Nemcsak ezen a hétvégén volt az ellenfelünk, hanem majd tavasszal, Szentpéterváron, az „A-csoportos” világbajnokságon is a riválisunk lesz Franciaország, amely nem minden tekintetben jó adottságai dacára stabilan az elitben szerepel. Ez hogyan lehetséges? – ennek jártunk utána e hétvégi olvasmányunkban.
November első teljes hete mindig a válogatottakról szól. A mieink is elutaztak a szélrózsa minden irányába, a fiú U16-osok St. Pöltenbe, az U18-asok Telfsbe, az U20-asok Vaujanyba, a felnőttek Stavangerbe, és amíg a felnőtt hölgyek otthon gyakoroltak, az U18-as lányok Sheffieldben készültek. Nagyüzem volt tehát, sok meccsel és sok tanulsággal. Kivált igaz ez a férfi felnőttválogatottunkra, amely tavaly ilyenkor Olaszország, Lengyelország és Dél-Korea társaságában, tehát divízió 1-es ellenfelekkel gyakorolt, most viszont csupa-csupa „A-csoportossal”, hiszen Norvégia, Dánia és Franciaország volt a riválisunk. Utóbbi pláne érdekes a számunkra, hiszen majd tavasszal, az elit világbajnokságon is találkozunk, méghozzá a B-csoport 3. játéknapján, május 10-én. Ezen a hétvégén tehát különösen figyeltünk a gallokra, a saját szemünkkel, de még az övékkel is.
SOKAN IS VANNAK, MEG KEVESEN IS
A francia férfi felnőtt válogatott Stavangerben 6–0-ra kikapott Dániától és 4–2-re Norvégiától, aztán 3–1-re nyert ellenünk. Mindegyik eredmény kulcsa az emberelőny-emberhátrány játék volt: csütörtökön a hat gólból ötöt hátrányban kapott csapat, pénteken a négyből kettőt, szombatra viszont fordult a kocka, és habár mi is előnyből találtunk be, a franciák mind a három góljukat létszámfölényben érték el.
Egészen látványos tehát, hogy az „A-csoport” szintjén a kiállítások száma és az előnyös-hátrányos teljesítmény döntő – azok már általánosabb megállapítások, hogy a munkamennyiség, -minőség és -időtartam is stimmeljen. Franciaország esetében azonban valahogy mindig stimmel: a válogatott a legutóbbi, 2007-es feljutása óta folyamatosan az elit tagja, avagy a 14. helynél rosszabbon sosem végzett, a legjobb eredménye a tavalyi 8., amikor a negyeddöntőben a későbbi világbajnok Oroszország ejtette ki 3–0-lal. Az olimpiákat tekintve korábbra tehető a sikerkorszak: 1988-tól 2002-ig folyamatosan ötkarikás szereplő volt a csapat, és a játékokon is a 8. hely a legjobb eredménye, 1992-ből.
Mindez parádés eredménysor olyan nemzettől, amely az egyik legnagyobb ugyan Európában a lélekszámot és a gazdasági erőt tekintve is, viszont messze nem a jégkorong a legfontosabb sportja, és a lakosságnak csak a 3.1%-a hokizik, míg ez a szám nálunk is 4.6%. Persze ez nominálisan hatalmas előny hozzánk képest, hiszen 20 656–4622 a mérleg, de azért jelzi, hogy nem minden rózsás arrafelé sem. Na de akkor mégis hogyan képes ez a nemzet csont nélkül az „A-csoportban” maradni évről évre?
TAPASZTALAT ÉS TUDÁS
„A programunk elég jó – mondta Dave Henderson, a francia férfi felnőttválogatott szövetségi kapitánya Stavangerben, a közös mérkőzésünk után. – Szeretnénk, ha minden válogatottunk keményen dolgozna, továbbá igyekszünk fejleszteni a hokisainkat, de kevesebb a játékosunk, mint a nagyoknak, Kanadának, az Egyesült Államoknak, Oroszországnak, ezért nem tehetjük meg, hogy csak válogatunk az emberek között, fejlesztenünk is kell őket, és beléjük plántálni, hogy muszáj keményen dolgozniuk, méghozzá hatvan percen át. Az U20-asok, U18-asok és U16-osok eredményei nem A-csoportosak, a divízió 1/A-ban és B-ben vannak, de nyaranta sokat dolgozunk a fiatalokkal és az U23-as csapatunkat minden évben elvisszük Csehországba, ahol cseh és szlovák elitcsapatokkal játszatjuk. Ez tapasztalatot jelent számukra, miként az olyan tornák is, mint amilyen ez volt Stavangerben, ahol persze akadtak hiányzóink, miként nyilván a többi nemzetnek is, ám ezekere az tapasztalatokra és tudásra építünk.”
