A Magyar Jégkorong Szövetség második alkalommal rendezte meg a Summer Exposure Combine elnevezésű játékvezetői fejlesztőtábort Óbudán, az észak-amerikai profi liga szakmai támogatásával. A Gebei Péter által megálmodott, roppant tartalmas program idén is kiváló hangulatban zajlott, ráadásul a végén magyar sikerrel zárult: Gebei Gergelyt meghívták az NHL augusztusi, buffalói játékvezetői táborába. Vele beszélgettünk a lehetőségről.
A Summer Exposure Combine négynapos óbudai programjára 17 országból érkeztek játékvezetők (ötvennyolcan), férfiak és nők egyaránt. A magyar résztvevők a szövetség támogatásának köszönhetően ingyen vehettek részt a táboron, ahol nemzetközileg elismert szakemberek dolgoztak instruktorként. (Arról, hogy kik, felvezető anyagunkban írtunk bővebben.)
A négynapos tábor végén három játékvezetőt, a német Caroline Buttot, a francia Cyril Debuche-t és a 24 éves Gebei Gergelyt meghívták az NHL Exposure Combine táborába, ami hatalmas lehetőséget jelent a további szakmai fejlődésre és előrelépésre. Gergőt kérdeztük arról, hogy telt a négy nap és mit jelent ez a mostani esély a karrierjében.
Egyszerű a kérdés: milyen volt, s mivel van már összehasonlítási alapod, más volt-e ez a mostani, mint a tavalyi?
Tavaly is részt vettem ebben a táborban, és az ideire is jelentkeztem, szóval én egy kicsit hamarabb tudtam arról, hogy megrendezik, egy kicsivel több időm volt felkészülni rá, mint a többi magyar kollégának. Nagyon jó lehetőséget jelentett a tábor, az előző évhez hasonlóan most is nagy volt a verseny a bírók között. A szervezésben is történt fejlődés, igazából maximálisan ki voltunk szolgálva, mindennel meg voltam elégedve.
Alapvetően egy fejlesztőtáborról van szó, mindenképp megmutatkozik vagy előtör az emberből a verseny? Hiszen a tábort lényegében nem ezért írják ki.
Tudni kell, hogy ezeket a táborokat azért szervezik, hogy a játékvezetőkért felelős személyek eljöjjenek és megnézzék, milyen minőséget képviselünk, és ki az, akit alkalmasnak találhatnak arra, hogy a későbbiekben is nagyobb figyelemmel kísérjék. Szóval igazából minden egyes alkalom, amikor jégen vagyunk, egy verseny, még ha egy fejlesztőtáborról is van szó. A program elején nem tudtuk, hogy lesz kiválasztás Amerikába, csak annyit tudtunk, hogy lesz jeges teszt, száraz teszt, edzések és egymás elleni játék.
Mi az, amiben a legtöbbet adott a tábor?
Új kapcsolatokat tudtam kialakítani, kiépíteni, illetve a meglévőket ápolni, gondolok itt a többi játékvezetőre, illetve azokra, akik meghívottként, előadóként vagy edzőként vettek részt. Hatalmas élmény volt velük ilyen közvetlen kapcsolatot kialakítani, beszélgetni.
Gondoltam, sok új impulzussal gazdagodtál elméleti és gyakorlati síkon is. Ki volt rád a legnagyobb hatással?
A tantermi előadásokon Mike Leggo szavait ittuk, sok újdonságot tudott mondani, a meghívottak nagyon nagy élettapasztalattal rendelkeznek, és ezeket a tapasztalatokat jól át is tudják adni. Én játékvezetőként leginkább a mentális dolgokban kaptam segítséget a táborban, sok újdonságot tudtam, tudok ezekből majd beépíteni a mindennapokba.
Mennyire dől el fejben, hogy valaki jó játékvezető lesz, hogy valaki jól menedzsel le egy meccset?
Teljes mértékben. Ahhoz, hogy valaki jó játékvezető legyen, nagyon jó fizikai állapotban kell lennie, ezt viszont csak az tudja elérni, aki tudja, hogy ezzel szeretne foglalkozni. Nagyon sok bántalmazás éri a játékvezetőket, a legnehezebb ebben a hivatásban ezt kezelni és az érzelmeinket kordában tartani.
Neked megy ez?
Igen, de azért fejlődnöm kell benne.
Mike Leggón kívül ki gyakorolta még rád a legnagyobb hatást?
Dave Smith, aki erőnléti edzőként volt itt, és hát óriási, hogy 70 év környékén milyen fizikai állapotban van, és tényleg azt képviseli, amit mond. Élő példa arra, milyen életstílust kell követnie egy sportolónak.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Mindent tudatosan végez. Nagyon figyel az étkezésre, utánajár a részleteknek, figyel az edzések fontosságára, saját magát edzi. Példaértékű az életstílusa.
Amikor egyeztettük ezt az interjút, épp edzésen voltál. Akkor ez a te mindennapi rutinodban is egy meghatározó pont?
Igen, heti ötször járok edzőterembe, illetve mostanra a futást is megszerettem, heti négyszer futóedzést is csinálok. Az edzések során már nem is a célra gondolok, hanem a folyamatra, hiszen annyira megszerettem az edzést, hogy nekem igazából egy kikapcsolódást jelent. A legnagyobb kihívást mostanában a regeneráció okozza, hogy ki tudjam pihenni magam egyik edzésről a másikra.
