Azáltal, hogy minden évben több nemzetközi jégkorongtornát is rendezünk több érdekes személlyel is találkozhatunk, akit egyébként nehezen hozott volna össze a sors a magyar jégkoronggal. Igyekszünk ezeket az alkalmakat felismerni és az egyes szereplők mögötti történetet továbbadni, így teszünk most is.
A Papp László Budapest Sportarénában megrendezett Olimpiai Selejtező Torna alatt egy ősz hajú úriembert figyelhettünk meg Litvánia válogatottjának cserepadján, akiről első látásra azt is gondolhattuk volna akár, hogy egy legendás szovjet edző, aki már a Szovjetunió feloszlásakor az ottani jégkoronggal foglalkozott. Pedig ő nem volt más, mint George Kingston, az ízig-vérig profi kanadai szakember, aki jó eséllyel mindent megtapasztalt már, ami egy edző számára lehetséges.
Ha a lelátón bárkit megkérdeztünk volna a februári Olimpiai Selejtező Torna alatt, hogy a négy résztvevő válogatott stábjából melyik edző dolgozott eddig a legmagasabb szinten, az emberek többsége valószínűleg rögtön a magyar válogatott szövetségi kapitányát, Rich Chernomazt említették volna, vagy a kapusedzőt, Gary Clarkot. Tévedtek volna viszont, mivel ők mindketten a német DEL-ben érdekelt kluboknál dolgoztak, az említett George Kingston pedig ugyancsak kontinenseken átívelő, de teljesen más, hosszabb utat járt be mostanáig. Ez már csak a korából is adódik, hiszen – hihetetlen vagy nem – 76 évesen irányítja éppen a litván nemzeti csapatot. Egyetemi szinten és három profi ligában is dolgozott korábban, illetve a mostanit megelőzően négy másik válogatott mellett is dolgozott már. Több NHL csapatnál töltött be másodedzői pozíciót és ő volt a San Jose Sharks első vezetőedzője, illetve Kanada, Norvégia, Németország és egy világbajnok szövetségi kapitánya is.
Nem kimondott hoki-nemzeteket edzeni
Az első kérdés, ami eszünkbe jut nyilván az, hogy mit keres egy korábbi NHL-es edző és a kanadai válogatott egykori szövetségi kapitánya a litván cserepadon? George Kingston erre adott válasza pedig tiszta képet ad arról, mennyire szereti ezt a sportágat. „Bernd Haake-t [Litvánia szövetségi kapitánya] 1975-ben ismertem meg, nagyon jó barátok vagyunk és megkért, hogy segítsek neki, ha tudok. Nagyon jó tanulási lehetőség volt ez a torna számukra és remélem, hasznosítani tudják majd az ötleteket, amiket adtam nekik, általuk a jégen és azon kívül is sikeresek lesznek.” Annak ellenére, hogy Litvánia sem tartozik a klasszikus hoki-nemzetek közé, Kington dolgozott már ennél, a jégkorongsport szempontjából szokatlanabb helyen is, például Mexikóban. „Megfigyelhető, hogy az Egyesült Államokban is olyan városokban dolgoztam, ahol kevéssé volt „őshonos” a jégkorong. San Jose-ban, Atlantában és Dél-Floridában is dolgoztam edzőként. Azokon a helyeken, ahol a játékosok két órát utaznak a szövetség irodájáig, majd onnan még két órát a jégpályáig, ahonnan másfél óra edzés után még négy óra az út hazáig, ott megmutatkozik az, hogy mennyire elkötelezettek a sport iránt, és hogy mennyire szeretik. Melyik edző ne szeretne ilyen elhivatott sportolókkal dolgozni?”
