Egy európai hokicsapat számára nagy jelentőséggel bír az, hogy milyen idegenlégiósokat tud a soraiban. A megfelelő külföldi játékos kiválasztása kardinális kérdés, sok múlhat rajta a klub sikerességét tekintve. Különböző, de mindig fontos karakterszerepet töltenek be ezek a játékosok ideális esetben, legyen akár villámgyors csatár, aki egy szoros meccs végén el tudja dönteni a találkozót, egy rangidős hátvéd, aki a pályán kívül is vezére tud lenni a keretnek, vagy a kapus, aki a hátán viszi a csapatot.
„Az egész csapat éves teljesítményét befolyásolhatja, ha van hat olyan légiós, aki tényleg húzza a csapatot úgy jégen, mint jégen kívül, és ha vezéregyéniséggé tud válni, akkor az a csapat bármire képes lehet. Viszont ha olyan légiósok vannak, akik nem segítik a csapatot, akkor csak a helyet veszik el másoktól, vagyis azt mondom, inkább egy fiatal magyarnak adjunk lehetőséget a fejlődésre, minthogy egy középszintű külföldit igazoljunk” – mondta az icehockey.hu-nak Fodor Szabolcs, az M4 Sport szakkommentátora és hozzátette, ha nem tud vezéregyéniséget igazolni egy klub, akkor jobb döntés inkább pénzt spórolni és egyúttal a fiatal tehetségeket kinevelni.
A következő szezon már az utolsó lejátszott meccset követően elkezdődik
Az új idény a felkészüléssel, az előszezonnal kezdődik a játékosok számára, a nézőknek az első meccs jelenti a kezdetet, de az edzők és menedzserek már az utolsó bajnoki meccset követően építkezni kezdenek, hogy a többi szereplő számára érzékelt kezdésnél már egy új csapatról lehessen beszélni. „Először is végiggondolod, ki az, akit visszahívnál és kivel nem szeretnél tovább dolgozni, meghatározod a játékosokat, akiket a csapatodban szeretnél tudni, de többségük természetesen kivár még, hogy mérlegelni tudjon a lehetőségei között” – mondta kérdésünkre a Rosenheim és a Krefeld korábbi vezetőedzője, U20 és felnőtt válogatottunk jelenlegi kapusedzője, Gary Clark. Vagyis megnézed a rendelkezésre álló játékosállományt és megállapítod a kitöltendő hiányzó elemeket. Majoross Gergelyt már egy kész csapat fogadta Miskolcon amikor tavaly átvette a felnőtt keret irányítását Borsodban, ezt kellett saját belátása szerint alakítania. Idén nyáron viszont egy teljesen új együttest kellett építenie a MAC Budapestnél. „Könnyebb, ha már rendelkezésre áll egy néhány játékosból álló mag és tudod, milyen karakterű és képességű hokisokra van szükséged, hogy kiegészítsd a keretet. Tavaly Miskolcon már volt néhány játékos, akire építhettem, de idén a MAC-nál is hasonló volt, miután a klub leigazolta a hazai játékosokat. Nekem vannak kritériumaim, ami alapján játékost keresek, tudom, hogy mi az, amit mindenképpen tudnia kell, amiben jónak kell lennie és mi az az extra, amit esetleg még szükségem lehet” – mondta a felnőtt válogatott mellett is tevékenykedő Majoross.
Fehérváron valamivel másabb a helyzet, Tyler Dietrich vezetőedzőnek két irányba is kell gondolkodni, hiszen a MOL Liga-csapatba törekvő U20-asokat is terelgeti, ugyanakkor a stabil kerettagok közül az EBEL csapatba áthívandó játékosok ügyével is foglalkoznia kell. „Felvázoltam egy keretet és megpróbáltam megállapítani, hogy kik azok a srácok, akiknek esélyük van arra, hogy meghívást kapjanak az EBEL csapatba és kik kerülnek a MOL Ligába. Amíg nem volt biztos, hogy Sárpátki és Vincze oszlopos tagjai lesznek az EBEL csapatnak, viszonylag tiszta elképzelésünk volt arról, hogy hány játékossal tudnánk dolgozni a MOL Ligában. Ezután arról kellett döntenünk, hogy milyen típusú játékosok illenek még a képbe” – mondta Dietrich az icehockey.hu-nak.
