Kevesebb rossz dolog van a sérülésnél. Ijesztő, fáj, az ember nem csinálhatja, amit szeret, hiányzik a csapatnak és a csapat is neki, fizikai és lelki gyötrelmeket kell leküzdeni, és csak telik az idő... De egyszer azért el is jön: Bartalis István is visszatért a keresztszalagszakadásából. Az ő ismételt munkába állása apropóján vizsgáltuk meg, milyen a visszatérés egy súlyos sérülésből, erről szól e Hétvégi olvasmányunk.
244 nappal ezelőtt más korban éltünk.
Nem volt még itt a tél, sőt, éppen hogy virágzott a tavasz. A férfi labdarúgó-válogatottunk nem jutott még ki az Európa-bajnokságra, a női röplabda-válogatottunk nem játszotta még le az Eb-jét, és a magyar hoki sem volt még „A-csoportos”. Bartalis István még ebben a korban teljesítette a legutóbbi mérkőzését, 2015. április 12-én. Másodszor játszottunk a Tüskecsarnokban, Szlovénia volt az ellenfelünk, kikaptunk 4–2-re, „Isti” adott egy asszisztot, kapura lőtt négyszer, nem mellesleg ő volt a csapatkapitányunk a napon.
Aztán négy nappal később megsérült.
Ez volt az utolsó edzés, mielőtt a csapattagok hazatértek volna elbúcsúzni a családtól, hiszen másnap indult a karaván Krakkóba. Ám „Isti” nem csomagolni, hanem a kórházba ment, illetve: vitték… Már akkor látszott, hogy súlyos a helyzet, amikor a Jégpalota gyakorló pályáján elterült egy emberelőnyös lövés közben, holott a környékén sem járt senki. Elszakadt a térdében a keresztszalag, amire fél-háromnegyed évet szokás mondani. Bartalis István tegnap, 2015. december 11-én tért vissza – 244 nappal a sérülés után.
„A legrosszabb az volt, hogy a világbajnokságot a tévében kellett néznem, a helyszínen talán jobb lett volna… Engem akkor műtöttek, amikor a srácok a feljutást ünnepelték. Nagyon rendesek voltak, a válogatott és a szövetség is, meghívtak tényleg mindenhova, jó fejek voltak, ezúton is köszönöm! Ám nem éreztem a magaménak a sikert, remélem, ebben az idényben már rászolgálok – mesélte az icehockey.hu-nak Bartalis a héten, a visszatérésére készülve.
– Az elején nem akartam elfogadni a helyzetet, eléggé készen voltam, aztán elkezdtem gondolkodni, hogy akkor most sajnáltassam magam? Nem csak egy évet szeretnék még játszani, ezért nem is csak az „A-csoport” miatt döntöttem úgy, hogy mindenképpen felépítem magam újra.
A műtéténél a patella-ínből kitéptek egy darabot, ezzel pótolták a keresztszalagot, véstek csontot is. Jól sikerült az operáció, de amikor később a térdízületből kihúzták a csövet, aminek a váladékot kellett elvezetnie, életem lenagyobb fájdalmát éreztem, mert addigra beleszáradt a cső a lábamba…”
Hát így kezdődött.
A sérülés és a műtét lehetetlenné tette, hogy Bartalis ott legyen a csapattal Krakkóban: játékosként erre nyilván esélye sem lehetett, de még a szurkolásról is lemaradt, mert se kinyújtani, se behajlítani nem igazán tudta a lábát, így a sokórás autóút, majd a helyszíni drukkolás utópiává minősült. Helyette maradt a tévézés, a távolból ünneplés Szirányi Bence góljakor.
Aztán következett a gyötrelmes munka.
„A negyedik hónapban kezdhettem meg az egyenes irányú mozgást, aztán két hétbe tellett, hogy 140 fokot tudjak fordulni. Az ötödik hónapban futhattam, a hatodikban mehettem jégre. Először nagyon jólesett, de egy héttel később napról napra rosszabb lett. Nem tudtam kipihenni a fáradalmakat, és még mindig van, amitől fáj a térdem. Volt olyan, hogy felkeltem, és azt éreztem: esélytelen, hogy aznap bármit is csináljak. De mégis felkeltem, jobb lett és lementem korcsolyázni – emlékezett Bartalis, akitől megkérdeztük azt is, vajon maradt-e benne félelem a testszaggató sebesülés miatt?