Mennyire volt fárasztó a fizikai része a tábornak?
A felkészültségem mellett is rendkívül fárasztó volt. Teljesen más mozgásokat végeztünk, mint amiket a mindennapokban, hiszen korizni nem mindig van lehetőségünk. Áprilisban voltam utoljára jégen, így nagyon megterhelte az izomzatomat ez a pár nap. Emellett elég szoros volt a menetrend, szinte rohanni kellett a programokra, és az öltözködéssel is sok idő elment.
Mit gondolsz, csak a teszteken elért számok döntöttek a kiválasztásnál?
Egy összképet néztek, úgy érzem, amiben persze nagy szerepet játszottak a teszteken elért eredmények. De nézték az edzéseket, ahol különböző gyakorlatok voltak, figyelték, ott hogyan teljesítettek a játékvezetők, milyen hozzáállást mutattak. De szerintem fontos volt nekik, hogy a többiekkel hogyan viselkedünk, milyen a személyiségünk, és az előadásokon való részvételt és figyelmet is megjegyezték.
Milyen volt öcséddel, Bencével együtt szerepelni ebben a táborban?
Mindig nagy élmény vele együtt szerepelni, akármilyen meccsről vagy táborról is van szó, játszottunk korábban is egy csapatban. Egy plusz motivációt jelentünk a másiknak. Húzzuk egymást, és mindig mindenből versenyt csinálunk kisgyerek korunk óta. Sokat segített, hogy ott volt a táborban.
Akkor neki is van egy kis része abban, hogy most kiválasztottak. Meg persze édesapádnak is, aki ezt a tábort megálmodta. Vele milyen volt ez a pár nap, kommunikáltatok vagy próbáltál függetlenedni kicsit? Nyilván ez egy különleges szituáció.
Igen, különös helyzet, és egyben nehéz is, mert sokan biztos azt gondolhatják, hogy az én elért eredményeim neki köszönhetőek. De igazából ő a lehetőséget teremti meg számomra, az, hogy élek-e vele, rajtam múlik. A tábor alatt szinte nem is találkoztunk, elvoltam a saját kis dolgaimmal, odafigyeltem az edzésekre, mit, hogyan csinálok. Szeretném kiemelni, hogy nagyon hálás vagyok neki, hogy ilyen lehetőségeket teremt számunkra.
Mi a menetrend, mi történik most veled?
A buffalói tábor augusztus 15. és 18. között lesz, hasonlóan épül majd fel, mint az itteni. Ott is lesz jeges és száraz teszt, tantermi foglalkozás és jeges edzés, valamint egymás elleni játék. Tizenharmadikán utazunk édesapámmal, akit szintén meghívtak a táborba, a tervek szerint huszonharmadikán jövünk vissza.
Az első szezonod volt az idei az Erste Ligában. Hogy ízlett?
Nagyjából 15 mérkőzésen közreműködtem, nem nagyon lehet összehasonlítani az itthoni más sorozatokkal, a juniorbajnoksághoz vagy az Andersen Ligához képest is ez egy hatalmas lépcsőfok. Az első meccseken nehezebb volt még a dolgom, éreztem, hogy itt nagyobb a nyomás. De a játékosok profizmusát is észrevettem, könnyebben elfogadtak egy-egy ítéletet, igaz, mivel értenek és tudnak mindent, vannak döntések, amiket viszont nehezebben fogadnak el. Nehézség volt még a korkülönbség leküzdése, meg kellett tanulnom, hogy ne úgy nézzek egy sokkal idősebb, akár több mint százszoros válogatottra, hogy ő mondjuk egy példakép vagy egy megközelíthetetlen személy: meg kellett tanulni alkalmazni, hogy a jégen nekem kell a főnöknek lenni.
Amerikába most úgy utazhatsz, hogy azért már van nemzetközi tapasztalatod is.
Márciusban volt szerencsém rész venni Dél-Afrikában az U18-as divízió 3/B-s világbajnokságon. Hatalmas élmény volt, hiszen ez egy első lépcsőfok volt az álmom, egy A-csoportos világbajnoki szereplés felé. Nagyon boldog voltam, hogy mehettem, sokat tanultam, jól éreztem magam, már csak azért is, mert nem minden nap jut el a jégkorong révén valaki Dél-Afrikába.
Már nem játszol, de mi az, ami a mindennapokat jelenti a játékvezetés mellett?
A tanulmányaimat tavaly fejeztem be, közgazdasági diplomát szereztem, de jelenleg edzőként tevékenykedem Hatvanban, a Szent István Általános Iskolában. Szeretném is megköszönni Szőke Attilának, hogy ők is mindenben támogatnak, és elengednek, bármilyen eseményről is van szó. Ahogyan nagyon köszönök mindent a barátnőmnek is, aki támogat és motivál a mindennapokban, mindig mellettem áll egy-egy nehezebb meccs után is. Nagyon köszönöm neki, hogy ezt az „utat” vele együtt élhetem meg.
A Sport TV összefoglaló videóját itt lehet megtekinteni:
