Végső búcsút vettünk Dr. Pásztor Györgytől szeptember 2-án, pénteken a törökbálinti temetőben. Családja, barátai, gyógyszerész kollégái, jégkorongos és vitorlás sporttársai kísérték utolsó útjára sportágunk legendás alakját.
A Magyar Jégkorong Szövetség nevében Dr. Such György, az MJSZ elnöke búcsúzott Pásztor Györgytől.
Az alábbiakban változtatás nélkül közöljük elnökünk búcsúbeszédét.
Mélyen tisztelt gyászoló család, kedves jégkorongbarátok, tisztelt egybegyűltek!
A hírre, hogy valaki 100 évet élt, felkapjuk a fejünket, mert 100 évig élni már önmagában kivételes. Pásztor György közel 100 kivételes teljesítményekkel teli évet élt. Közel 100 kivételes évet. A fasori gimnáziumnak valami nagyon különleges levegője lehetett, mert csupa olyan formátumú nagyságot adott a világnak, akik életükkel, munkásságukkal maradandó nyomot hagytak maguk után. Ki-ki a saját szakterülete kiemelkedő tehetsége volt, legyen szó például a Nobel-díjas Wigner Jenőről, a digitális számítógép elvi alapjait lefektető Neumann Jánosról, vagy éppen Mr. Jégkorongról, Pásztor Györgyről. Vagyis Gyuri bácsiról, ahogy mindannyian hívhattuk.
Gyuri bácsinak rengeteg családja volt: imádott, szűkebb rokoni körén túl a világ jégkorongtársadalmában, a gyógyszerész szakmában és a vitorlás közösségben is általános tiszteletnek örvendett. Mi mindannyian számtalanszor testközelből tapasztalhattuk, hogy a hazai és a nemzetközi hokivilág legnagyobbjai, megjelenésekor azonnal köré gyűltek, meleg kézfogásokkal, szívélyes köszöntésekkel, ölelésekkel üdvözölték. Elvégre aki elmondhatja magáról, hogy a 97. születésnapján a világ jelenlegi legjobbja, Connor McDavid, a 99.-en pedig a valaha volt legnagyobb játékos, Wayne Gretzky köszönti személyre szóló mezzel, az tényleg mindent elért az életben, amit egy jégkorongozó elérhet.
A Gyuri bácsiból áradó természetes közvetlenség és életszeretet mindenkire átragadt a környezetében. Ahogy ő mondta: „A humor, az nagyon fontos: tudományos írások szólnak róla, hogy a vidám emberek évekkel tovább élnek!”. Hát, így már mindent értünk…
Pedig nem mindig osztott neki könnyű sorsot a Jóisten. Az elé gördített akadályokat azonban a tőle megszokott alázattal és céltudatossággal küzdötte le. Például a II. világháború idején, amikor – immár magyar bajnokként – 1945 októberében, bátyja, László segítségével hatalmas bátorságról tanúbizonyságot téve ezer magyar egyetemistát és professzoraikat menekített haza Németországból. Vagy amikor nem sokkal később a Rákosi-rezsim internálta, és csak kétévnyi kényszermunka után fejezhette be gyógyszerészeti tanulmányait.
Gyuri bácsi szinte egyidős volt a magyar jégkoronggal. Anno még itt, a törökbálinti téglagyár melletti befagyott tó jegén tette meg az első lépéseket a jó öreg, cipőre felkötős korcsolyával. Később jött a Városliget, hogy aztán együtt nőjön fel a sportággal, és végül ötszörös magyar bajnok hátvéd váljon belőle. Már játékosként is maradandót alkotott, de sportvezetőként még ennél is jelentősebb örökséget hagyott maga után: 12 éven át a nemzetközi szövetség elnökségi tagja, 6 éven át az önálló Magyar Jégkorongszövetség alelnöke, később tiszteletbeli elnöke, a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, és életműve megkoronázásaként az IIHF Hírességek Csarnokának elsőként beválasztott magyar tagja volt. Mindezek mellett pedig, úgy mellékesen majd’ negyedszázadon át vezette a nemzetközi szövetség orvosi és dopping-ellenőrzési bizottságát. Személyiségéről alighanem mindennél többet elmond az, hogy még ebben a sokszor hálátlan szerepkörben is végig közkedvelt tudott maradni.
Gyuri bácsi nemcsak kiváló sportember volt, de nagybetűs Ember is. Ahol tudott, segített, és eközben olyan mérhetetlen életöröm áradt belőle, ami ritkaságszámba megy manapság. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, egyszerűen élmény volt a közelében lenni. Rajongásig szerette a családját: végtelenül büszke volt lányára, Beatrixra, imádta feleségét, Katalint, aki nemcsak hű társa, de az utolsó években támasza is volt. Budai lakásuk az évek alatt a megszámlálhatatlan elismerés, hokis relikvia nyomán szép lassan jégkorongos szentéllyé alakult át. Ajtajuk mindenki előtt nyitva állt, s aki megfordult itt, pontosan tudja, hogy nem lehetett eljönni tőle egy üveg ajándékba kapott, saját készítésű ágyas pálinka nélkül. Gyuri bácsi ars poeticája szerint ugyanis a sport, a humor és a vitorlázás mellett ez is a hosszú élet titka. És, ha valakinek, hát neki gondolkodás nélkül elhittük ezt is. Történetei, bölcsessége, mosolya mind nagyon fognak hiányozni.
Köszönjük, hogy egy ideig méltó életed útitársai lehettünk!
Örökké emlékezni fogunk rád! Isten veled, Gyuri bácsi!
Dr. Pásztor Györgyöt a Magyar Jégkorong Szövetség és a Magyar Olimpiai Bizottság saját halottjának tekinti.
Emléke szívünkben örökké élni fog!
