A kiemelt nemzetközi eseményeken, mint egy világbajnokság vagy az olimpia, a résztvevő válogatottak névsorára tekintve több esetben találkozhatunk olyan nevekkel, amelyek nem tűnnek összeegyeztethetőnek az adott nyelvterülettel, vagy a játékos születési helye tűnik fel, hiszen nem abból az országból származik, amit képvisel. Ennek több oka is lehet, politikai és személyes is.
A nemzetközi sportélet elméletileg arról szól, hogy minden ország a saját tehetségeivel gazdálkodik, azaz nem igazolhat csak úgy, mint egy klubcsapat egy adott pozícióra, ahol gyengébbnek látszik a játékosállomány. Elméletileg, hiszen manapság nehéz olyan nemzeti válogatottat találni, amelynek minden tagja abban az országban született és nőtt fel, amelyet képvisel. Persze az is igaz, a kanadai jégkorong- vagy a brazil futball-válogatott valószínűleg mindig képes lesz kizárólag kanadaiakkal és brazilokkal kiállni. Ennek ellenére például a Belfastban született Owen Nolan képviselte már Kanadát egy világbajnokságon és a 2002-es olimpián: ő és családja akkor költözött Írországból Kanadába, amikor ő mindössze hét hónapos volt, ezáltal nem is képviselhette volna Nagy Britanniát jégkorong eseményeken.
A Nemzetközi Jégkorong Szövetségnek határozott szabályai vannak a válogatottbeli szereplésről: ahhoz, hogy egy országot képviseljen valaki hivatalos IIHF-tornán (férfi U18, U20 vagy felnőtt, női U18 vagy felnőtt világbajnokságon, illetve olimpiai selejtező tornán vagy magán az olimpián), ahhoz nem elég az adott ország állampolgárának lenni, de a tizedik életévének betöltését követően legalább két éven keresztül kell országának versenyrendszerében szerepelnie. Azáltal tehát, hogy a példánkban szereplő Owen Nolan sosem jégkorongozott Nagy Britanniában, nem is képviselhette volna születési országát.
Ezzel a szabállyal gyűlt meg a baja Magyar Jégkorong Szövetségnek is, amikor a felnőtt válogatott játékosunk, Hári János öccse, bátyját követve képviselte volna Magyarországot a korosztályos világbajnokságon. Hári Norbert négy szezonon át volt a Budapest Stars játékosa azt megelőzően, hogy a család Svédországba költözött, mindössze néhány hónappal a kisebbik fiú tizedik születésnapja előtt, ezáltal nem vált jogosulttá a magyar címeres mez viselésére. Az elmúlt nyár folyamán lehetősége nyílt Észak-Amerikában juniorok között játszani, ám Norbert úgy döntött, inkább Debrecenbe igazol és a MOL Ligában játszik, melynek saját bevallása szerint a legfőbb oka az volt, hogy később - "visszahonosítottként" - a válogatottban játszhasson.
Ez viszont messze nem az első eset, amikor az IIHF előtt is bizonyítani kell, hogy a válogatottba szánt játékosunk valóban magyar, joggal veheti fel a címeres mezt. Tizenhárom éve történt, hogy a Minnesota North Stars által draftolt Frank Kovács magyar színekben lépett jégre Dunaújvárosban a divízió 1-es világbajnokságon, ahol egy góllal és öt gólpasszal zárt öt mérkőzés alatt. Kovács Kanadában, Reginában született, majd Székesfehérváron játszott három évet, amely alatt a magyar felmenőkre hivatkozva könnyedén megszerezte az állampolgárságot, így az IIHF szempontjából is jogosulttá vált a válogatottban való szereplésre. Végül összesen négy szezont töltött Fehérváron és tíz világbajnokságon szerepelt, ahol tíz pontott szerzett. Frank Kovács óta viszont több kettős állampolgár is szerepelt már magyar színekben, többek közt Szapporóban, de a jelenlegi csapatban is.
