Kellemesen csalódott emberek sétáltak a DNB Arena folyosóin a magyar öltöző körül a Dánia elleni mérkőzés után: a felnőtt férfiválogatottunk csak szétlövéssel veszített a stabil "A-csoportos" ellenfelével szemben. Sok a tanulság, sok a pozitívum, de akad még tennivaló is. Vélemények az EIHC-torna második napja után.
Majoross Gergely: „Ez a torna nagyon fontos tapasztalat nekünk, örülök, hogy a norvég meccsből olyan gyorsan tudtunk okulni, hogy ezúttal már kiválóan fel tudtuk venni a versenyt a dánokkal. Nyilván nem mi domináltunk, nem nekünk volt több helyzetünk, ugyanakkor nem voltak összeomlások a védekezésünkben, kívül tudtuk tartani őket, és csak olyan lövéseket engedélyeztünk, amelyekben kevesebb volt a veszély, utána pedig erőszakosak voltunk a kapu előtt. Amire készültünk, a védekező játékunk, az rendben volt. Ehhez társult Hetényi Zoli kiváló teljesítménye, így tudtuk őket egy gólon tartani, amivel maradéktalanul elégedettek lehetünk.
Azt is meg kell szokni, hogy a válogatott-tornákon más a bíráskodás, mint a ligákban, ahol mi játszunk. Ennyire nem védik a támadókat sehol, ami annak a csapatnak hátrányos – nyilván ezért is találták ki –, amelyik kevesebbet korcsolyázik, többet kényszerül védekezni. Tegnap ezt megtapasztaltuk, sok kiállítást kaptunk, és leginkább ilyen, jellemző helyzetekből, még ha voltak rossz kiállítások is, amelyek a túlzott akarásnak, idegességnek voltak betudhatóak. Ezek mára eltűntek, sokkal jobban járt a lábunk, sokkal inkább a jégen tartottuk az ütőinket, így nem adtunk lehetőséget a bíróknak a büntetésre. Ez a rész is sokkal jobb volt annak köszönhetően, hogy beleszoktunk a tempóba.
Hetényi Zoli, szegény, nagyon megedződött az elmúlt másfél év kálváriájában, és örömmel látjuk, hogy ettől csak még erősebb lett. Ma ismét olyan Zolit láttunk, aki elképesztő formában véd, akinek nincs elveszített csata, rendben van fejben, nem történik vele semmi akkor sem, ha gólt kap. Ez mind nagyon fontos, mint kapusnak, és mint a társunknak is.”
Hetényi Zoltán: „Néztem a címert a mezen, tényleg, mert próbálok kabalákra lelni a meccsek előtt: úgy néz ki, bejött. Örülök, mert nem védtem sokat mostanság, ezért pluszban is kellett dolgoznom és bizonyítanom, hogy ha már elhoztak, akkor legyen értelme. Szerettem volna nyerni, nem is akarom elhinni, hogy szétlövéssel veszítettünk, ha már odáig eljutottunk… Nagyon közel voltunk.
Még nem voltam olyan csarnokban, ahol folyamatosan kiírják a lövésszámot, ám direkt nem figyeltem, hogy ne zavarjon. Viszont jobbak azok a meccsek, amikor korán belőnek, de ez nem úgy kezdődött, hogy szétlőttek volna minket. A vége felé, amikor már érezték, hogy jobban oda kell tenniük magukat a győzelemért, akkor persze más volt, de pontot mindenképp érdemeltünk, talán győzelmet is.
Emlékszem, a 2009-es vb-meccsen is játszottam, kaptam is egyet, takarásból-kavarodásból. Nem is tudom, nyertünk-e valaha Dánia ellen, ezért is akartam annyira nyerni, hogy írjunk történelmet!
Tegnaphoz képest még négy játékosunk nem játszott, színes és kulcsemberek, viszont a fiatalok odatették magukat, ami mutatja a csapat erősségét.”
Somogyi Balázs: „Nagyszerű érzés volt betalálni, amiben őszintén megvallva, bíztam, hogy lesz rá lehetőségem, még akkor is, ha a norvég meccset látva ebben nem lehettem biztos, hiszen kevés helyzetünk volt. A gól az edzők által begyakoroltatott, kért figura volt: Nagy Gergő a saját harmadunkban, a palánknál megkapta a korongot, továbbtette a másik szélsőnek, Könczei Áronnak, aki kiváló sebességgel vitte be a harmadba korongot, kapura tette, nekem pedig az a dolgom ilyenkor, hogy menjek a kipattanóra, amit sikerült betuszkolnom.
