UKR-SLO 1-4
Luka Ulamec (SLO, támadó):
Számunkra sok múlik majd a ma esti Magyarország-Lengyelország találkozón, ha a magyarok győznek, nekünk már nincs esélyünk az aranyéremre. Ha hosszabbítás lesz, akkor még lenne esélyünk. Nem gondoltam volna, hogy ma Ukrajna ellen ilyen simán nyerünk, ennél keményebb csatára számítottunk. Az egész mérkőzésen mi domináltunk, jobbak vagyunk nálunk. Mi voltunk a gyorsabbak, az erősebbek és a csapatjátékunk is sokkal jobb volt. Az edzőnk is azt mondta a meccs elején, hogy figyeljünk a csapatjátékra, az erőre, bejött.
Kostyantyn Simchuk (UKR, másodedző):
Nem gondolom, hogy jól játszott ma a csapat. Túl fáradtak voltak a játékosok a tegnapi mérkőzés után, nem tudtak 100%-ot nyújtani. Szerintem ez a gárda sokkal jobb annál, mint amit az állás mutat, tegnap például legalább egy pontot érdemeltünk volna. Nem hiszem, hogy bárkin nagy nyomás lenne, ez U20, azért vannak itt a srácok, hogy hokizzanak. Persze nehéz veszteni, de még mindig visszavan egy mérkőzés, holnap pihenőnap, rá tudunk majd készülni a britek elleni megmérettetésre.
HUN-POL 4-5
Bukor Rajmund (HUN, védő):
Úgy gondolom, hogy meg tudtuk volna verni őket, ha nincs az a két perces kiállítás. Nagyon egy szinten van a két csapat, kicsit ez most múlt a szerencsén is, meg hogy kinek milyen napja van. Úgy mentünk ki, hogy meg kell nyerni, de ez most így sikerült. Holnap pihenőnap, utána pedig a szlovénokkal játszunk – arra a meccsre úgy fogunk kimenni, hogy meg kell nyerni. Szerintem egyre jobban tudtam teljesíteni a torna során, az elején még kicsit lassú voltam, de így a végére kezdek belejönni. Rich azt mondta az öltözőben az utolsó harmad előtt, hogy nem szabad feladni, nem számít az eredmény, játszani kell a büszkeségünkért hogy emelt fővel tudjunk lejönni a pályáról. Ezeknél az ötperces kiállításoknál nem lehet tudni, ebben is benne van a szerencse, most ez így alakult.
Kiss Bence (HUN, kapus):
Mindig úgy vagyok vele, hogy ha nem én kezdek, akkor próbálok felkészülni fejben, hiszen nem lehet tudni mi történik, netán sérülés vagy rosszabb széria, szóval, fel kell készülni 100 százalékosan, hogy bármikor be kell állni. Úgy érzem, az ötperces kiállítás alatt ment el a meccs, hiszen három gólt is kaptunk, ráadásul Garát Zsombor után Vizi Dánielt is elvesztettük. Az öltözőben arról beszéltünk, hogy sosem adjuk fel, a végső sípszóig küzdünk, és amit lehet megteszünk, hogy emelt fővel tudjuk lejönni a pályáról a végén. Sajnos vannak olyan napok, amikor minden belefelé, máskor meg kifele pattan, a végén nekünk is volt két vasunk, ami kifele ment, a másik oldalon pedig ami lehetett, az mind belefelé pattant, ez most így alakult.
Péter Andor (HUN, támadó, a magyar válogatott legjobbja):
Nagyon rosszul jött az ötperces kiállítás, hiszen két meccs alatt már a második ilyet kaptuk, és ezt kétszer egymás után már nem lehet kivédekezni. Három gólt kaptunk, onnan már nagyon nehéz volt visszajönni, de azért büszke vagyok a srácokra, nagyon-nagyot dolgoztunk az utolsó húsz percben. A célunkat elértük, három meccset megnyertük, remény volt a feljutásra, most mindenki csalódott. A szlovénok ellen természetesen nyerni akarunk és olyan játékkal akarjuk befejezni a vb-t, ahogy eddig is játszottunk.
Rich Chernomaz (HUN, vezetőedző):
Természetesen az első harmadban történtek után a fiúk kicsit összetörtek, de sikerült felállniuk és ez az, amit el is vártam tőlük. Az első harmad után azt mondtam a csapatnak, hogy nincs semmi baj, még vissza van negyven perc, bármi megtörténhet. Emeljék fel a fejüket, játsszák azt, amit tudnak, és akkor van esély a győzelemre. Most szünnap következik, a szlovénok ellen mindenkire szükségünk van, azon leszünk, hogy a hátunk mögött hagyjuk a lengyelek elleni meccs rossz pillanatait.
Lars Torbjörn Johansson (POL, vezetőedző):
Az első harmadban nyújtott teljesítményükkel nagyon elégedettek voltunk. A másodikban számítottunk a magyar támadások sorozatára, és ellenfelünknek akad is néhány ígéretes helyzete, de szerencsések voltunk, és egyszer sem találtak a kapunkba. A harmadik harmadban azonban gyorsan gólt szereztek, és folyamatosan támadtak. Nem változtattunk a játékunkon, hiszen jól játszottunk, csak a megfelelő koncentrációra volt szükségünk a végjátékban.
ITA-GBR 4-1
Hannes Treibenreif (ITA, kapus, a válogatott legjobbja):
Mindannyian tudtuk, hogy tudjuk, hogyan kell hokizni, csak valamiért ez a korábbi mérkőzéseken nem jött ki. Nagy kérdés, hogy miért, mi sem tudjuk. Folyamatosan ezt kérdezzük magunktól, de nem a szerencsén múlt, igazából fogalmunk sincsen, mi hiányzott. Most nagyon fel voltunk pörögve a mérkőzés előtt, mert nem akartunk a tavalyi után ismét egy divízióval lejjebb kerülni. Nagyon nehéz dolgom volt a kapuban, de ez a győzelem nem az én egyedüli érdemem, annak volt köszönhető, hogy csapatként tudtunk együtt dolgozni. A lengyelek ellen is ugyanúgy készülünk, mint most a britek ellen, a győzelem lebeg majd célként a szemünk előtt és igyekszünk felpörögni a meccsre.
Luc Johnson (GBR, csapatkapitány):
Tudtuk, hogy mit kell tennünk: mivel már az első játékrézben elmentek az olaszok három góllal, mennünk kellett folyamatosan előre. Ha viszont ennyire menni kell, akkor borzasztóan nehéz szervezetten és koncentráltan játszani, pláne annyira, mint előző nap Lengyelország ellen. Az edzőnk próbált minket motiválni, ő is azt mondta, hogy menni kellelőre, nagy nyomást kell gyakorolni az olasz kapura. Nem is játszottunk igazából rosszul, de a gólok nem jöttek. Nem tudjuk, mi volt az oka annak, hogy az elején három találatot kaptunk, de arról beszéltünk az öltözőben, hogy most a szombati, nagyon nehéz összecsapásra kell koncentrálnunk. Most hazamegyünk, eszünk és pihenünk, holnap szünnap van, fogunk edzeni. Videózni fogunk és átgondoljuk a taktikát. De igazából tudjuk, mi a dolgunk Szombaton, Ukrajna ellen: úgy kell játszanunk, mint a Lengyelországgal vívott mérkőzésen, és akkor nem lesz gond.
