Spanyolország nem egy hokinemzet, de azért van több mint ezer játékosa, 31 bírója, 16 fedett jégpályája, miközben a férfiválogatott a 31. a világranglistán, a női pedig a 26. Frank Gonzalez nemcsak a helyi jeges sportos szövetség elnöke, hanem a Nemzetközi Jégkorong Szövetség elnökségi tagja is, nem utolsósorban pedig a Jaca játékosa, Pol Gonzalez édesapja, így aztán több minőségében van jelen Miskolcon, a Kontinentális Kupa B-csoportjának hétvégéjén. A vele készített interjúnk az e Hétvégi olvasmány.
Mi mindent csinál Miskolcon ezen a hétvégén?
A szervezőbizottság hívott meg, és persze közben itt versenyez egy spanyol csapat is, amelyben a fiam is játszik, továbbá az IIHF-nek szemlézem az eseményt, hiszen ez az egyik legfontosabb versenysorozatunk.
Az IIHF-nél milyen pozíciót tölt be?
Az elnökség tagja vagyok, illetve a létesítmény-bizottság elnöke.
Miként került az IIHF-hez?
Tizenkét éven át dolgoztam a szövetségben Spanyolországban, majd az ország küldötte lettem az IIHF-ben. 2003-ban választottak be az elnökségbe, amelynek a tagja vagyok azóta is.
Spanyolország nem hagyományos jégkorong-nemzet, milyen így képviselni az IIHF-ben?
Mi fejlődő hokinemzet vagyunk, így én arra tudok rávilágítani, hogy az IIHF miben és miként segíthetne a fejlődő hokinemzeteknek. Spanyolországban egyre nagyobb és fontosabb a jégkorong. Ott volta a Jaca kapusa, Ander Alcaine, aki a Toronto Maple Leafs tehetségkutató táborába is eljutott, előtte pedig a francia bajnokság legjobb újonca volt. Az én fiam, Pol az egyetemi ligában játszott Kanadában, és van emberünk az amerikai egyetemi bajnokságban, az NCAA-ben szereplő Robert Morris-egyetemen is, Pittsburghben.
Sok játékosunk fejlődik, és egyre többen mennek külföldre, hogy tapasztalatot gyűjtsenek. Spanyolországban amatőr a bajnokságunk, de arra jó, hogy azon észak-amerikaiak, akik befejezték a sulit és bele akarnak kóstolni Európába, akár nálunk játsszanak. Mindezek tudatában szerintem tudok segíteni abban, hogy mire volna szüksége egy fejlődő hokinemzetnek.
Mire számíthatunk Spanyolországtól öt-tízéves távlaton?
Nemrég választottak meg a jégsport-szövetség elnökének. 1200 játékosunk van összesen a legkisebbektől a legnagyobbakig, fiúk és lányok. A legnagyobb nehézségünk a csarnoképítés. Igyekszünk minél többet felhúzni, mert ha több létesítményünk lenne, több játékost is tudnánk kinevelni.
Az FC Barcelona globális ismertsége segíti a jégkorong-szakosztálya népszerűsítését és létezését, vagy jobban működnek az olyan kisebb csapatok, mint a Jaca?
Mindkét verzió működőképes. Ha a Barcelona az összes tudását és tapasztalatát rendelkezésére bocsátja a jégkorong-szakosztálynak, az sokat segíthet, miként az is, hogy mivel a Nike a klub egyik főszponzora, a hokisoknál is rendben vannak a felszerelések. Egyelőre nagyobb támogatást kap a labdarúgás mellett a kézi- és kosárlabda, valamint az inline – felvetődött, hogy a hokicsapat is profi legyen, de most ellene szavaztak még.
A Jaca és a hasonló kiscsapatok esetében mindig lehet számítani a helyi és regionális kormányzat segítségére. A bajnokság kiegyenlített, öt klub játszik, de mind három ponton belül áll. A válogatottunk nagyon fiatal, őket próbáljuk iskolázni, hogy a bajnokságunk is jobb legyen.
A saját pályafutása miként alakult?
Barcelonában születtem, de amikor kilenc éves voltam, Kanadába költöztünk. 21 lehettem, amikor hazamentem, hogy a Barcelonában focizzak. A gimnáziumban kosaraztam is, a jégkorongot viszont csak hobbiból űztem. Miután a labdarúgó-karrier nem jött össze, visszamentem Kanadába és a juniorban ott játszottam, majd Spanyolországban is folytattam a hokit. 1977-ben bekerültem a válogatottba és játszottam a világbajnokságon, majd sportvezetőnek álltam, amikor két évre felfüggesztették a bajnokságot és csak U20-asok játszhattak. Innen kerültem a szövetséghez, majd az IIHF-hez.
Milyen a fiát látni játszani Miskolcon?
Ez mindig jó! Ebben az évben nem játszott volna Kanadában az egyetemen, úgyhogy átjött a Jacához. Örülök, hogy most láthatom, mert kevés időt töltünk együtt – mondjuk, most sem, hiszen ő a csapattal tartózkodik, úgyhogy lopjuk a perceket.
Korábbi hétvégi olvasmányok:
2015-16
Az újfajta hosszabbítás
Sájevics András és az eszkimók
Szélig Viktor
A féléves IIHF-kongresszus
Ifj. Ocskay Gábor
2014-15
Vas Márton
Egy távoli vb
A playoff
Tyler Dietrich az NHL-ben
A Vas testvérek
Erdély Csanád újoncidénye
A 2010-es Budapest Stars
Draftoltak az orrunk előtt
A honosítás
Élet a maszk mögött
Az U20-as vb az IIHF szemszögéből
A bunyók
Török László
Vendég Kanadából
Darryl Easson
Movember
