Most, hogy erre a hétvégére egy merő ködbe burkolózott az ország, pláne kellemes elmélázni a szoba melegében, mondjuk, egy forralt borral a kézben. Ehhez sok minden szolgáltathat apropót, de hokiimádókként nekünk Ladányi Balázs születésnapja adta a gondolkodnivalót, hiszen „Godó” betöltötte a 40-et. E Hétvégi olvasmányunk róla és a negyveneseinkről szól.
A tényszerűség kedvéért rögzítsük, hogy Ladányi Balázs 1976. január 6-án született, tehát e hét szerdáján ünnepelte a 40. születésnapját. Temérdek dolog belefért ebbe a négy évtizedbe, a csúcspont – illetve mindjárt kettő – nyilván a 2008-as divízió 1-es világbajnokság megnyerése, másképpen a feljutás az „A-csoportba”, amit mindannyian szapporói csodaként ismerünk, majd ennek a hőstettnek a jutalma, a 2009-es elit világbajnokság Svájcban.
"Természetesen ez a két legfontosabb. Viszont én annyira szeretek nyerni, hogy mivel Zürichben és Bernben nem sok siker ért minket, a 2009-es vb hiába volt A-csoportos, ami hatalmas szó, mégis részben negatívumként él bennem, mert ott derült ki, micsoda szakadék tátongott az elit és köztünk. Sokkal jobban szeretem Szapporót, hiszen ott győztünk" - mondta Ladányi ars poeticáját is megfogalmazva szinte.
De a történet, a jégkorongtörténet sokkal régebben kezdődött, valahol a nyolcvanas évek közepén, a szénporral lepett Dunaújvárosban, a nyitott pályán, Kercsó Árpádnál. Akkor húzott először korcsolyát a híres 1975–76-os korosztályunk, amelyből negyedszázad alatt az aranygenerációnk, illetve annak a gerince lett.
A szapporói hőseink, azaz a 2008-as vb 22 nevezett játékosa közül hatan esnek a 75–76-os, bűvös két évbe: Ladányi mellett Horváth András (Balu lesz a következő 40-es ünnepelt áprilisban), ifjabb Ocskay Gábor, Palkovics Krisztián, Svasznek Bence és Szélig Viktor. A két korelnök az egyaránt 1969-es születésű Kangyal Balázs és Sille Tamás volt – tehát ők rég túlvannak a negyedik ikszen –, a többiek viszont fiatalabbak voltak, ketten pedig még nemhogy a negyvenet, a harmincat sem töltötték be mostanáig, avagy Benk András és Hetényi Zoltán a két Benjáminunk.
"Mindenki annyi, amennyinek érzi magát, én szerencsére nagyon jól érzem magam a bőrömben" - folytatta Ladányi.
Na de visszatérve Ladányihoz: Ocskay és Palkovics mellett ő volt tán az aranygeneráció harmadik legismertebb alakja, a csatárok között feltétlenül. 1991-ben, tehát abban az idényben, amelyben tizenöt lett, már U18-as vb-n játszott, egy idénnyel később már U20-ast, 1994-ben, a nagykorúságát elhozó szezonban pedig már a felnőttekkel ment a C-csoportos vb-re, miközben Dunaújvárosban is bemutatkozott a nagyoknál!
Ráadásul mindegyik csapatában szerzett pontokat, és a 2002-es, immár szintén legendás, Dunaújvárosban és Székesfehérváron rendezett d1-es vb-n már a nagyválogatott csapatkapitány-helyetteseként csapta meg az „A-csoport” szele őt is. Azon a vb-n 5 meccsen 5 pontot hozott össze (2 gól+3 assziszt), és 4-nél később sem adta, Szapporóban 9-et termelt!
Na de ekkorra már vett egy-két kanyart a pályafutása, 2005 nyarán például elkerült Újvárosból, ahol megünnepelte a 30. szülinapját, a 33. viszont már légiósként érte. És ahogy kortársa, a negyvenet szintén ebben az idényben elütő Szélig fogalmazott, ő is krisztusi korban lett ténylegesen professzionális jégkorongozó, és neki is az Európai Unió legmagasabb településéig, Brianconig kellett mennie ehhez.
Az már különbözik, hogy amíg Vitya maradt a hegyekben, Godó két idény után hazajött Magyarországra, de nem vissza Újpestre, nem is a szülővárosába, Dunaújvárosba, hanem egykori legnagyobb riválisához, Székesfehérvárra. Mert közben megváltozott a környezet, az Alba Volán a korábban már Ladányi által is megtapasztalt Interliga eszményéből kifejlődő EBEL-ben nyomta, és idővel össze is állt a régi Peterdi, Vas M., Ladányi csatárhármas újkori változata, a Sofron, Vas M., Ladányi trió, amely káprázatos évadokat produkált egymásután, kivált 2011–12-ben, amikor Ladányi az alapszakaszban 41 meccsen 48 pontot szerzett és a rájátszásban is 6-on 9-et.
Az más kérdés, hogy a következő évadot már nem töltötte ki Fehérváron, hanem januárban eligazolt Bolzanóba, ahol 13 meccses sprintszakaszában összehozott 5 pontot – és aztán hazatért. Tényleg, Dunaújvárosba.
Az Interliga–EBEL vonatkozáshoz hasonlóan az ob I-ből kinőtt MOL Ligában is letette a névjegyét, 51 meccsen 63 pontot szedett össze, a Kontinentális Kupában még 6-on még 4-et, azaz 38 évesen sem lassított. De amikor mindenki azt gondolhatta, hogy páréves levezetés következik odahaza, jött az újabb fordulat, a Debrecenbe igazolás.
.jpg)
Godó nemcsak a DHK sztárigazolása, hanem szakmai igazgatója is lett, aminek nyomán a jégen 32 mérkőzésen 41 pontot termelt az előző idényben, a mostaniban pedig ideiglenesen már vezetőedzőként is bemutatkozott. Ez persze cseppet sem meglepő, hiszen közben elkezdte a szakedzőit a TF-en, vendégedzőként dolgozott már a Magyar Jégkorong Szövetségnek is az utánpótlás-válogatottaknál, tehát érte sem kell aggódnunk, hogy mi lesz vele a játékospályafutása után.
Viszont a sérülései miatt ebben az évadban még nem láttuk a jégen, pedig nagyon szeretnénk.
"Igen, sajnos két térdsérülésem is volt, a másodikból december közepe felé kellett volna felgyógyulnom, de akkor meg begyulladt a vakbelem, és azt kellett megműteni. Középtávon egyébként szeretnék edzősködni: az iroda nem vonz, negyvenévesen is inkább vagyok egész nap a jégen, mint két órát egy számítógép előtt. Bár most éppen a szülinapomra kaptam egy bivalyerőset, úgyhogy lehet, hogy ez változni fog... - mondta Ladányi nevetve. - Egyébként nehezen vagyok elérhető a hétvégén, mert szerveztek nekem egy kis meglepetésbulit, nemcsak Debrecenből, hanem Dunából, Pestről, a Balatontól is jöttek..."
Godó, Isten éltessen!
Korábbi hétvégi olvasmányok:
2015-16
Az év legjobbjai
Visszatérés sérülés után
A jégkészítés mestersége
Mitől ideális egy hátvéd?
A légiósigazolás tudománya
Az új edzőképzési rendszer
Franciaország
Movemberi bajszok
Az újfajta hosszabbítás
Sájevics András és az eszkimók
Szélig Viktor
A féléves IIHF-kongresszus
Ifj. Ocskay Gábor
2014-15
Vas Márton
Egy távoli vb
A playoff
Tyler Dietrich az NHL-ben
A Vas testvérek
Erdély Csanád újoncidénye
A 2010-es Budapest Stars
Draftoltak az orrunk előtt
A honosítás
Élet a maszk mögött
Az U20-as vb az IIHF szemszögéből
A bunyók
Török László
Vendég Kanadából
Darryl Easson
Movember