– Ez nem félelem, hanem valami tudatalatti… Kellenek a meccsek, mert korizhatok akármennyit, játszhatok öt az ötben akármennyit, van, amit nem tudsz modellezni edzésen. Az időzítés nyáron is elmegy, nem úgy reagálsz, nem oda megy a passzod, nem oda és úgy megy a lövés, ahogy szeretnéd, hiába tudod, hogyan kéne.
A meccs előtti rutinom feltehetőleg változik, például a focit valószínűleg elhagyom, mert nekem külön be kell melegítenem a térdem. Az pedig kérdés, hogyan reagálok majd, ha bemelegítek szárazon, majd be kell öltözni, és közben kicsit kihűl az izomzatom. Aztán jégre megyek, ott is bemelegítek, de a kezdés előtt megint kihűlök picit.”
Mire idáig eljut a sportoló, a sérült sportoló, persze nagyon sok minden történik: 244 napba belefér… Ezek persze nem látványos dolgok a külvilág számára: a mindennapos küzdelem néhány foknyi elforgásért, néhány milliméternyi nyúlásért vagy egy centi megtételéért sosem lesz címlapsztori. Pedig hősies tettekről van szó, és nem is egyetlen személyről.
„Ha a kihagyás hosszú, akkor feltételezhetjük, hogy a sérülés után műtét következett, ami megelőzi a mi munkánkat – kezdte a férfiválogatottak és a MAC Budapest erőnléti edzője, Puskás Sándor.
– Ha meg kell bontani a testet, az az első lépés. Attól függően, hogy mi volt a sérülés, előfordulhat gipszelés vagy teljes pihentetés, de a cél, hogy a sportolót – sőt, már a civileket is – minél előbb ismét mozgásba hozzuk, ezért mihamarabb neki kell látni a gyógytornának, amit orvossal egyeztetve tervez meg a gyógytornász, és hajtat végre – ez a második lépés. A térdnél heti öt-hat gyógytorna is szükséges lehet: gumiszalagos, saját testsúlyos rehabilitáló gyakorlatokat kell végezni, ami könnyűnek hangzik és látszik, de nem egy sérülés után, kivált, ha fáj a műtött terület. Alapesetben ez még nem az én szintem, de ha valamilyen oknál fogva a sportoló nem tud eljárni a gyógytornászhoz, előfordul, hogy mi hajtatjuk végre a programot. Viszont a harmadik lépésnél, amikor a gyógytornász azt mondja: igen, vissza lehet engedni a sportolót a sportmozgásokhoz, na, akkor jövök én. A térd- és bokasérülések esetében a kerékpár az első eszközünk, mert tehermentesítve lehet vele dolgozni.”
Ahogy elmondta Bartalis is, mire idáig eljut a sérült, hónapok telnek el a törés-szakadás után, ami a sportolóknak ugyanennyi haszontalan időnek minősül. Erdély Csanád, a Krakkóban feljutó válogatottunk tagja mondta a nyár elején, hogy a dicsőséges vb-ről hazatérve neki elég volt kétnapnyi pihenő az ünnepléseket követően, indult volna sportolni, focizni, kosarazni, bármit, csak mozoghasson. Ezek után képzeljük el, milyen, ha egy profi ágyhoz vagy gipszbe van kötve hónapokig… Következésképp egy térdszalagszakadáshoz hasonlóan nagy sérülésből visszatérés során nemcsak a testet, az elmét is rendben kell tartani, ami részben ugyancsak az erőnléti tréner feladata.
„Ez az oldal sokszor nehéz. Ilyenkor az edző is lehet támasz, illetve a korábban hasonló sérülésen átesett csapattárs, aki át tudja adni a tapasztalatait. A mentális segítségnek nagyon fontos szerepe lehet: vannak, akik erősebbek, vannak, akiknek ez nehezebb, hiszen ez visszalépés egy pályafutásban. Az egész csapat segíthet, hogy a sérült minél hamarabb és minél jobb állapotban visszatérjen – folytatta Puskás Sanyi, aki egy fontos tényre is felhívta a figyelmet.
