A maszkos harcos vesz pár mély lélegzetet, a tömött csarnokban semmi mást nem hall a saját légzésén kívül, majd felemeli a fejét és jelez, készen áll, következzen bármi. A fém és a jég találkozásának hangja egyre hangosabb és hangosabb, ahogy az ellenfél felgyorsít, mint egy vonat a síneken. Tekintete a vulkanizált gumi korongra tapad, ami 25mm vastag, 76 mm az átmérője 160 grammot nyom, és amit az ellenfél másodperceken belül túl akar juttatni maszkos harcosunkon. Akárcsak a lándzsával felfegyverzett lovagok a középkori lovagi tornákon, csapatuk színeit képviselve néznek farkasszemet most ők is. Harcosunk figyeli, ahogyan ellenfele megpróbál túljárni az eszén, egy hirtelen mozdulatot követően elhagyja a korong a támadó ütőjét, de ő egy macska reflexével hárít, a csarnok a mennydörgés morajával tör ki, a maszkos harcosunk pedig egyszeriben maszkos hőssé válik, ahogy csapattársai a jégre sietnek, hogy együtt ünnepeljék az éppen megszerzett győzelmet, melyet történetünk főszereplőjének hősiessége révén értek el.
Ilyenek a pozitív pillanatok egy hálóőr életében, egy filmben ez lenne a lezáró drámai jelenet, ahol a kapus fontos védést mutat be, amely egyben a győzelmet is jelenti a csapat számára, de sosem esik szó egy kapus életének másik oldaláról. Mi történik, ha nem sikerül épp az a védés? Milyen gondolatok kavarognak a fejében egy mérkőzés után? Milyen igazából egy kapus élete? Végül is ők azok, akik nem csak a saját, de a teljes csapat hibáinak terhét viselik a jégen.
Azt tartja a mondás, a támadójáték meccseket nyer, a védekezés bajnokságokat, egy védelem alapja pedig minden esetben az, aki megakadályozza, hogy a korong a kapuba jusson. Minden győztes csapatnak szüksége van egy stabil kapusra, a Szovjetuniónak ott volt Vladislav Tretyak, az 1980-as olimpián az USA csodacsapatában ez volt Jimmy Craig, a 2008-ban Sapporoban A csoportba jutó magyar válogatottnak pedig ilyen volt Szuper Levente. Annak a kapusteljesítménynek megléte, amelyre alapozni tud az edző megnyugtató hatása van a teljes csapatra.
„Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mindkét kapusunk bevethető bárki ellen. Ez nagy stabilitást ad a védelmüknek.„– kezdte Majoross Gergely, a Miskolci Jegesmedvék vezetőedzője. „Azt hiszem, hogy a csapat kiemelkedő védekező munkája nagymértékben segíti a hálóőrök mutatóit, és persze visszafelé is igaz ez. Sokszor egy-egy játékos bevállal egy igen fájdalmas blokkolás csupán azért, hogy ne menjen lövés a kapunkra, és sokszor a kapus javítja ki utolsó védővonalként a csapat hibáit. A statisztikáink is azt mutatják, hogy nálunk jól működik mind a hat ember védekező munkája.”
