A magyar válogatott 27 éves hátvédje nemrégiben a Nottingham Panthers csapatába igazolt. Már be is mutatkozott a brit bajnokságban, a Sheffield Steelers elleni, 4-3-ra elveszített mérkőzésen és a hazai környezetben lejátszott, végül 5-1-re megnyert, Fife Flyers elleni találkozón is ott volt a jégen. Már korábban is „szemezgetett” a brit ligával, most pedig örül, hogy ebben a környezetben bizonyíthat. Interjút kértünk tőle.
Hogy vagy? – érdeklődtünk Garát Zsombornál, aki tavaly negyedik magyar játékosként vehetett részt egy NHL-csapat, a New York Islanders táborában, hogy azután a Worcester Railers ECHL-es csapatában játsszon le 63 mérkőzést.
Jól vagyok, köszönöm. Elkezdtem berendezkedni, aminek örülök, és eddig remekül érzem magam Nottinghamben.
A bejelentésedről szóló posztban az első komment a következő volt: „Ha annyit pontot szerzel, mint ahány pontot ér a Scrabble-ben a neved, akkor jó igazolás leszel.”
Ezt nem is olvastam, gondolom, a Zsomborral azért elég sok pontot lehet szerezni ebben a játékban, főleg itt, ahol csak 26 betű van az ábécében.
Tulajdonképpen mi döntött a Nottingham mellett? Feltételezem, nem volt egyszerű történet, amíg velük állapodtál meg.
Nem titok, hogy már nem júliust írunk, a legtöbb bajnokság már elindult itt Európában, és én sem szerettem volna a végletekig kitolni a dolgot. Sokáig nem volt biztos, hogy Amerikában folytatom vagy Európában kötök ki, ez volt az oka, hogy ilyen későre derült ki, hol is játszom. Amikor végül Európa került szóba, akkor a reális, valamint az általam kedvelt ligák egyike a brit liga volt. Örültem, amikor a Nottingham neve felcsillant, mert ez a jobb klubok egyike, mindig is előkelő helyen szerepelt a bajnokságban és a kupában is. Tudtam, hogy jó választás lehet, és el is dőlt akkor bennem, hogy errefelé orientálódnék.
Kicsit be tudsz avatni minket és azokat, akik nincsenek annyira otthon a jégkorong kulisszáiban, mi is történik egy játékossal a bajnokság befejezése után? Ha még nem tudja, hol folytatja, elkezdődik egy háttérmunka az ügynökökkel? Nyilván a tengerentúlon akad pár bonyolító tényező is.
Abszolút. Magyarországon azt szoktuk meg, hogy először mindenki azzal a csapattal tárgyal, amelyikben játszik, és jó esetben már januárban, februárban alá is írják a szerződést a következő évre, így nem kell már izgulnia a játékosnak az átigazolási szezonban. Rosszabb esetben a szezon végén kezdenek el tárgyalni a klubbal, vagy elkezdődnek más csapatokkal az egyeztetések, szóval a magyar egy viszonylag kevésbé dinamikus piac. Amerikában viszont tényleg mindenre szabályozások vannak. A mi alapszakaszunknak április 14-én volt vége, ha jól emlékszem, június elején kellett a kluboknak leadniuk egy úgynevezett protected listet. Ez azt jelenti, hogy minden egyes csapatnak be kellett nyújtania azon játékosok nevét, akiknek a játékjogát szeretné megtartani. Ha valaki erre a listára rákerül, az jelzésértékű, mert azt jelenti, meg akarják tartani. Valójában ez akkor valósul meg, amikor egy hónappal később adnak neki egy úgynevezett qualifying offert, tehát egy minimum 5 százalékos fizetésemelésre vonatkozó ajánlatot. Tudni kell, hogy itt nagyon alacsony fizetésekről van szó, nem számottevő ez az összeg, mégis, kell egy hivatalos ajánlatot adniuk. Ha a játékos ezt elfogadja, akkor aláír, és még a számokon is lehet alakítgatni. A játékos csak ehhez az egy csapathoz írhat alá. Ezért is alakult ki az a gyakorlat Észak-Amerikában, hogy az egyetemistákat az utolsó 10-15 meccsre, a márciusi egyetemi szezon végén mindenki odakapkodja magához, mert ezzel a következő szezonra be tudják biztosítani maguknak a játékjogokat. Ezt az európai piacon nem látjuk, nincsenek nagy mozgások a bajnokság utolsó szakaszában. Én most rajta voltam ezen a protected listen. Európában a legtöbb csapat legkésőbb májusban, júniusban szeretne megállapodni a játékosaival, Észak-Amerikában viszont júliusban indul el az átigazolási piac. Tehát ha valaki a tengerentúlon szeretne maradni, lényegében le kell tennie arról, hogy Európában csapatot talál magának, hacsak nem gondolkodik amolyan hibrid megoldásban, azaz játszik kicsit Európában és onnan megy tovább. Én nem tartom magam ilyen srácnak, nem szerettem volna, hogy elkötelezem magam valahová, aztán egyszer csak otthagyom a csapatot.
Hogyan alakultak az amerikai tárgyalások?
Úgy volt, hogy a Worcesterrel megállapodunk, de aztán felmerültek nehézségek. Azzal, hogy alacsony költségvetésű csapat, minden extra költség felértékelődik, érzékenyebben érinti a klubot. Az én vízumom 4500 dollár lett volna, emiatt úgy döntöttek, nem igazán korrekt módon, hogy mégsem szeretnének aláírni velem. Volt pár olyan klub a ligában, amelyikkel nyílt volna lehetőség a megállapodásra, de a játékjogomat nem engedte el a Worcester, mert tudták, egy riválishoz kerülök. Ebben az esetben lehet élni a játékjog cseréjével, az úgynevezett trade-eléssel. Sok kört futottunk, volt, aki pénzt ajánlott, volt, aki játékost, de végül egyik ajánlatot sem fogadta el a Worcester. Nem tudom, ennek pontosan mi volt az oka, nem tudom, miért éri meg visszatartani a játékjogot akkor, ha semmit nem kap cserébe a klub. Akkor tudtam csak Európában keresgélni, amikor mindez kiderült, de ekkor már beszűkültek a piacok, hiszen a végleges keretek kialakultak. Két út maradhatott: egy olyan csapatot találni, ahol nem jöttek be az új játékosok, vagy egy olyat, ahol a sérülések miatt nem elég mély a keret. Nottinghamben erről volt szó, két hátvéd is beleszaladt egy sérülésbe, az egyikük húzódás miatt esett ki, a másik pedig bokatörés miatt, így fontos volt nekik, hogy érkezzen egy hátvéd. Így kaptam tőlük ajánlatot.
Mennyire gyakori, hogy visszatartják a játékjogot?
Észak-Amerikában elég gyakori, nem is nagyon szimpatizálok ezzel a gyakorlattal.
Nem túl játékosbarát megoldás.
Tény, de ott nem is feltétlenül a játékosokról szól a hoki, sokkal inkább az üzletről. Engem leginkább az érintett érzékenyen, hogy ha egy észak-amerikai játékos akar váltani, vagy trade-elni, egy nap alatt átfut az ügye. Az én esetemben egy vízumkérdés megoldása 4-6 hetes procedúrát jelent, főleg most, amikor semmilyen vízumom nincs, amit esetleg át lehetne alakítani. Ha most megállapodnék valakivel, valamikor novemberben tudnék pályára lépni, a legjobb esetben. Ez a tény nagyon lehúzta az értékemet a csapatoknál: nem elég, hogy ki kell fizetni értem egy rakás pénzt, még az is bizonytalan, hogy mikor vehetnek számításba. Ez már nem fér bele nekik.
Mennyire volt közös a mostani döntésed feleségeddel, Fannival?
Nyilván közös volt, ő is azt gondolja, hogy a brit egy jó liga. Már korábban is mondogattam neki, hogy szeretném egyszer a brit bajnokságot megismerni, támogatott a döntésemben. Ő egyébként most még nincs Amerikában, a sérülése utáni rehabilitációt folytatja. Elég komoly kiesés érte, nem egy egyszerű húzódásról volt szó.
Ő hogy van?
Jól, halad a felépülése. Egy ilyen sérülésnél rengeteg hullámvölgyön kell keresztülmennie az embernek, ez nem könnyű, különösen egy olyan játékosnak, akinek előtte – hála Istennek – nem kellett hasonlóval szembenéznie. Mentálisan is nagyon nehéz ez a helyzet, sok a kényelmetlenség, a diszkomfortérzés. De jól halad és biztosan erősebben fog visszatérni.
Tavaly, amikor kikerültél a New York Islanders táborába, úgy fogalmaztál: „Szeretném megtudni, mit érek játékosként?” Hol tart ez a folyamat, mennyire lettél okosabb önmagaddal kapcsolatban?
