akkor engem hívjanak.”
Horváth Bence, aki a játékpercek hiánya miatt hagyta el a KalPát két éve (előbb a svéd Vaxjőhöz, majd a korábbi U16-os „kalpás” edző érkezése után a Jukurithez igazolt), azt mondja, elégedettek voltak vele a meccs végén.
„Annyit mondott az edző, hogy úgy játszottam, ahogy elvárták, ahogy az U20-ban szoktam, és tetszett nekik, hogy nem akartam megváltani a világot. Gyorsan és ésszel, okosan kellett játszani, ezt kérték, és úgy nyilatkoztak, hogy ezt hoztam” – így Bence, aki az U20-as csapatával korrekt szereplést tud eddig maga mögött.
„Jól kezdtük az U20-as szezont, hat meccs után hibátlanok voltunk, aztán jött egy kis hullámvölgy, ami minden csapat életében eljön, és nem is mondanám ezt problémának a szezonnak ebben a szakaszában. Most hullámvasúton ülünk, hol nyerünk, hol kikapunk, de jobb ezt most megtapasztalni, sok idő van még kijavítani a dolgokat, helyre rakni a fejeket. Jó csapatunk van, a tabella első felében vagyunk.”
Ami a mindennapokat illeti, Horváth Bence abszolút elégedett a mikkelini élettel, jól telnek a napjai és a finn nyelvismeretben is lépett előre.
„Egyedül lakom itt a városban, ahol szeretek lenni, de én mindenhol szerettem élni. Van egy jó adottságom: képes vagyok majdnem mindenhol otthon érezni magam. Kapok egy csomó pozitív energiát, ezeket próbálom vissza is adni, jó a légkör, jó baráti köröm alakult ki, egy jó lehetőségnek tartom ezt az organizációt a fejlődésre, szóval nem panaszkodhatok. A finn nyelvvel szerintem jófelé haladok, nagyon keveset beszélek már angolul így az ötödik évemben. Jól megértek mindent, és engem is megértenek, még ha nem is mindig helyesen mondom, amit szeretnék. Az a finn, amit tudok, azt az öltözőben tanultam, illetve a befogadócsaládnál, ahol akkor laktam, amikor a KalPában játszottam.”
Horváth Bence is ott lesz a Sárközy Tamás Emléktornánk jövő héten, mint mindig, most is nagyon várja a válogatottal eltöltött napokat.
„Pénteken és szombaton még játszunk, vasárnap repülök, hétfőn kezdünk. A válogatottba hazamenni, a címeres mezben játszani az eddigi karrierem során is mindig felülírt minden érzést, és ez most is így van. Mindig nagyon szívesen megyek haza, végre beszélhetek az anyanyelvemen, az otthoni barátok között lehetek, a példaképeim között sokszor az öltözőben, ezek olyan napok, amik nagyon jól esnek a lelkemnek, feltöltenek.”
