Egy világbajnokság érdekes, akármikor, akárhol. Nos, idén a női felnőtt válogatottunkat a világ másik felére szólította a sors, pontosabban a Nemzetközi Jégkorong Szövetség kongresszusa. Április 6-tól 12-ig Pekingben rendezik a divízió 1/B világbajnokságot – e hétvégi olvasmányunkban a vb-előkészületeinkről lesz szó.
A webkettesek, vagy legalább másfelesek, akik nézegetik az Instagramot, már három hete láthatták, amint Horváth Tifani előtt hevernek a vízumpapírok. Bizony, Kínába utazni nem egyszerű, főleg nem akkor, ha egy teljes jégkorong-csapatot és minden cuccát kell elszállítmányozni. Következésképp a szervezés réges-régen megkezdődött, nagyjából abban a pillanatban, amikor az IIHF kihirdette, hogy a Távol-Keleten lesz az idei vb.
Hasonló volt a helyzet 2008-ban is, amikor a felnőtt férfiválogatott utazott – nyilván tudja mindenki – Szapporóba.
JÖTT MINDEN, AMIKORRA ÍGÉRTÉK – KÉSŐN
„Mi a DHL-lel utaztattunk mindent – emlékezett Bagonya Imre, a férfi felnőtt válogatott fizioterapeutája. – Itthon bepakoltunk mindent, ők pedig leszállították a megadott időben és a megadott helyre. A probléma abból volt, hogy Pat Cortina a repülőúton kitalálta, hogy mégis tartana edzést aznap, a felszereléseket viszont csak másnapra ígérte a DHL. Úgyhogy amikor leszálltunk, Leleszi Zoli csapatvezető telefonálgatott vadul, hogy mégis hol járnak a csomagok, mert nagyon kellenének. Az új edzésidőpontig persze nem érkeztek meg, így akinek nagyjából a neszesszerében volt korcsolya, az edzett, néhányan pedig kölcsönkoriban csúszkáltak – aztán másnap ott várt minket a teljes küldemény becsomagolva a megadott helyen.”
Ilyen rejtvényei vannak tehát egy nagy útnak, amiket ezúttal megerősített Medgyes László, női válogatottunk felszerelés-menedzsere is, a Kínából postázott első üzenetében.
„Szerencsésen megérkeztünk, a csomagok is hiánytalanul lekerültek a futószalagról. Egyik-másik bőrönd megsínylette ugyan a hosszú utat, de mint tudjuk, több is veszett Mohácsnál...” – írta Medgyes Laci, aki a kínai tartózkodás másik érdekességére, az erősen korlátozott internet-használatra is kitért
A helyi vezetés és a lakosság, meg főleg a nyugatról odalátogatók örökös meccse ez, amelyet általában az állam nyer, de vannak kivételek, például a mi equipment managerünk… Így értesülhettünk arról, hogy nemcsak a hazai utazásszervezés pepecselős munka, a belépés sem egyszerű. És akkor még nem beszéltünk magáról a repülőútról, amely számos tátott szájjal alvós fotóra, poénra és ugratásra ad időt és módot…
AMI MÉG MOZOG, AZ A KÖRET
„A gépünk még csak be sem kanyarodott a terminálhoz, volt olyan utas, aki már rohant volna az ajtók felé, de a stewardess előzékenyen visszaküldte a helyére, ami nem volt egyszerű, mert az útitársaink jó része egyáltalán nem beszélt, még csak picit sem, angolul... Így elég nehéz volt nekik elmagyarázni, hogy hova tehetik és hova nem a csomagjaikat – folytatta Medgyes Laci. – Érkezésünk után átestünk a hosszadalmas beléptetési procedúrán, majd egy belső vonattal átmentünk arra a részre, ahol csomagjaink vártak ránk. Sikeresen összefutottunk a csapatkísérőnkkel, valamint a szervező bizottság egy tagjával, s mikorra a buszaink is rendelkezésre álltak, már eléggé lapos pislantások közepette gondoltunk arra, hogy hamarosan egy jó kis tusolást követően, már frissen állhatunk a vacsora jelentette kihívások elé.”
Ami a Távol-Keleten valóban kihívás tud lenni. Sokan imádják a helyi konyhát – aminek a hazai verziója persze köszönőviszonyban sincs az eredetivel –, de amikor például 2008-ban a fiúk utaztak, és megálltak Tajvanon, az ottani szálloda étkező asztalán rovarok is mászkáltak, de nem a régi klasszikus értelmében, hogy ami már nem mozog, az a főétel, ami még mozog, az a köret, hanem csak úgy…
Ugyanakkor az említett megállónak Szapporó felé félúton volt haszna is, mert a lépcsőzetes átállással könnyebb volt legyűrni a hétórás időeltolódást.
MEGVAN A ROMANTIKÁJA
„Ügyesen tervezett a csapatvezetőség, mert amikor megálltunk Tajvanon, ott aludtunk egy éjszakát, ami persze valójában nappal volt – mesélte Bagonya Imi. – Az elalvással akadtak gondok, viszont, amikor megérkeztünk Szapporóba, már semmi problémánk sem volt. Ráadásul a tajvani szállodához képest Japánban patikatisztaság várt minket.”
Köztes állapotot jelentett tavaly Gojang, ahol szintén a férfi felnőtt válogatottunk vb-zett: ahogy a Szapporóban járt és a keleti kultúrát kedvelő rutinosak mondták, a rendezettségi sorrendben Japán vezet, aztán Dél-Korea jöhet, és utána Kína, ahol most a lányaink tartózkodnak. Erre világított rá Medgyes Laci is a bejegyzésében:
„Sikerült a csúcsforgalomban megtapasztalnunk, hogy milyen is a kínai közlekedési morál. Tudomásul kell vennünk, hogy ez egy teljesen más világ. Lehet, hogy ebben is van valami rendszer, csak azt biztosan nem szúrja ki elsőre az avatatlan szem. Az ideiglenes bázisunkként szolgáló jégcsarnok elég érdekes környéken van, nem is tudom, hogy mihez hasonlíthatnám…”
Szóval, megvan a maga romantikája egy távol-keleti világbajnokságnak – főleg, ha olyan a fináléja, mint Szapporóban…
Fotó: IIHF/Romualds Vambuts, Horváth Tifani, Marton Tibor, Medgyes László