Rövid játékos-, hosszú edzői karrier
„Saskatchewanben egy farmon nőttem fel, befagyott tavakon tanultunk meg jégkorongozni, később junior ligákban játszottam és a Detroit Red Wings birtokolta a játékjogomat. Ez még azelőtt volt, hogy létezett volna a draft. A nagyszüleim azt mondták, valamilyen képesítést kell szereznem és elköltöznöm a farmról. Választanom kellett, hogy az erős junior ligában játszom, vagy iskolába járok és tudtam, hogy a családom biztosan kinyírna, szóval alacsonyabban rangsorolt junior hokit játszottam, majd a University of Alberta csapatához kerültem.” Ma a legtöbben elképednének már a gondolattól is, hogy valaki feladja a top junior ligát és annak lehetőségét, hogy az NHL-ben játsszon azért, hogy egyetemre menjen, de akkoriban a legnagyobb sztárok is épp csak megéltek a keresetükből. Egy egyetemi diploma kecsegtetőbb jövőt ígért az 1950-es években. „Amerikai egyetemektől is kaptam volna ösztöndíjat, de két korábbi tanárom is az Albertánál volt edző, így oda mentem. Volt profi szerződés ajánlatom is, de úgy döntöttem, hogy seniorként játszom még, majd mikor 1967-ben bővítették az NHL-t a St. Louis Bluestól kaptam próbajáték lehetőséget, de akkorra volt már épp elég sérülésem és egy álláslehetőségem is edzőként a University of Calgarynál.” Kingston a Calgary egyetem vezetőedzője lett 1968-ban, a pozíciót pedig onnantól húsz éven át ő töltötte be. Ezalatt is tovább tudott lépdelni a ranglétrán. „Dolgoztam a Hockey Canadának és a kanadai olimpiai csapat mellett is 1979-től, később pedig a Calgary Flames másodedzője lettem, amikor Atlantábol költöztek. 1971-ben kimentem a Szovjetunióba tanulni, majd Csehszlovákiában, Finn- és Svédországban is tovább mélyíthettem tudásomat. Tulajdonképpen már 1972-ben profi edzői karriert kezdhettem volna, ha a jó barátomnak, Scotty Bowmannek dolgozom.”
Az NHL és Pierre Page
George Kingston és Pierre Page barátsága hosszú múltra tekint vissza, hiszen együtt dolgoztak az 1980-as kanadai olimpiai válogatott mellett és a Flames-nél is, így amikor Page vette át a Minnesota North Stars csapatát, Kingstont nevezte meg egyik segédedzőjének. „Pierre nagyon igyekezett hírnevet teremteni magának. Ő egy igazi heves francia úr és ezt a tüzet lehet pozitívan és negatívan is megítélni, de ez tulajdonképpen azt mutatja, mennyire szeretné győzni és sikeresnek látni a játékosait. Ennek érdekében tökéletességet követel és a módszereit ugyan nem fogadják mindenhol tárt karokkal, neki mindig az a célja, hogy még jobb személyek és kiválóbb játékosok kerüljenek ki a keze alól.” Kingston a norvég válogatott vezetőedzői pozíciójáért hagyta el a North Stars-t, de később visszatért az NHL-be a San Jose Sharks első vezetőedzőjeként. „A lehető legélvezetesebb tapasztalat volt számomra egészen az első szezon végéig, amikor hátba támadták a menedzserünket. Innentől kezdve a tervünk ment a levesbe, én meg próbáltam kiszállni, de nem rúgtak ki, mert az én képemet már két hónappal korábban rányomtatták az éves tikettekre. Ilyen a profi jégkorong és nem tehettem semmit, tudtam, hogy a két ember, aki Jack Ferreirával [a GM] elbánt, hozzám is eljut. Megszerezhettem volna Teemu Selanne-t Pat Falloon és Neil Wilkinson játékjogáért, majd mikor ez nem ment át, egyszerűen odamentem a klubelnökhöz és magam kértem, hogy rúgjon ki.” A ’90-es évek közepén többnyire válogatottak mellett dolgozott, Kanadát egy, Németország nemzeti csapatát négy világbajnokságon irányította és ő volt az 1994-es kanadai olimpiai csapat általános menedzsere is. Ezt követően ismét visszatért az NHL-be, a Thrashers és a Panthers másodedzője volt, végül a 2012-2013-as szezonban hozta össze a sors Page-val ismét, a Red Bull Salzburgnál kapott másodedzői pozíciót.
Elnézve Kingston hosszú és tartalmas edzői karrierjét azt mondhatnánk, a Kanadával szerzett 1994-es olimpiai ezüst, vagy a világbajnoki arany lehetne a csúcspont, esetleg még az NHL-ben betöltött vezetőedzői pozíció. Ennek ellenére, ha őt kérdezzük, inkább azt a számtalan játékost emelné ki, akiknek továbbadhatta jégkorongban szerzett tudását, függetlenül attól, hogy mindezt egy tanteremben, az NHL-ben, vagy egy norvégiai jégpályán tette. A legfontosabb számára az, hogy pozitív hatással lehet megannyi ember életére.