Henderson is a siker egyik fontos alakja, hiszen a rendkívül közvetlen, 63 éves kanadai-francia szakember Winnipegben született, de 23 éves korától Franciaországban sportolt, méghozzá játékos-edzőként. 1996-os visszavonulása után előléptették, ő lett az Amiens vezetőedzője, majd 1999-től az U20-as, 2004-től pedig a felnőtt válogatott szövetségi kapitánya.
„Jelenleg én vagyok a francia szövetségi kapitány, és miután imádom ezt a munkát, nem is gondolok arra, mi lesz később – felelte, amikor megkérdeztük tőle, mik a távlatos elképzelései. – Jó stábunk és játékosállományunk van, aztán majd kiderül, mi történik a jövőben, hiszen nagy feladatok várnak ránk. Szeretném én vezetni a csapatot 2017-ben, a hazai világbajnokságon, de edző vagyok, el kell fogadnom, hogy eredményeket kell produkálnom, és ha elégedettek a szövetségben, akkor maradhatok, ha viszont nem, akkor mehetek máshova.”
NEM KELL BELEBESZÉLNI A MÁS DOLGÁBA
Az említett 2017-es vb nagyon fontos lesz Franciaországnak, éppen, mert nem a jégkorong a legnagyobb vagy -fontosabb sportága, viszont Párizsban, a legendás Bercy-csarnokban lép majd fel a világ legjobbjainak a fele, ami még a távolságtartó helyieket is érdekelheti. Az más kérdés, hogy nekünk adott esetben hátrányos lehet a 2017-es francia rendezés, hiszen a 2016-os vb-n egy csoportban leszünk, viszont sem a másik 2017-es házigazda, Németország, sem Franciaország nem eshet ki, ezért a szokásosnál is többet kell tennünk a bentmaradásért.
„Öt-hat éve nem láttam a magyar válogatottat, de szerintem most kiválóan játszott, nagyszerű rivális lesz a világbajnokságon, májusban – mondta Henderson, majd arra kértük, évtizedes „A-csoportos” tapasztalata birtokában súgjon nekünk, ha tud, ám ügyesen kitért a válasz elől. – Nem szeretek belebeszélni mások dolgába, és Diego barátom nagyon régóta edzősködik magas szinten, biztos vagyok benne, hogy az ő segítségével kitalálja a szakvezetőség, mi a teendő. Én nem ismerem annyira a magyar csapatot, nem tudnám megmondani, mire volna szüksége, de azt igen, hogy itt, Stavangerben keményen dolgozott, és ennek így is kell lennie egy A-csoportba jutó válogatottnál, máskülönben baj lesz.”
Ez a baj lehetne a kiesés az „A-csoportból”, amire viszont legalább 2017-ig nem kerül majd sor, ugye, de persze otthon sem a lebőgés a célja a francia válogatottnak, amely a 12. a világranglistán, tehát magasabban jegyzett, mint a dán, amelytől hatot kapott tegnapelőtt.
EGYRE JOBBAN ÁLLNAK
„Nagyon várjuk már a hazai vb-t, jó teljesítményt szeretnénk nyújtani, de előtte még produkálnunk kell Szentpéterváron és az olimpiai selejtezőkön is… – sorolta Henderson a teendőket. – A vb hatalmas lehetőség a szövetségnek, arra, hogy sikeresek legyünk, hogy megmutassuk magunkat a szurkolóinknak és bemutassuk a játékot azoknak, akik eddig nem voltak hokiimádók. A francia emberek a legmagasabb szintű jégkorongot nézhetik majd élőben két héten át, ami nagyon fontos, hiszen nem a mi sportágunk a legfontosabb az országban. Most viszont nagyobb lesz a média- és a szurkolói érdeklődés. Egyre jobban állunk, ez látszik a bajnokságunkon is, amelyben két-háromezer az átlagnézőszám, és a másodosztályban is jók a nézőszámok. Viszont nyilván az a legfontosabb, hogy a felnőtt válogatott az „A-csoportban” maradjon.”
