Elment egy barát, egy sporttárs, egy jégkorongozó, egy játékvezető és egy hívő keresztény. Moharos László – Apó /ahogy a hokiban ismerték/, aki mindez volt egy személyben.
Apó 1961-ben a Bp. Építők serdülő csapatában hokizott, amikor őt megismertem. Ő javaslatára kerültem életem első hokimeccsén a kapuba, hogy én védjek a BKV. Előre bajnoki meccsén.
Játékos pályafutása 1971-ig az OB I-es Bp. Építők felnőtt csapatának feloszlásáig tartott.
Játékostársammal a barátságunk ebben az időben kezdődött, amikor a csapattal utaztunk edzőtáborokba, külföldi túrákra, valamint az edzések utáni programokban.
1973-ban játékvezetői vizsgát tett. Ebben a társaságban megint társak lettünk egészen a 90-es évek végéig.
Közös nagy élményünk az első Magyarországon rendezett „C” csoportos Világbajnokság volt, melyen mindketten részt vehettünk.
A magyar bajnokságban sok mérkőzésen szerepeltünk együtt /Doór András – Pumpa – állandó társával is/, de ő nemzetközi játékvezetői éveiben számtalan bajnoki döntő vezető bírája is volt.
Bajnoki döntők sorozatát bízták rá, mint vezető bíró.
Talán a legemlékezetesebb bajnoki címet eldöntő jászberényi mérkőzése volt, melyen a LEHEL 6:0-ra legyőzte az FTC-t.
Sporttársi körökben sokan kértek Lacitól segítséget szakmájából kifolyólag a villanyszerelési munkákhoz, melyet mindig elvállalt és megelégedésre el is végzett.
A tizenöt Sportbaráti találkozónkon - az MJSZ rendezésében - ő készítette az örök emléket tartalmazó fotókat.
2016-ban a Magyar Játékvezetők Egyesülete Dunaújvárosban megköszönte munkásságát, és „Elismerésül a kiemelkedő jégkorong-játékvezetői munkájáért” elismerő táblát kapott.
A katolikus egyház szolgálatában végzett segítő munkájáért Isten áldja önzetlen tevékenységét.
Nyugodjon békében!
