Glen Williamson szövetségi kapitány rendkívül büszke az U18-as jégkorong-válogatott tagjaira. Úgy véli, nem az a fontos, hogy a világbajnokság előtt gondolták-e, hogy övék lesz az aranyérem, hanem az, hogy hittek benne.
Hosszú út vezetett odáig, hogy az U18-as jégkorong-válogatott veretlenül megnyerje az asiagói divízió I/B csoportos világbajnokságot. Nem hónapokról, hanem évekről beszélünk, amelyek alatt a játékosok, a szakmai stáb és a klubedzők segítségével, lépcsőről lépcsőre, egyre feljebb jutottak, egészen a korosztályos vb-ig.
„Az utánpótlás-nevelő programunk olyan, mint az iskola: mindig mész feljebb egy-egy osztályt, és a tudás folyamatosan bővül” – mondja Glen Williamson szövetségi kapitány, miközben a japánok elleni meccset elemzi videón a szálloda éttermében. – A gyerekeket már tizenkét éves koruktól bevonjuk a versenyeztetésbe, a klubjukban az edzőjük segítségével megismerik az általunk kidolgozott koncepciót, azokat az elvárásokat, amelyeknek meg kell felelniük. Tehát a játékosok felépítése nagyon sokak együttes munkája. Amellett elengedhetetlen, hogy a fiatalok elkötelezettek legyenek, és csapatként akarják a sikert.”
A világbajnokságot megelőző időszakban az összetartásokon és a különböző tornákon is rengeteg játékost versenyeztetett a szakmai stáb. Látni akarták, ki tud többet kihozni magából, hogy minél jobbá váljon. Olyan karaktereket kerestek, akik pozitívan gondolkodnak, okosak és a tehetségüket csapatban is kamatoztatják. Williamson kiemeli, mindenkinek adott volt a lehetőség bekerülni a vb-válogatottba.
Ahogy egyre magasabbra került a mérce a világbajnoksághoz közeledve, úgy kellett mentálisan is megerősödniük a játékosoknak. Nos, az Asiagóban jégre lépett huszonkét fiú többször bizonyította, hogy nemcsak fizikálisan erős: a mérkőzéseken rendre a harmadik harmad sikerült a legjobban, nem beszélve a szlovénok elleni utolsó meccsről, amelyen már „csak” az volt a tét, hogy veretlenül zárja a magyar együttes a vb-t.
Nem ok nélkül került idézőjelbe a csak.
Nem egyszerű feladat ugyanis felpörögni a világbajnoki cím megnyerése után még egy mérkőzésre, akkor sem, ha mindenkit motivált a hibátlan mérleg. A kanadai mentoredző nem tartott attól, hogy bárki úgy húzná magára a címeres mezt, hogy nem akarna száz százalékot nyújtani. S bár a csapat a legszorosabb mérkőzését játszotta a szlovénokkal, a végén, egészen pontosan 23 másodperccel a végső dudaszó előtt, ismét bizonyította: mentálisan (is) bivalyerős.
„Ez is a tudatos építkezés, az utánpótlás-nevelő program része. Az összetartások alatt jégen töltött háromszáz perc azt szolgálja, hogy a versengéssel megtanítsuk a gyerekeknek, hogyan legyenek kemények, küzdjenek a végsőkig, és akarják a sikert. Ezt várjuk tőlük a tornákon is, mert enélkül nem érhetnek el komoly eredményeket.”
Felteszem a kérdést Williamsonnak: képesnek tartotta-e a csapatot arra, hogy megnyerje a világbajnokságot?
„Nem számít, mit akarunk, és mit gondolunk. Hinnünk kell benne, szükség van az álmokra. A győzelemnek két oldala van: fantasztikus, hogy megszereztük az aranyérmet, ez már mindig az életünk része marad. A másik, hogy a játékosok előtt ezzel a sikerrel ajtók nyílhatnak ki, amelyek mögött a legerősebb junior-bajnokságok vagy akár amerikai sportösztöndíj is várhat rájuk.”
Miközben erről beszél, könnyes lesz a szeme. Megkérdezem, miért érzékenyült el?
„Büszke vagyok a csapatra. Példaértékű a viselkedésük, tiszteletteljesek. A sportban nagyon sok mindent tisztelned kell: önmagadat, a játékot, a csapatot és ők ennek mind megfelelnek. A legtöbb gyereknek Magyarországon nincsenek álmaik, nekik már vannak…”
AZ ASIAGÓI DIVÍZIÓ I/B-S VILÁGBAJNOKSÁGON GYŐZTES CSAPAT
Kapusok (2): Kovács Dávid Márk (Langnau), Szeles Martin (Ifj. Ocskay Gábor JA)
Hátvédek (8): Bugár Gábor, Fejes Nándor (MAC Budapest), Bukor Rajmund (Vasas SC), Erdély Botond, Kiss Roland, Szabó Dávid, Vas Márk (Ifj. Ocskay Gábor JA), Szécsi Patrik Balázs (Pesterzsébeti HC)
Csatárok (12): Almási Márk, Kiss Patrik, Nagy Ákos, Péter Andor, Szita Donát, Tóth Renátó (Ifj. Ocskay Gábor JA), Horváth Bálint (Rögle), Kreisz Brúnó, Majoross Barnabás, Szigeti Ákos (MAC Budapest), Molnár Dávid (Debreceni HK), Révész Marcell (Basel)
A STÁB
Szövetségi kapitány: Glen Williamson
Edző: Horváth András, Fodor Szabolcs
Kapusedző: Máthé Csaba
Csapatvezető: Mercz Orsolya
Fizioterapeuta: Berkes Brigitta