Ez a kérdés szerintem az önismeretnek része. El tud az ember valaha jutni oda, hogy ténylegesen megismerje önmagát? Szerintem nem. Ez egy utazás, amit mindannyian járunk. Egy évvel előrébb vagyok, újabb tapasztalatokkal gazdagodtam, hála az égnek sikerült nemzetközi szinten is több tapasztalatot szerezni Amerikában. Most már Angliában gyűjtök újabb élményeket, és hát ott volt a válogatottal a szépen záruló áprilisi világbajnokság.
Hol edzettél az átmeneti időszakban?
Számomra most dupla áldás volt az olimpiai kvalifikációs torna és az arra való felkészülés, hiszen akkor a válogatottal készültem, edzettem. Előtte egyébként Kangyal Balázsék révén korábbi csapatom, a BJA egy edzőmeccsén is szerepelhettem. A pozsonyi torna után egy darabig egyedül edzettem, úgy voltam vele, nem törném meg egy csapat flow-ját az edzéseken, de aztán még a végefelé a BJA-nál kaptam ismét lehetőséget. Szóval nem estem ki, edzésben voltam, nyilván a meccsrutin az kiesett, de bízom abban, hogy lesz itt épp elég mérkőzés a szezonban, amivel ezt vissza tudom hozni.
Máris játszottál két meccset Nottinghamben, milyen volt a kémia a csapatban?
Péntek délután 5-kor érkeztem Nottinghambe, 6:30-ra értem a szállásra, másnap este 7-kor már meccsünk volt az egyik topcsapat, a Sheffield ellen, kilencezer ember előtt idegenben. Tök jó volt. A srácok nagyon jó fejek, nyilván fura volt, hogy új arc vagyok, azonnal megyünk, nulla közös edzéssel. Jól fogadtak, jól éreztem magam, az első meccsen egy kicsit egyébként is egyszerűbb kikapcsolni és menni a flow-val. Szerintem ez sikerült is. Másnap a Fife Flyers ellen játszottunk, ők nem a legerősebb csapat a ligában, szerencsére sikerült győzelemmel zárni a meccset, hazai pályán, 6500 ember előtt, nagyon jó hangulat volt. A teljesítményemmel nem voltam teljesen elégedett, de lehet rá építkezni.
Van olyan a csapatban, akit ismertél korábban?
Több olyan játékos is van, aki ellen játszottam tavaly a ligában, meg ismeretséget mindig talál az ember. Nehezen találok olyan játékost, akivel nem volt valamifajta közös kapcsolódás. Az egyikük két éve a Fradiban játszott az Erste Ligában, egy játékos együtt nőtt fel Galló Vilivel, volt, aki Hári Jancsival játszott együtt, akadnak olyanok, akikkel közös barátaink vannak Észak-Amerikában, és van két srác, akik például Mogyi csapatában játszottak tavaly. Sok tehát a kapcsolódás.
A csapat edzőjével beszéltél az aláírás előtt?
Nem, csak a GM-mel volt egyeztetés.
Ez így szokás?
Többnyire igen, de van olyan edző, amelyik szeret belefolyni az első beszélgetésekbe, egyeztetésekbe is.
Mit várnak tőled a csapatban, mit emelt ki a GM?
Örültek, hogy jöttem, mert egyrészt nem volt elég hátvéd a keretben, másrészt erősíteni szerettek volna a védekezés stabilitásában. Ebben kérik a segítségemet.
Mikor mész focimeccsre?
Nem ez a prioritás azért, de igen, mindenképp szeretnék élni a lehetőséggel, ha mód nyílik rá. A Premier League-nek és a mi bajnokságunknak is elég speciális a menetrendje, nehéz lesz majd összeegyeztetni, de törekedni fogok rá, szeretném megnézni a csapatot.
A válogatott előtt hamarosan újabb feladatok állnak, mit vársz a következő időszaktól?
Ez egy fejlődési út, amit bejárunk a csapattal és amin elég nagy mérföldkövek mentén haladhatunk. A Sárközy-tornán is jó ellenfelekkel szemben játszhatunk. Az a feladatunk, hogy klubszinten fejlődjünk egyénileg, és amikor ott vagyunk a válogatottban, akkor mindenki képes legyen megugrani az elvárt szintet. Fontos az is, hogy csapatként, együtt mit teszünk majd ki a jégre, és mennyire tud erősödni a kohézió.