A két stabil kapus esete
Ahogy Majoross mondja, nyugodt szívvel használja mindkét kapusát, de mi történik, ha a válogatottban áll rendelkezésre két egyenrangú hálóőr? A 2014-es U18-as világbajnokságon és idén az U20-as korosztályban is felváltva kapott lehetőséget Kornakker Dániel és Arany Gergely. Előbb Glen Williamson, majd most Rich Chernomaz keze alatt is váltották egymást, az eredmény végkimenetelétől függetlenül egyikük sem játszott két egymást követő mérkőzésen. Mindkét kanadai szakember többször említette, hogy két kiváló kapusa van, akik között nincs első és második. Szerencsére mindkét fiatalember elég érett ahhoz, hogy profin kezelje a helyzetet. „Nem a legjobb dolog,” – kezdte Kornakker – „őszintén szólva, nem szeretek második számú lenni, de nem tud, mit tenni az ember. Az edző kénytelen elmondani, ki fog védeni, és bár úgy gondolom, jobb, ha nem felváltva kapnak lehetőséget a kapusok, mégis ha az egyik elér egy shutoutot és másnap a másik tudja, hogy ő véd, akkor az is egyfajta nyomást, motivációt jelent a bizonyításra. Ugyanakkor, ha valaki egy nagy tempójú meccsen véd és másnap jön egy fontos találkozó érdemesebb azt a kapust beküldeni, aki előző nap teljesített. Nem jó azt megtudni, hogy nem te védesz, de muszáj ugyanúgy felkészülnöd minden esetben, mert akármi közbejöhet a bemelegítésnél vagy meccs közben.” Az U20-as világbajnokságon Lengyelország ellen kapott gól nélkül győzött a magyar válogatott Arany Gergellyel a kapuban, aki a következő mérkőzést a padon töltötte, kapustársához hasonlóan nyilatkozott: „Ilyenkor próbálsz minél jobban a csapat és a kapustársad hasznára lenni. Gondolok itt arra, hogy ha egy játékos pluszban akar lőni, gyakorolni valamit, beállsz, vagy ha a kapustársad akar a kapuba állni, beengeded. De közben azt is tudod, hogy bármelyik pillanatban szükség lehet rád, ezért próbálsz minél koncentráltabb maradni.”
Hogyan kell kezelni egy kapust?
Mindig érdekes, hogyan illeszkedik egy csapat felkészítésébe a kapus, hiszen amellett, hogy a keret tagja, teljesen más a feladata, felelőssége. Tyler Dietrich, a Fehérvár AV19 U20-as csapatának vezetőedzője a következőképpen vélekedik: „Igyekszünk úgy kezelni a kapusokat is, mint bármelyik másik játékost a csapatban, de természetesen van olyan, amikor kicsit másképpen kell megközelíteni őket. Kapusként a mérkőzés végkimenetele függhet a teljesítményeden (gyakrabban, mint bármelyik másik pozíció esetében). Hogy erre készen álljon, mindig kihangsúlyozzuk, százszázalékos erőbedobás szükséges minden edzésen a teljes felkészülés során.”
A korábbi MOL Ligás kapus, Hortay Olivér ezt a helyzetet a másik oldalról tapasztalta meg: „A kapus feladata más természetű, mint a mezőnyjátékosoké és a legnagyobb különbség valószínűleg az, hogy míg a mezőnyjátékosok teljesítménye nagymértékben függ a fizikális állapotuktól/felkészültségüktől, a kapusok teljesítményét elsősorban a mentális állapotuk, másodsorban a szerencse/többi játékos teljesítménye befolyásolja. A pszichikai nyomást növeli ráadásul, hogy nincs csere, így minden másodpercben koncentrálni kell, és hogy a hibájukból gól születhet. Azt gondolom, egy nagyobb hiba után a kapusnak nehezebb megőrizni a hidegvérét, mint egy mezőnyjátékosnak miután hibázott.”
Egy átlagos néző sérülésnek vagy egyszerűen gyenge teljesítmények tudhatja be egy-egy kapus cseréjét, pedig az edző szemében ez nem feltétlenül ezen múlik. A magyar felnőtt és U20-as válogatott szövetségi kapitánya, Rich Chernomaz szerint három oka lehet a kapus cseréjének: „az első, ha a rájátszás időszakában 4-0-ra vezet az ellenfél már az első harmadban, hiszen be lehet látni, a mérkőzés már elment, a kapusod mentális erejét viszont nem szeretnéd rombolni, hiszen a következő mérkőzésen újra szükséged van rá, így inkább pihenni küldöd. A második, ha a kapusteljesítmény egyszerűen nem megfelelő. A harmadik pedig, amikor fel kell áldozni a kezdőkapust és lecserélni annak ellenére is, ha nem teljesített feltétlenül rosszul, de a csapat többi része igen, egy ilyen váltás pedig felrázza őket.
