Az elmúlt hétvégén, az ország három pontján lejátszott mérkőzésen a Magyar Jégkorongsport Hírességek Csarnokának egy-egy tagja dobta be a korongot, amikor elindult a játék.
Pénteken este az Újpest–Csíkszereda MOL Liga mérkőzésen Zsitva Viktor végezte el a kezdődobást.
Aprócska kis mozdulat volt. Egyetlen másodperc, amely alatt azonban egy élet filmje pergett le a ma is fürge mozgású, versenysúlyát is pontosan tartó sportemberben. 1962-ben ugyanezen a pályán játszotta első meccsét, lila-fehérben. Talán az Építők ellen…? Merthogy hokizni a Törekvésben kezdett, aztán a BVSC együttesében vált felnőtt játékossá. Igazi otthonává viszont Újpest lett.
Mennyire más volt akkoriban a Megyeri úti pálya! – fordult meg a fejében miközben a kezdőkör felé baktatott. Annak idején persze itt sem volt fedél a játékosok feje fölött – ha jól emlékszik, első lilában lejátszott meccsén is szemerkélt az eső. Mégis micsoda csatákat élt itt át… Amikor villámgyorsan megugrott és az ellenfél védelme mögé került – ezt sokszor megtette –, aztán még a csel is „összejött” és betalált a hálóba... A lilákkal öt bajnoki címet nyert! A válogatottból is kirobbanthatatlannak bizonyult, 96 alkalommal húzhatta magára a nemzeti színű mezt. Nyolc világbajnokságon szerepelt – például 1965-ben, amikor negyedikek lettünk a B-csoportban, összesítésben tizenkettedikek a világon! Azóta sem végzett ilyen előkelő helyen a magyar válogatott! A nagy „csodát” azonban, az olimpiai szereplés jelentette számára, 1964-ben, Innsbruckban.
Aztán korcsolyázott ugyanezen a jégen, – no meg sok más stadionban is a világban – játékvezetőként. Nem akármilyen sípmesternek bizonyult, hiszen ebben a minőségében többször is megfordult világbajnokságokon.
Mennyi emlék rohanta meg hirtelen. Manapság az unokáit hozza, viszi – többek között a jégre is –, most pedig ott állt. Bedobta a korongot. Kézfogások. Taps. Véget ért az emlékek filmje, Zsitva Viktor, e remek pályafutás főszereplője egyszeriben visszatért a mába.
Vasárnap este a Debrecen–Érsekújvár MOL liga találkozón Tejfalussy Béla dobta a bedobó pontra a pakkot, a küzdő felek közé.
Ilyen sem fordult elő még vele az életben! Mielőtt megszólalt volna a vekker az ágya mellett – felébredt, sőt, azonnal fel is kelt. Ő, a legendás hétalvó…
Persze ez a vasárnap egészen más volt, mint a többi.
Sietni, indulni, utazni kellett, hiszen 240 kilométerre otthonától a Hoki várt rá! Egészen pontosan Debrecenben, ahol ő végezte el a kezdődobást. A lelátón most is ott állt Zsóka asszony, mint ifjú koruk hajnalán. Az idő tájt még törékeny lány volt, akivel a szülei folyton azért zsörtölődtek, mert egy „link sportolóra” pazarolja legszebb éveit.
Tejfalussy az Építőkben játszott, jól, de nem kimagaslóan. A sportág, a társaság, a légkör azonban vonzotta. Mit vonzotta?! Valósággal magába „szippantotta”! Így aztán, amikor befejezte az aktív játékot, játékvezetőnek állt. Öt évvel később, már nemzetközi minősítést szerzett és mint ilyen, tíz ifjúsági, junior és felnőtt világbajnokságon működött közre. Az idő azonban nagy úr! Több mint ezer mérkőzés levezénylése után, a csíkosruhások között is elérte a „nyugdíjazás”. Azóta a Jégkert SE edzőjeként dolgozik. Mert a hoki, 53 esztendeje, továbbra is magához láncolja.
A vasárnap általa bedobott korongot – a szokásokhoz híven – megkapta. "Nagyon örülök neki – mondta. Otthon egy szép vitrinben tartom pályafutásom legbecsesebb ereklyéit, ennek is ott lesz a helye."
A Hajdúság fővárosában lejátszott mérkőzéssel, szinte azonos időben kezdődött meg, a Fehérvár AV 19–Graz, EBEL összecsapás, ahol Palla Antal végezte el az első bedobást.
Palla, aki 33 éve mint a Volán centere várt a játékvezető bedobására ugyanezen a jégen. Csak akkor még nem volt fedél a játékosok és a szurkolók feje felett. A Volán abban az évben, 1981-ben nyerte meg fennállásának első bajnoki címét…!
Azóta Palla Antalból igencsak Tóni bácsi lett… de ma is ott van a fehérváriak minden mérkőzésén, ő az online közvetítések felelőse.
De volt ő már minden a magyar jégkorongsportban... Egykoron virtuóz játékos, aki 220 alkalommal húzta magára a címeres mezt és 14 világbajnokságon szerepelt. Legemlékezetesebb mérkőzésén az 1983-as budapesti világbajnokságon olyan gólt ütött Kínának, hogy akik látták, sosem feledik. Utána örömében szinte felmászott a pályát körül vevő plexire. Később, amikor abbahagyta a játékot, akadt idő, amikor klubedző, szövetségi kapitány, másodedző volt, de olyan is, amikor a szertáros, technikai vezető, köszörűs, statisztikus, weblapszerkesztő, gazdasági vezető szerepét bízták rá. A lényeg az, hogy imádott sportága körül tevékenykedhessen. Mert mint mondja: „A jégkorong az életem!”
Szöveg: Török László
Fotó: Mudra László
