Gyakorlatilag megszálltuk Finnországot: az egyik, ha nem a legnagyobb küldöttséggel vett részt Magyarország a nők high performance campjén, Vierumäkiben.
A tábor elnök-koordinátora éppenséggel az IIHF elnökségi tagja, Kolbenheyer Zsuzsanna volt.
Kint járt még Buzás Norbert edző; Holéczy Roger erőnléti edző; Juhász Bianka és Puskás Sándor atlétikai edzők; Nina Riley kapusedző; Medgyes László felszerelés-menedzser; Jasó Judit csapatmenedzser; Gebora Zita játékvezető; a játékosok közül pedig Dabasi Réka, Grkovic Jelena, Jókai Szilágyi Kinga, Kiss Andrea, Pál Vanda, Pintér Hanna, Poltzer Renáta és Szelényi Lilien.
(A high perfomance camp teljes szervezeti ábrája itt, a programja itt található.)
„Ezúttal is magas színvonalú volt a tábor szakmailag és a szervezés terén is. A játékosok egyre ügyesebbek és a szakemberek mind válogatottaknál dolgoznak, vagy oda tartanak. Nekünk ez volt a negyedik high perfomance campünk, miközben a férfiaknak nincs is ilyenje, csak development campje – mondta az icehockey.hu-nak Kolbenheyer Zsuzsanna. – Szép nagy stábbal és sok lánnyal voltunk kint. Akár lehettünk a legnagyobb küldöttség is, pedig nem mi vagyunk a legnagyobb női jégkorong-nemzet. Gyakorlatilag mindenkit kivittünk, akit tudtunk, de ez nem az én pozíciómnak köszönhető, hanem a magyar hoki erejének, én legfeljebb jobban a birtokában vagyok az információknak és lehetőségeknek.”
2011-ben, az első ilyen tábornak még Pozsony volt a helyszíne, aztán 2012-ben következett Vierumäki, ahová most visszatért az IIHF, 2013-ban pedig Sheffield volt a házigazda. A hét elején posztspecifikus munka folyt, majd hat csapatba osztották a lányokat, szándékosan keverve a nemzetiségeket, hogy az észak-amerikaiak és a skandinávok fölényét elmossák, senki se érezze magát alsóbbrendűnek. Eközben a játékvezetők kipróbálták a négybírós rendszert, ami a férfiaknál már szokványos, továbbá kidolgoztak egy éves edzéstervet.
„Ezúttal picit kevesebbet láttam a táborból, mert volt egy csúcstalálkozó, amelyen áttekintettük, hogy mi történt 2010 nyara óta – folytatta Kolbenheyer. – Az előző téli olimpia után Jacques Rogge akkori NOB-elnök megkérdőjelezte, hogy a női jégkorongnak helye van-e az ötkarikás programban. René Fasel, az IIHF elnöke erre reagálva kijelentette, kétmillió svájci frank lesz a költségvetésünk a ciklusban, és a következő nyáron az IIHF felállított egy think tanket, egy ötletelő csoportot a szakág fejlesztésére és annak kitalálására, miként lehet csökkenteni az észak-amerikaiakkal szembeni lemaradást. 2010-ben összeírtunk egy hosszú listát, most pedig végigvettük, mi valósult meg belőle: több mint ötvenszázalékos a találati arány, ami jelzi a fejlődést, miként az is, hogy ugyan Kanada és az Egyesült Államok továbbra is kiemelkedik, a bronzéremtől kezdve megjósolhatatlan, ki hol végez.”
Szocsiban hatalmas sikerrel futott a női jégkorong-torna, nem is kérdés, hogy 2018-ban, Pjongcsangban is a műsoron lesz – óvatosan, de még mi magunk is reménykedünk az olimpiai részvételben, hiszen U18-as csapatunk még a legutóbbi világbajnokságon is „A-csoportos” volt, sőt, házigazda.
„Most újraírtuk a listát: ami nem valósult meg, azt megvizsgáltuk, hogy miért nem: esetleg mi mulasztottunk, vagy nem volt reális az ötlet? – mondta Kolbenheyer. – A frissített lista az IIHF női bizottság, utána a közgyűlés elé kerül, és szeptemberben, a féléves kongresszuson is tartunk egy félórás bemutatót, illetve tartunk egy workshopot is. Ám azt tudni kell, hogy mivel az IIHF költségvetése olimpiai ciklusokra osztott, és mivel a NOB-tól kevesebb pénz várható, kisebb lesz a szövetség, következésképp a női szakág költségvetése is. Át kell néznünk, honnan lehet átcsoportosítani összegeket, mert a fejlesztést mindenképpen folytatni kell: miközben a férfiaknál a legjobb esetben is stagnál a játékosszám, a női jégkorongban folyamatosan nő, tehát nagy a fejlődési lehetőség.”
Fotó: IIHF