A karakter mindkét irányba billentheti a mérleget
Hiába van valakinek vajkeze vagy bivalyerős lövése, ha rossz hatással van az öltözői hangulatra, nem sok esély van arra, hogy egy magyarországi csapatban játsszon. Minden megkérdezett egyetértett abban, hogy az igazolandók kérdésében meghatározó szerepet játszik a karakter, amit képviselnek. Clark kiváló példával élt abból az időből, amikor a DEL-ben a Starbulls edzője volt. „Brian McReynolds második soros center lehetett volna, mindent jól csinált, már az előző évben Németországban játszott, a csapat néhány tagja ismerte, korábban csapata kapitánya is volt. A személyisége mégsem illett a képbe, több negatív dolgot hozott az öltözőbe, mint pozitívat, így meg kellett válnunk tőle. Mindaddig nem ismersz egy játékost, amíg az edzője nem leszel.”
Honnan szerezzünk újabb játékosokat?
„Több különböző forrásból álltak össze a nevek, volt, aki saját maga keresett meg engem, volt olyan ügynök, aki az ügyféllistáját küldte át, voltak ex-csapattársak, akik ajánlottak néhány srácot és rengeteget böngésztem a különböző ligák honlapjait. Számos telefonhívás, korábbi edzők, menedzserek, csapattársak stb. véleménye alapján leszűkítettem a listát azokra a nevekre, akikről úgy gondoltam, a megfelelő elemei lehetnének a csapatunknak” – mesélte Dietrich, aki több junior korosztályban elért siker után idén debütált vezetőedzőként a felnőtt mezőnyben. Majoross, akinek mindössze egy évvel van több tapasztalata a szeniorok között, így nyilatkozott: „A tavalyihoz képest idén is egy nagyjából százfős listát csökkentettem 25 potenciális játékosra, akiket felkerestem és beszéltem korábbi csapattársaikkal és edzőikkel is. Körül kellett járnunk azt is, hogy milyen személyiséggel rendelkeznek, ami tulajdonképpen nem megy nehezen, mert az észak-amerikai edzők nagy része igazán segítőkész. Ha nincs semmilyen elérhetőségem az illető korábbi csapattársaihoz vagy edzőjéhez, ez sem okoz nagy problémát, 2015-ben szerencsére már nagyon sok közösségi portál van és ezek között akad olyan is, amely elsősorban azt helyezi előtérbe, hogy ki mivel foglalkozik, idén nyáron sok időt töltöttem ezeken a portálokon, hogy kapcsolatba lépjek a megfelelő személyekkel.” Dietrich-hel és Majorossal ellentétben, az Újpest vezetőedzője, Szilassy Zoltán az idei csapatának három légiósával, Hubával, Mihálikkal és Lindgrennel is dolgozott már együtt az elmúlt években, amikor Dunaújvárosban volt másodedző. „Ismertem Jozefet [Mihalik] Dunaújvárosból és rajta keresztül megszereztük [Miroslav] Durakot. Láttam Teemu [Elomot] játszani Fehérváron, így tudtam, milyen képességei vannak. Olyan csapatba kellett játékosokat szereznünk tavaly, amelyik mindössze 6 pontot szerzett összesen az azt megelőző szezonban. [Reines] Demiters nem volt rossz játékos, személyiségbeli problémák miatt viszont el kellett engednünk. Nem tudtunk eleget róla, de az anyagi oldalát tekintve mindenképpen megért egy próbát. Peter Hubával is dolgoztam már korábban, tudtam, milyen a munkamorálja, ráadásul mikor először találkoztunk a Nové Zámkyval azt mondta, ha tudja, hogy én vagyok az edző Újpesten, hozzánk igazolt volna. Lindgren egy rosszul sikerült dániai szezon után jött hozzánk, a DAB-nál már korábban is jól tudtunk együtt dolgozni.”
Dolgozni kell a kapcsolatokon
Mindhárom előbb megszólaltatott fiatal edző mindössze egy-két éve vezet felnőtt csapatot, de lehetőségük volt korábban olyan szakemberekkel együtt dolgozni, akik készek voltak segíteni nekik. „Igyekszem a lehető legtöbbet megtudni a játékosoknak a jégen és a jégen kívüli személyiségéről a külföldi edzőktől, akikkel korábban együtt dolgoztam. Ilyen például Stephan [Lundh], Rich [Chernomaz] és Glen [Williamson], de folyamatos kapcsolatban állok Szélig Viktorral és több más olyan személlyel, akinek számíthatok szakértelmére” – mondta Szilassy, de Majoross is megemlítette Dr. Szélig Viktor nevét, aki jelenleg a Briancon sportigazgatója, Ian McDonald pedig épp ott játszott mielőtt a MAC-ba igazolt.
