Az nagyjából köztudott, hogy Vas János közel állt az NHL-hez, meg az is, hogy Vas Márton ütötte a gólt, amellyel 2008-ban Szapporóban bebiztosítottuk az A-csoportba jutásunkat. Az viszont kevésbé, hogy a Vas fivérek valójában hárman vannak: Mátyás is jégkorongozott természetesen, majd átállt a sötét oldalra, és bíró lett. De a legfontosabb, hogy mindhárman szerető testvérek, éljenek Magyar-, Cseh-, vagy Németországban éppen -- médiapartnerünk, a Nemzeti Sport hétvégi mellékletében, a Hosszabbításban megjelent riport az e hétvégi olvasmányunk,
Mintha ultramodern pékség volna: azt is meg lehet nézni, miként készül a család, mielőtt az áru megsül. A kutya heveredik a pihe-puha kosarában, a macska éppen a fürdőszobából tipeg a műanyagdoboza felé, a gyerekek a nappaliban tűnnek el lányos játékházakban, a mama felügyeli az egészet, a papa meg a sütőnél forog. Így néz ki egy szombat reggel Vas Márton családjánál. Pedig fél nappal korábban a családfő marcona németekkel és észak-amerikaiakkal küzdött teljes menetfelszerelésben, sisakban, ütővel a kezében – de persze korcsolyán, hiszen jégkorongozó volna. „Vasmarci” holnapután, március 2-án lesz 35 éves, már-már gondol a hoki utánra is, amihez keresve sem találni jobb helyet Frankfurtnál. Ez a világ egyik legmagasabb életszínvonalú városa, itt született anno Johann Wolfgang von Goethe és Henri Nestlé is, most a csodás óvárossal szemben felhőkarcolók rajzolják a belváros látképét. A külváros pedig olyan, amilyet nagyjából csak álmodni lehet: rendezett, zöldbe bújuk minden családi ház, egyébként három kanyar és kettő perc egy boltsor, ahol talán még űrhajót is lehet venni. Ezen a vidéken éldegél tehát a Vas-család, de csak a nyár óta, hiába játszik a családfő már 2013 óta a helyi Löwen Frankfurtban.
Az angol a hivatalos nyelv
„Elköltöztünk: az előző lakás jó, de nagy volt, a szaunát például nem is használtuk – meséli Vas Marci, miközben a tej forrósításával és habosításával foglalatoskodik a konyhában. – Az a klub bérleménye volt, ezt már én kerestem. Szinte ugyanott vagyunk, két utcával odébb, tehát a környezetváltozás nem gond, az iskola az utca túloldalán, már csak a szomszédnak kéne megjavulnia.”
Egy ajtóval odébb ugyanis zajos család lakik. A papa és a mama sem szomjas soha, amit túl jól hallható vitákkal, majd túl jól hallható béküléssel szoktak jelezni. De már javul a helyzet, a família költözőben van.
„Minden rendben van, élvezzük az életet. Azért nem látni annyit otthon, mert folyamatosan kint vagyunk, nyáron is így volt. Livi ovis, Kriszti német-nyelvsuliba jár, ebből nem lehetett, szabad heteket kivágni, csak a szünetek idején” – meséli Vas Marci a nagyobbik lányáról és feleségéről, akik eközben szedelőzködnek, mert hamarost átugrik Daniele. Ő magyar gyökerű, ám Németországban született kedves asszonyság, akivel a család kutyasétáltatás közben ismerkedett meg, és aki azóta a blökit és a gyerekeket is magával viszi, ha sétálni indul. A szülők ilyenkor szusszanhatnak egyet, a csemeték magyar csacsogását is érti a hölgy, és németül is diskurálhatnak vele, maga Vas Marci is németül cseveg, hogy ráragadjon valami. Mert egyébként a munkahelyen, azaz a jégcsarnokban az angol a hivatalos nyelv. Amúgy is tele volt a keret tengerentúlikkal, de mióta a klub feljutott a harmadosztályból, az Oberligából a már professzionális második vonalba, a DEL2-be, azóta még több, mert tartani kell a színvonalat, ráadásul a Löwen célja még feljebb, az elitben, a DEL-ben van.
Kihallgatás „Bajusszal”
„Igen, a tavalyi célt teljesítettük, feljutottunk a DEL2-be, idén már komolyabb a hoki, jobbak ez ellenfelek, mi is erősödtünk, hiszen több légióst lehetett igazolni. A legnagyobb különbség, hogy egy-két kivétellel minden klub profi, ezáltal a minőség is jobb, szervezettebb a liga” – mondja Vas Márton. Mondjuk, ettől még a megelőző este 8–1-re nyertek a Crimmitschau ellen, azaz továbbra sincs szó küszködésről: a Löwen élcsapat ezen a szinten is.
Egy tucatbajnokira is összejöttek több mint ötezren, volt a bemutatásnál jégen guruló csodaautó, plüssoroszlán-kabalafigura, füsteffektek, a játékosok személyre szabott videói a kivetítőn – Vas Márton gegje, hogy a körszakállát igazítja meg fegyegetőleg –, közben a közönség csillagszórózott, tehát kőszívű ember legyen a talpán, aki nem jött hangulatba a korongbedobásra. Ehhez jön még, hogy minden hazai gól után az „Always look on the bright side of life” klasszikus dallamait játsszák, amire a B-közép szépen ráfüttyögi a magáét, és mindenki boldog. Mi pedig máris kapiskálhatjuk, miért érzi olyan jól magát Frankfurt am Mainban a Vas-család, és miért van benne a pakliban, hogy maradjon hosszú távon is.
Ugyanez a jólét süt a VIP-sátorból is, ami nem fényűző, de nem is hazai fesztiválsátor: itt tartják a mérkőzések utáni sajtótájékoztatókat is, ami azzal kezdődik, hogy mindkét edző kap egy korsó sört. Ezután lehet nekikezdeni a mondókának, majd jönnek a kérdések, és a Löwen edzője, a tavalyelőtt még a Miskolci Jegesmedvéket trenírozó Tim Kehler esetében úgy másfél óra magánkihallgatás a helyi csodabogárral, a fodrozódó bajszú újságíró-kollégával.
„Mindig itt van, és mindig kérdez – mondja Vas Marci, miközben a nagy győzelmet követően leül vacsorázni a VIP-helyiségben. Ám miközben fogja a villát, fogja a telefonját is. Irány az internet, a cseh első osztály honlapja. – Áh, hét másodperccel a vége előtt kaptak egyet, 2–1-re veszítettek.”
Hogy kik? Hát az öcsiék.
Pókok, pincesuli és bérelt bútorok
A 31-et január 29-én betöltött Vas János mindeközben Prágában játszott ugyanis bajnokit, ebben az idényben a Slavia Praha légiósa. De ebben nem sok köszönet van: a piros-fehérek az ősszel megzuhantak, egészen az utolsó helyig szánkáztak, havonta váltottak edzőt, de nulla eredménnyel. Erről beszélgettünk „Vasjankóval” is, miután átautóztuk Németországból Csehországba.
„Prágában lakni tökéletes. A csapattal persze vannak problémák, hiszen folyton kikapunk és utolsók vagyunk. De ahol lakunk, Prága gyönyörű, ehhez semmi rosszat nem lehet fűzni. Nagyon jó itt lenni, élvezzük” – meséli Vas Jankó az élete párjával, Gabival az oldalán. Sok helyet megjártak ők már. Válogatott csatárunk 16 évesen került ki Svédországba, 18 volt, amikor a Dallas Stars draftolta az NHL-be, de még visszakölcsönözték a svéd bajnokságba, majd jött a tengerentúl, a legnagyobb előszoba, az AHL, majd Európa jó, még jobb és legjobb bajnokságai. A világutazó házaspár gyors fejszámolása alapján Prága a nyolcadik város, ahol felverték a tábort, bár nem ment olyan egyszerűen.
„Azt hittük, ebből a szempontból profibb a klub – mondja Vas János és Vas Jánosné kánonban. – Hiába beszéltünk sokszor az irodával, végül úgy találtuk a mostani lakásunkat, hogy az egyik csapattárs edzésre menet látta a hirdetést, és szólt nekünk. Aztán hiába könyörögtünk egy porszívóért, végül hoztunk otthonról. Ám korábban is voltak sztorijaink. Dijonban például a hosszú autóút után a városhatárban találkoztunk a klubvezetővel, hogy megmutassa a lakást. Aztán nem is a városba mentünk, hanem másfelé kanyarodtunk, de úgy voltunk vele, ha kicsit messzebb is, ám biztos príma lesz. Namost az első dolog, amit megláttunk, egy hatalmas pók volt, amitől irtózunk… Mondtuk az illetékesnek, hogy estére maradunk, mert elfáradtunk, de másnap lesz szíves intézkedni… Rouanban olyan házban éltünk, ahol ott volt szinte mindenki, az összes légiós, a fiatalok a ház aljában lévő suliba jártak – szóval jó volt a közösség, csak arról is tudtak, ha a boltból hoztunk mosószert. Előtte még kint, Iowában három év alatt három helyen laktunk, és habár arrafelé mindenki bérel mindent, a bútorokat és a törölközőket is, mi inkább megvettük. Így viszont minden szezon végén össze kellett pakolni és elvinni raktárba, ami annyiba került, hogy akár bérelhettünk volna mi is, és az sokkal kevesebb macera.”
Virslimajszolás válogatott cuccokban
Van idő kibeszélni az életet, mert az étteremben nem sietnek, miért is tennék – olasz. De az este lassan csak véget ér, hiszen másnap bajnoki van a másfél órára lévő Litvínovban, amely a liga egyik legjobbja. Ennek megfelelően vasárnap délután üti is Vas Jankóékat, akik nagyjából tehetetlenek, jön az első gól, a második, a harmadik – aztán a kapus a kispadhoz lóhalálában. Hátul, a kapunál megvágták a csuklóját, amiből eleredt a vér, ő ijedtében megindult a kispadhoz, ahol el is ájult, a cserepad pánikolva kiáltott mentőért, így habár még volt pár másodperc a középső harmadból, az utolsóhoz csapták, és a csapatok bevonultak az öltözőbe. Szerencsére a kapus megmaradt, az viszont jelzi a csapat szerencsétlenségét, hogy amíg az előző játéknapon hét másodperccel a vége előtt kapták a vesztes találatot, most 0, azaz nulla másodperc maradt a szokatlan második harmadból, amikor megkapták a negyediket… A vége 4–1 lett, azaz nem volt minek örülni, a Slavia-tábor mégis végigdrukkolta a meccset, még a lefújás után is verte a tamtamot a busznál.
„Nem gondolkodom a jövő éven, a bennmaradást igyekszünk elérni. Egyébként azt kaptam, amit vártam: a svédhez hasonló játékot, és bár kevesebb az ütközés, de ugyanolyan gyors, és szerettem volna újra ilyen szinten játszani – mondja Vas Jankó, miközben a pályafutása mementóit viselve Tingsryd-sapkában, Slavia-kabátban és Rouen-melegítőalsóban majszolta a hotdogját, merthogy az említett Litvínov egy ocsmány gyárváros, az egészet belepi az erőmű füstje és bűze, viszont a csarnoknál elsőrangú kolbászsütödék vannak. Vas Marci eközben bő egy órányira, Drezdában játszik éppen bajnokit: ez a 76 kilométer a legkisebb távolság a két fivér között a hokiszezonban.
Novemberben mindketten otthon jártak a válogatott okán Magyarországon, de februárban csak Jankó jöhetett, ráadásul a klubszezonjaik nagyjából fedik egymást, azaz nem látták még egymás otthonait Frankfurtban és Prágában. Viszont lesz majd, aki beszámoljon mindkettejüknek: a harmadik fiútestvér, Mátyás.
Nem kell a céltábla
Róla csak a bennfenntesek tudják, hogy szintén „hokiember”, manapság a Mol Liga-meccseken bíráskodik vonalbíróként. Ő a legidősebb egyébiránt, március 10-én lesz 37 éves, éppen a szülinapja környékén tervezi végiglátogatni a tesókat. Nyilván jégkorongozott maga is, de a trió sosem játszott egy helyen: amikor 2000 és 2002 között Matyi és Marci a Dunaferrhez tartozott, Jankó már Svédországban pallérozódott, aztán mikor a 2009–10-es évadot Marci és Jankó is az Alba Volánban töltötte, Matyi nem ütögetett már.
Elment inkább a civil szférába, logisztikai vezető egy számítástechnikai cégnél. De a jégtől nem szakadt el, hanem választott egy perverz hobbit: bírónak állt, ami nem fizet jól, ráadásul szidják az embert, meg az édesanyját is.
„Amikor befejeztem a jégkorongot, azt mondtam, amit ilyenkor mindenki: nincs az isten, hogy én átálljak – meséli Vas Matyi. – Ám később láttam, Gebei Peti milyen sokra vitte játékvezetőként, ráadásul szeretem megérteni a dolgokat, hogy miként is működik a bíráskodás például, aztán még önbizalmam is volt, hogy én jobban csinálnám. Sok az ismerős játékos, de ha meccs van, akkor meccs van, nem akarom a nyakamba akasztani a céltáblát a bratyizással. Utána persze kíváncsi vagyok rá, hogy kivel mi újság”
Ugyanez a kíváncsiság hajtja nyilván a testvérekkel kapcsolatban, csakhogy mivel állandó vonalbírója a Mol Ligának, az utánpótlásban pedig vezetőbíróként is fúj, viszont a főállását sem hagyta el, nehéz megvalósítani a családlátogatási terveket.
„Évek óta tartozom egy úttal Marcinak és Jankónak. Mivel van két pici gyermekem, az egyik most lesz három, a másik öt múlt, minimalizálni kell az unalmas időket, ezért a terv, hogy elmegyünk Prágáig, ott leszünk pár napot, továbbmegyünk Frankfurtba, ott is eltöltünk némi időt, és visszafelé is megállunk Prágában. Szerencse, hogy Jankóék félúton vannak Marciék felé” – mondta Matyi mélységes testvéri szeretettel.
Az ugyanis a fivérek összetartó ereje, nem csak a jégkorong.