Az elsők között említhetjük a közönség-kedvenc Holéczy Rogert, aki magyar szülők gyermekeként Chicagóban született és nőtt fel. Ő is három évet játszott Fehérváron, majd négy világbajnokságon képviselte Magyarországot. Vele egyszerre mutatkozott be a válogatottban Vaszjunyin Artyom is, aki Kijevben született, viszont Magyarországon nőtt fel, hiszen édesapja az ország jégkorongtörténetének első idegenlégiósainak egyike volt. A következő évben újabb, magyar fülnek szokatlanul csengő név került a keretbe, két Fehérváron töltött év utána Ennaffati Omar szerezte meg az állampolgárságát, akinek édesanyja magyar, édesapja marokkói, ő maga pedig Torontóban született. Ondrejcik Rastislav hét évig volt a Fehérvár légiósa, miután ő is magyar állampolgárrá vált, ahogy a szintén szlovák származású kapus, Sevela Peter is több évet eltöltött Dunaújvárosban, mielőtt honosítását elindították volna, 2014 tavaszán viszont ő is ott lehetett már Dél-Koreában, a vb-n. Sikorcin Ladislav, Sille Tamás és Mihály Árpád is honosítottként játszott kulcsszerepet válogatottunkban az elmúlt néhány évben, amire 2016-tól lehetőséget kaphat még Tyler Metcalfe, Nathan Martine, Jesse Dudas és Karol Csányi is.
Mind a négy játékosnak van magyar felmenője, mégis, aki már idén áprilisban ott lehet Lengyelországban, nem más, mint a két éve Fehérváron játszó Andrew Sarauer, akinek az állampolgárságához szükséges papírmunkája már folyamatban van, így csak idő kérdése, hogy IIHF-rendezvényen is jégre léphessen magyar színekben. A honosítás természetesen nem csak a válogatott szempontjából megfontolandó kérdés, hanem a klubok számára is érdekes a légióskorlátozások miatt.
„Ez egy új és izgalmas tapasztalat számomra” – mondta Nathan Martine, aki már novemberben részt vehetett a magyar válogatott edzőtáborában.
Egy olyan játékos bevonása, aki más jégkorong kultúrában nőtt fel, sok esetben hasznos lehet, főképp olyan ország esetében, ahol a hoki nincs a nemzet első-, de még a második számú sportjaként sem számon tartva. A tavalyi világbajnokságokon minden ellenfelünknél feltűnt egy-két másképpen hangzó név, a fehérorosz válogatottban két kanadai szerepelt, a franciáknál, a németeknél és kazahoknál egy-egy - nem úgy, mint Olaszország válogatottjában, ahol tizenegy amerikai vagy kanadai állampolgársággal rendelkező játékos szerepelt!
Épp ezért érdekes, hogy a novemberben, Budapesten megrendezett Négy Nemzet Tornán, ahol a magyar válogatotton kívül Lengyelország, Olaszország és Dél-Korea volt a vendégünk, az olasz csapat volt az egyetlen, ahol egyetlen honosított játékos sem szerepelt. Az olasz szövetség vezetősége által kezdeményezett „Made in Italy” terv akkor került elő, amikor azt tapasztalták, hogy csökkenő az utánpótlásbázis, mert a gyerekek a válogatottban több kanadait és amerikait látnak, mint olaszt.
Korea nagyjából hasonló pályán halad, mint mi, bár ott a cél kimondottan a 2018-ban, Pjongcsangban megrendezendő téli olimpiára való felkészülés. Az edzői párost két korábbi koreai származású NHL játékos alkotja: Jim Paek és Richard Park, bár korábban egyikük sem képviselte Koreát játékosként. A tavalyi világbajnokságon három honosított játékos szerepelt a Korea rendezte vb-n. köztük a kanadai származású Brock Radunske, aki a következőket nyilatkozta: „Számunkra jó lehetőség nemzetközi szinten játszani. Nagy izgalommal tölt el, hogy részesei lehetünk ennek, Korea már közel hét éve az otthonunk.”
A magyar jégkorong helyzetét a honosítást illetően a válogatott másodedzője, Majoross Gergely foglalta össze a legjobban: „Jó dolog, amíg jó az arány a hazai úgy érzik: kevés esélyük van vagy egyáltalán nincs bekerülni a nemzeti csapatba. Nálunk a maroknyi honosított játékos emeli a keretbe való bekerülésért való küzdelem szintjét.”
A játékosok szempontjából a csapatkapitány, Tokaji Viktor - aki a fent említett játékosok mindegyikével játszott már együtt -, a következőképpen fogalmazott: „Ezek a srácok szélesítik a bázist és most, hogy a magyar játékosok is hasonló szintet képviselnek, nő a verseny a csapaton belül, ami további fejlődést hoz”.