– Az NFL-ben készült felmérés, amely kimutatta, hogy a sérülés legfőbb kiváltó oka, 60-70%-ban egy korábbi sérülés. Ennek az oka, hogy aszimmetria alakulhat ki: ha, mondjuk, van egy jobb térd-sérülés, akkor a balra terhel inkább az ember. Ha esetleg mankózik, a test elkezd kompenzálni, logikusan áttolódnak a hangsúlyok, ami azt is jelentheti, hogy a csípő helyzete megváltozik, megbillen a medence. Nekünk az a feladatunk ilyenkor, hogy visszaállítsuk az eredeti helyzetet, ami nem könnyű, mert az említett túlkompenzáció miatt új járásforma is kialakulhat. Pár hétnyi sántikálás vagy mankózás bőven több mint a motorikus mozgás kialakulásához szükséges tízezer lépés, tehát a sérülés hiába gyógyul meg, múlik el a fájdalom, a szakavatott látja, hogy a gyógyult átterhel a másik lábára. Ezeket is rendbe kell tennünk úgy, hogy visszaerősítjük a sérült oldalt.”
Sok összetevős tehát a folyamat, ami a műtét utáni, elsőre gyógyultnak tűnő állapottól elvezet az edzésekig, és főleg a mérkőzésekig, addig a pontig, amikor az erőnléti edző azt mondhatja a mesternek: tessék, itt az embered!
„Az első, amit elveszít a sportoló, az állóképesség, ehhez pár nap, három meccs elég, két hét pedig biztosan kicsinál. Az erő, a mobilitás nem esik ilyen hamar vissza: ha két hétig nem nyújtasz, kötöttebb leszel, de nem teljesen, ha nem végzel erőgyakorlatot két hétig, egy-két százalékot veszítesz a maximális erődből, de ennyi, az állóképesség viszont elmegy. Spinninggel jó terhelést lehet adni a szívnek, a keringésnek, anélkül, hogy komolyan terhelnénk a testrészeket. Ezalatt lehet dolgozni a felsőtest erősítésén is, amivel ugyanúgy termelünk plusz hormont, és a növekedési faktorokat, a tesztoszteronszintet tudjuk tolni – sorolta a trükköket Puskás Sanyi.
– Mi azt próbáljuk elérni, hogy a sportoló minél kevesebbet hagyjon ki. Folyamatosan egyezettünk az orvossal: amikor ő azt mondja, mehet, akkor igyekszünk minél gyorsabban visszajuttatni a csúcsformához. Ha mérkőzésre alkalmas a játékos teste, akkor mi tulajdonképpen végeztünk, de utómunka mindig szükséges. Ez azt jelenti, hogy megvolt a rehab, vége a gyógytornának, a játékos ismét játszik, de tudatában kell lennie annak, hogy ha már van egy korábban sérült területe, azt karban kell tartania a későbbi újrasérülés veszélye miatt.”
Viszont ekkorra már boldog a vezetőedző, hiszen visszakapta a játékosát. Bartalis Isti a novemberi IIHF-szünetre megtervezett férfi felnőttválogatott-keretben is benne volt, még, ha valószínűtlennek is tűnt, hogy kevesebb, mint hét hónappal a sérülése után játék-, vagy legalábbis edzésképes legyen. De ezzel is lehetett jelezni, hogy számolnak vele, ami a Puskás Sanyi által is említett lelki tényező miatt fontos: jólesik egy játékosnak, ha „féllábon” érzi, van miért küzdenie, a visszatérése után lehet ugyanaz a valaki, aki a sérülése előtt volt. Ugyanennek a másik oldala, hogy az edző is arra számít, hogy minden visszaáll a régi kerékvágásba, visszakapja a játékosát, akitől teljesebb és jobb lesz a csapata. Csak a jó időpontot kell eltalálni…
„A műtét a legfontosabb, Teemut a szíve visszahúzta volna, de a dátumokat be kell tartani – kezdte Szilassy Zoltán, a magyar férfi U18-as válogatott és az Újpest edzője, aki a lila-fehérek csapatkapitányára, az előző idényben 42 bajnokin 60 pontot (21 gól+38 assziszt) szerző 36 éves finn csatárra, a kopásos térdsérüléssel küzdő Teemu Elomóra várt nagyon sokáig.