A felhozott bajnokságban, a Ligue Magnusben 2006 óta mindig van honfitársunk is. Szélig Viktor volt az első fecske, ő Brianconba igazolt, és mivel 1975-ben született, valamint elmondása alapján harminc felett lett ténylegesen professzionális jégkorongozó, könnyű kimatekozni, hogy ez egybeesik a Franciaországba szerződésével. A bajnoki címet először tavaly, fennállása 80. évfordulóján megszerző Briancon egyébként is kis magyar klub: az egykoron Pat Cortina mellett a magyar válogatottnál is megforduló Luciano Basile révén játszott a francia Alpokban később Ladányi Balázs, Szirányi Bence és Vas Márton is, és habár a kopasz mester a ligaarany után továbbállt, a közben sportigazgatóvá átváltozó Szélig idén nyáron odavitte Magosi Bálintot, tehát a helyi élvonalban jelenleg is van emberünk, aki napról napra láthatja mitől jó az a válogatott.
NÜANSZOKON FOG MÚLNI
„Elég nagy a merítési lehetőségük, sok játékosból válogathatnak. A legjobbjaik ráadásul külföldön szerepelnek, ketten az NHL-ben játszanak, egy-kettő a KHL-ben is, a többiek meg elszórva Európa topligáiban. Ők mind tapasztalatot hoznak magukkal, ennek a következménye, hogy stabilan A-csoportosak – mondta Magó, akit arra kértünk, vesse össze a legjobb francia klubokat, illetve a nemzeti csapatot. – Van abban különbség, hogy a Strasbourggal vagy a Chamonix-val játszol – annak ellenére, hogy a Strasbourgot éppen megvertük, a Chamonix-tól meg kikaptunk… Az mindenkire igaz, az összes csapatra, hogy nagyon gyors és nagyon teker, aztán van, amelyik többet hibázik, van, amelyik kevesebbet, ez már a rutin kérdése. A válogatott azonban sokkal erősebb. Összetettebben mozognak a játékosai, kevesebbet hibáznak a védekező harmadban. A bajnokságban nem gyakran, de azért gyakrabban előfordul védelmi hiba, persze nem égbekiáltó, csak éppen annyi, hogy adódik rés, amelyen be lehet törni a harmadba, vagy tisztábban kapura lőni. Igen, sokkal kompaktabb a válogatott, mint bármelyik klub.”
Mindezek után adja magát a kérdés, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy mondjuk középtávon utolérjük Franciaországot, amely az „A-csoport” közepéhez-aljához tartozik, oda, ahová annyira vágyunk.
„Elsősorban meg kell teremtenünk a szükséges feltételeket, körülményeket – folytatta Magosi. – Gondolok itt az edzésmunkára a konditeremben is, hogy mit eszünk, minden apróságra, ami ahhoz vezet, hogy fittek legyünk. Utóbbi azért fontos, mert nekünk ez lehet az elsőszámú fegyverünk. Aztán majd jön az is, hogy mindenki ráérezzen, mikor van ideje és mikor nincs, mikor kell megtartani a korongot, és mikor kilőni. Ha ez meglesz, akkor majd elválik, ki tud pontokat is hozni, de addig arra kell építenünk, hogy végig bírjuk a meccset. Ám ha Szentpéterváron majd végig koncentrálunk, csak nüanszokon fog múlni.”
Fotó: Mudra László, IIHF
Korábbi hétvégi olvasmányok:
2015-16
Movemberi bajszok
Az újfajta hosszabbítás
Sájevics András és az eszkimók
Szélig Viktor
A féléves IIHF-kongresszus
Ifj. Ocskay Gábor
2014-15
Vas Márton
Egy távoli vb
A playoff
Tyler Dietrich az NHL-ben
A Vas testvérek
Erdély Csanád újoncidénye
A 2010-es Budapest Stars
Draftoltak az orrunk előtt
A honosítás
Élet a maszk mögött
Az U20-as vb az IIHF szemszögéből
A bunyók
Török László
Vendég Kanadából
Darryl Easson
Movember