A végeredmény
A cél a végül minden esetben a győzelem és a külföldi játékosoktól azt várják általában, hogy megadják a csapatnak a kellő löketet, amivel sikeresebbé válik az együttes, de a másik oldalról meg felmerül a kérdés, a magasabb szintet képviselő játékosok miért játszanak a MOL Ligában a finn Liiga, a svéd Elitserien vagy az NHL helyett. „Az idei csapatomban is van olyan, akiről nem csak jót mondtak, és én ezt szeretem, mert őszinte véleményt szeretnék ilyenkor hallani. De azt gondoltam, hogy azon én fogok tudni változtatni, ami neki a gyengéje volt és ki fogom tudni hozni belőle azt, ami benne rejlik. Azt is látni kell, hogy ha a tökéletes játékost keresnénk, akkor az nem jönne ide, vagy ha igen, nem tudnánk megfizetni. Ez mindig úgy fog működni, hogy valahol alább kell hagyni. Nem véletlen például, hogy itt van Jeff Hayes, aki olyan képességekkel rendelkezik, mint egy DEL-ben játszó légiós, csak hát ő 170 centi, és itt ezt kell tudni mindig mérlegelni, hogy mi az, amiben az ember hajlandó alábbadni és mi az, amiben nem” – mondta Majoross, majd hozott egy példát arra, hogy néha egy kevésbé jónak tűnő játékos is bizonyulhat kiváló erősítésnek. „Emlékszem, hogy a 2007-08-as szezonban néztük az Innsbruck meccs előtti edzését és volt egy játékos, aki csetlett-botlott, olyan bután korcsolyázott és csak néztük, hogy mit keres a csapatban, majd kicsit meglepődtünk a játékosok meccs előtti bemutatásánál, mert kiderült, hogy ő volt a „The Sniper”-ként emlegetett légiós, Pierre Dagenias, az osztrák klub legeredményesebb játékosa abban az évben. Két emberelőnyös lehetősége volt a meccsen Innsbrucknak, Dagenias mindkettőben kilőtte a felső sarkot a bedobó kör tetejéről.” Pierre Dagenias korábban 142 mérkőzést játszott az NHL-ben.
A beszélgetés során Majoross beavatott gondolkodásmódjába, hogy miként lehet a legjobbat kihozni ezekből a külföldi játékosokból. „Szerintem van egy nagyon fontos dolog ebben az egész kérdésben, mert úgy gondolom, létezik egy általános félreértés, miszerint egy légióssal való munka ott véget ér, hogy valaki leigazolja. Szerintem nagyon sokan úgy gondolkodnak, hogy vettünk öt légióst, összerakjuk egy sorba, vagy szétosztjuk őket két sorba pár magyarral és akkor most nekünk van két jó sorunk. És ha nem így alakul, akkor kirúgjuk. Ezt szerintem egy óriási tévedés, mivel még mindig nem a legismertebbekhez tartozó versenyfutás a MOL Liga, a lehetőségek a konkurenciához mérten igen limitáltak, ezért ide csak olyan légiósokat lehet hozni, akiknél valami nem stimmel: vagy volt pár rossz évük, vagy sérülésből próbálnak visszatérni, vagy nem elég nagyok, vagy nem elég gyorsak, ügyesek, kitartóak. Valami mindig van, különben nem itt lennének. És ezért azt gondolom, az a jobb megközelítés, hogy az embernek van huszonakárhány játékosa és mindegyikkel nagyon sokat kell dolgoznia azért, hogy ők értsék, hogy az ember mit vár tőlük, hogyan tudják ezt megvalósítani, illetve sokat kell dolgozni azon, hogy javuljanak a képességeik, a kondíciójuk, mindenük, és utána együtt is tudjanak teljesíteni. Ugyanakkor a legfontosabb azt hiszem az, hogy fejben is rendben legyenek, hiszen ők az ismeretlenbe érkeznek, egy csomó hatás éri őket, amivel lehet, hogy nem is kalkuláltak, és a kluboknak, edzőknek segíteniük kell és nagyon sokat kell dolgozniuk azzal, hogy ezek a kulcsnak szánt játékosok valóban a tudásuk legjavát tudják hozni.”