– Elomo hatalmas érték, ezért higgadtan intéztük a visszatérését: nem egy meccsre, harmincra kell nekünk, és nem egyetlen idényre, hanem legalább kettőre, továbbá az ő érdekeit is kell nézni, hiszen januárban 37 lesz. A testet nem lehet becsapni, illetve rövid ideig lehet, de aztán visszakapod…
Fokozatosan adagoltuk neki a terhelést. Először vissza kellett hozni a combizmot: érdekes módon a térdsérülés sokszor csípő- és bokagondok eredménye, mert nem fordul úgy a test, ahogy kéne. Mivel ez nem törés vagy szakadás volt, hanem kopásos sérülés – hiszen Teemuban rengeteg hokikilométer van –, ő kapott kocsonyásító injekciót, ami segített újratermelni a porcot és a környező nem csontos területet. Három héttel a műtét után – ami a novemberi IIHF-hétre esett – megkezdtük a jeges terhelést, addig kardióedzéseket végzett, nyilván biciklin, hiszen a futást nem bírta volna, ráadásul a spinning-mozgás van a legközelebb a jégkorongoshoz. A jégen először magában korcsolyázgatott egyenesen, aztán körbe-körbe, majd irányváltásokkal, ejtőernyővel, hogy növeljük a légellenállást, később a legkülönfélébb inkvizíciós eszközökhöz nyúltunk, hiszen a keringését is vissza kellett hozni a megfelelő állapotba. A második jeges héten kezdtünk újra barátkozni a koronggal, lőni, kifordulni. Két és fél hét jég után lehet meccset játszani, de közben Teemunak bevizesedett a térde, ami viszont ilyen sérülések után a visszaedzés során normális.”
Elomo november 17-én, a HSC Csíkszereda ellen tért vissza, és rögtön betalált, konkrétan a győztes találatot szerezte a 3–1 során. A veterán támadó statisztikája azóta már 9 meccsnél, 3 gólnál, 2 asszisztnál, 22 lövésnél és -4-es 3/- mutatónál jár a MOL Ligában. Ellenben az Újpest a visszatérése óta 3-6-os mérleggel áll, pedig Csányi Karol felgyógyulásával gyakorlatilag teljes a kerete. Tehát akad még tennivalója Elomónak és a szakvezetőségnek.
„A kulcskérdés a kommunikáció a kispadon – mondta Szilassy.
– Ebben az idényben több emberhátrányban használható játékosunk van, amivel tudtunk időt nyerni neki, nem kellett azonnal mindenbe visszadobnunk. Az első meccsén a HSC ellen viszont direkt kérte a PK-t, volt, hogy visszakérte magát egy támadó bulihoz. Nagyon gazdaságos játékos, ismeri a testét, nagyon gyorsan alkalmazkodik, lehet alapozni a véleményére.”
Hasonlóképpen mennek a dolgok Fehérváron is: Bartalis István visszatérésére, a jégre és a csapatba visszavezetésére nemcsak a műtő orvos, a gyógytornász és az erőnléti edző, hanem a vezetőedző-páros, Rob Pallin és Sille Tamás is nagyon készült, okosan méghozzá.
„Pénteken-szombaton aligha játszom egymásután – jósolta Bartalis Isti a héten –, de ha betesznek, akkor használjanak is! Ez nehéz rész, mert úgy érzem, dolgoztam annyit, hogy rendben legyek, ne kelljen óvatoskodni velem, de majd kiderül. Robbal és Sille Tomival folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, beszéltünk, kivártuk az időt. Úgyhogy: megyek!”
Fotó: Mudra László
Korábbi hétvégi olvasmányok:
2015-16
A jégkészítés mestersége
Mitől ideális egy hátvéd?
A légiósigazolás tudománya
Az új edzőképzési rendszer
Franciaország
Movemberi bajszok
Az újfajta hosszabbítás
Sájevics András és az eszkimók
Szélig Viktor
A féléves IIHF-kongresszus
Ifj. Ocskay Gábor
2014-15
Vas Márton
Egy távoli vb
A playoff
Tyler Dietrich az NHL-ben
A Vas testvérek
Erdély Csanád újoncidénye
A 2010-es Budapest Stars
Draftoltak az orrunk előtt
A honosítás
Élet a maszk mögött
Az U20-as vb az IIHF szemszögéből
A bunyók
Török László
Vendég Kanadából
Darryl Easson
Movember
