Felnőttválogatott: a sebesség volt a különbség

Reálisan értékelték a magyar férfi felnőttválogatott tagjai a Stavangerben zajló EIHC-torna első napján Norvégiától elszenvedett 4-0-s vereséget: egyöntetű a vélemény, hogy a mieink sebességben voltak lemaradva, ami viszont fejleszthető, ha sokat játsszunk nálunk erősebb riválissal.

Majoross Gergely: „Bizonyos szempontból nem baj, hogy vannak sérültjeink, mert látunk sok olyan srácot, aki lehet, hogy nem került volna ide, ha nincs a sok hiányzó. Ez azt jelenti, hogy a merítésünk nagyobb lesz, olyanok kaphatnak lehetőséget most, akik mondjuk az első felnőtt szezonjukat játsszák, ez a hosszútávú építkezésünkben nagyon hasznos lehet, ugyanakkor reméljük, hogy a sérültjeink felépülnek és már nem is sebesülnek meg az idény végéig, így az olimpiai selejtezőn és a világbajnokságon majd számíthatunk rájuk.

Hangsúlyoztuk, hogy az energiaszintünk és a munkamennyiségünk legyen a lehető legmagasabb szinten, és ezt megkaptuk az első perctől az utolsóig. Vannak olyan játékosaink, akik sosem játszottak még ilyen ellenféllel szemben, nekik idő kellett és kell, hogy ehhez hozzászokjanak. Nem tartunk ott a felkészülésünkben, hogy készen álljunk, nyilván voltak hibáink, de ezek javíthatóak, ha kellő edzést tudunk elvégezni közösen, akkor jobbak leszünk, miként a második harmadunk máris jobb volt, mint az első.”

Nagy Krisztián: „Nekünk sokat segített, hogy a mi sorunk együtt maradt, tudtuk, hogy a másik mikor hol lesz, számíthatunk a segítségre.

Ahogy teltek a harmadok, egyre jobbak lettünk. Az elején a kiállításokkal magunk alatt vágtuk a fát, a másodikban figyelmetlenségekből kaptuk a gólokat, a harmadikban viszont jól mentünk: helyzeteket alakítottunk ki, a kipattanókra is odaértünk. A különbség abban van, hogy ők robbanékonyabbak voltak, illetve hozzá vannak szokva a gyors gondolkodáshoz.

A dánok talán még keményebb csapatot alkotnak, így még erősebb iramú mérkőzésre számíthatunk. Ugyanakkor jól jött, hogy ma ízelítőt kaptunk abból, hogy milyen sebességen kell játszanunk a sikerhez – ha volna lehetőségünk még többet ilyenen részt venni, akkor nagyon sokat tudnánk fejlődni.”

Pozsgai Tamás: „Ebben az összetételben csak néhányszor edzettünk együtt, ráadásul a csapat nyolcvan százaléka nem játszott még ilyen ellenféllel szemben. Ha erre heteket készültünk volna, talán az első harmadtól rendben lettünk volna. Ha ilyen csapatokkal játszanánk és edzenénk mindennap, gyorsabban tudnánk reagálni. Ők sebesebbek értek oda, hamarabb reagáltak… Az ilyen meccsek szolgálják a felkészülésünket, ezekből kell majd építkeznünk otthon is.

A dánokból még nem sokat láttam, holnap jön a videóelemzés a reggeli edzés előtt, de ők sem ügyetlenebbek, mint a norvégok…

A tapasztalatgyűjtés mellett azonban a franciák feltérképezése az egyik legfontosabb feladata a hétvégének, hiszen őket néztük ki a vb-re, mint lehetséges ellenfelet, amelytől pontokat szerezhetünk. Jó lenne megüzenni nekik a szándékainkat.”

Jesse Dudas: „Nem éreztem túl rosszul magam, küzdöttem, de ez volt az első meccsünk együtt, össze fogunk állni. A norvégoktól nem tudtam, mire számíthatok, de nagyon jól járatták a korongot, amit mi állva csodáltunk az elején, de aztán belejöttünk. A beilleszkedésem egyébként simán megy, a srácok megkönnyítik."

Roy Johansen (Norvégia, szövetségi kapitány): „Mi tíz éve ugyanabban a rendszerben játszunk, és nagyjából azonos kerettel dolgozom. A védekezésre koncentrálunk, hogy mindig a jó oldalon álljunk, és akkor megteremtődnek a lehetőségek támadásban is.

Mi 2005-ben jutottunk fel az A-csoportba, és mindig az első év a legnehezebb, ha azt túléled, könnyebb. Sokat kell játszani erősebb válogatottakkal és minden nap dolgozni kell a védekezésen, hogy legyen esélyed, ez áll a magyar csapatra is.