Az első harmadban úgy éreztem, hogy kell majd egy oxigénpalack, főleg, mert én nem játszottam tegnap. A többiek örülhettek, hogy tegnap játszottak, mert nekem gyakorlatilag még az utazás is benne volt a lábamban. Sokkal nagyobb volt a tempó, a játék részletessége, hogy mennyire fel voltak építve az ellenfél támadásai, hogy milyen precízen játszottak… Olyan meccs volt ez, amit a tévében szoktunk nézni, de játszani is élmény volt!
Ugyanazt mondtam az öltözőben, amit a többiek eddig, hogy milyen jó lenne, ha az összes meccsünk ilyen lenne. Mindig az első harmad nehéz ilyenkor, a másodiktól már mennek a lábak és fejben is könnyebb. Látszódott, hogy fel tudtuk venni a sebességet, és az egyéni, illetve sorpárharcokban nem is maradtunk alul.”
Magosi Bálint: „Meglátszik, hogy a mi sorunk lassan két éve együtt játszik, és amúgy is sokat kommunikálunk a jégen és a kispadon is, ezért összehangoltabban mozgunk.
A meccs elejétől úgy játszottunk, mint csütörtökön a második félidőben: nem vártunk arra, hogy majd valamikor felvesszük a ritmust. Nem volt sok lövésünk, de szerencsénk igen, mert mi találtuk meg a vezető gólt, amitől kicsit idegesebbek lettek. Igaz, hogy a harmadikban gyorsan kiegyenlítettek, de aztán tartani tudtuk őket. Zoli pedig úgy védett, hogy öröm volt nézni.
Bizakodásra ad okot, hogy sok hiányzó nélkül játszottunk így, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy november van, mindenki a klubjából jött, picit fáradt, kezdeti stádiumban vannak a csapatok. Ami persze ránk is igaz.”
Jan Karlsson (Norvégia, szövetségi kapitány): „Nem lepődtem meg, azt kaptam, amit vártam, mert láttam a magyar csapat Norvégia elleni meccsét, amelyen lenyűgözött, milyen keményen dolgozott hatvan percen át, emellett az első harmadban balszerencsés is volt a sok kiállítás miatt. Ezért azt mondtam a játékosaimnak, hogy álljanak készen, mert dolgozniuk kell a győzelemért. Mi jól hokiztunk az első és harmadik harmadban, és ha az elején betalálunk egyszer-kétszer, talán máshogy alakul, de amíg szoros az állás, addig hajtani kell. Azzal nem foglalkozom, hogy hányan hiányoznak tőlünk, nem is számolom: mindig az a legjobb csapat, amely rendelkezésre áll.”
EIHC-TORNA, STAVANGER
1. nap:
Norvégia-MAGYARORSZÁG 4-0
Dánia-Franciaország 6-0
2. nap:
Dánia-MAGYARORSZÁG 2-1 - szétlövéssel
Norvégia-Franciaország 4-2
3. nap:
Szombat, 13.00: MAGYARORSZÁG-Franciaország, 17.00: Norvégia-Dánia
A KERET
Kapusok (3): Bálizs Bence (MAC Budapest), Hetényi Zoltán, Rajna Miklós (mindkettő Fehérvár AV19)
Bekkek (10): Jesse Dudas (DVTK-Jegesmedvék), Orbán Attila, Reiter Attila, Szabó Dániel, Szirányi Bence, Varga Arnold, Kevin Wehrs (mind Fehérvár) Kiss Dániel (Újpest), Mestyán István, Pozsgai Tamás (mindkettő MAC)
Csatárok (15): Benk András, Kocsis Ferenc, Kovács Csaba, Kóger Dániel, Nagy Gergő, Reisz Áron, Sárpátki Tamás, Sikorcin Ladislav, Vincze Péter (mind Fehérvár), Csányi Karol (Újpest), Somogyi Balázs (DVTK), Könczei Áron (Debreceni HK), Magosi Bálint (Briancon, francia), Nagy Krisztián (MAC), Sebők Balázs (KalPa, finn)