A kapus-hátvéd viszony
Egyes kapusok folyamatosan irányítanak, mások alig hallatják hangjukat a jégen, mégis az a legbiztosabb, ha mindenki tisztában van a csapattársainak szokásaival. Ha csak az U20-as válogatottat tekintjük, a hátvédek egy jó része Aranynak vagy épp Kornakkernek csapattársa klubszinten. „A jégkorongban - az alapok, és a szisztéma után - talán a kommunikáció a legfontosabb.” – vallja Szaller Márk, a Volán és a junior válogatott hátvédje. „A kapus a védőkkel egyetemben a csapat utolsó védvonala, ezért elengedhetetlen a kommunikáció, valamint egymás kiismerése. Egy védőnek tudnia kell, hogy mit reagál a kapusa az adott szituációkban, kiszámíthatónak kell lennie a kapus-védő viszonynak. Kornakker Dani kapusunkat évek óta ismerem, rengeteg szituációt oldottunk meg hátul több-kevesebb sikerrel, de saját tapasztalatból mondhatom, hogy nagy segítség, hogy ismerem őt, nagy bástya mögöttem.” Így van ez a felnőtt mezőnyben is, „megszokod, hogyan kezeli a korongot, hogy általában megfogja, vagy inkább kiadja a védést követően. Egy idő után tudni fogod, melyek azok a területek, ahonnan a leadott lövést követően biztos védésre számíthatsz” – mondta a DAB.Docler hátvédje, Nathan Martine, aki már több éve profi játékos.
„Ez normális, ő a kapus”
A jégkorong történetében valószínűleg sokszor sok öltözőben elhangzott már ez a mondat. Mikor a Fehérvár AV19 csatárát, Erdély Csanádot kérdeztük a kapusokról, a következő volt a válasza: „Persze, egy kicsit furák, például ismerek egy kapust, aki egy szót nem szól meccsnapon. Minden játékos tudja, hogy a kapusoknak különleges bánásmódra van szükségük. Végtére is, egy teljesen normális ember beállna a 100 km/h-val száguldó korongok elé?” Ugyanakkor, a jégkorong világából tudunk olyan kapusról is, aki egyáltalán nem számít különcnek, Linus Schellin, a Magyarországon élő svéd jégkorongozó elmondása szerint, korábbi csapattársa és gyerekkori barátja, Henrik Lundqvist egyáltalán nem fura. „Emlékszem, hogy mindig nagyon profi volt, ahogy most is, nagyon öntudatos. Ő nem egy különc kapus, mindig megcsinálta a házi feladatát, úgy az iskolait, mint a jégkoronggal kapcsolatosakat és folyamatosan fejleszti magát. Ne érts félre, humoros srác, szeret viccelődni, nagyon szarkasztikus, a jégen viszont épp olyan tudatos, minden edzésen mindig ott volt és igazán megnehezítette a támadó dolgát a gólszerzésben, még akkor is, ha csak egy edzés utáni játékos feladat volt épp.”
Egy kapus élete
Jól jellemzi a kapusságot és annak lélektanát, hogy egy jó teljesítmény ritkán kap akkora elismerést, mint egy játékosé, különösen egy csatáré, aki több nagy helyzetet is kihagyhat a mérkőzés során, ha egyet belő és azzal győz a csapat, máris hőssé nőheti ki magát egy támadó. Ezzel szemben egy nagy védés kevésbé marad emlékezetes, hiszen az eredmény nem változik meg tőle, mindössze egy vonalat jelent a statisztikai lapon. Viszont egyetlen nagy hiba a szezonban hónapokig, sőt évekig megmaradhat a csapattársak és a nézők emlékezetében is.
Fotó: Mudra László - MJSZ
