A felnőtt női tábor után közvetlenül három napon át táborozott a női U18-as válogatott is, majd egy rövid hétvégi pihenőt követően visszatért a szakmai stáb a Tüskecsarnokba, a mai napon az U15-ös válogatottal, egész pontosan a B kerettel folytatódik a munka. Erről beszélgettünk Buzás Norberttel és Kis András szövetségi edzővel.
Buzás Norbertet, a női utánpótlás válogatottak szövetségi edzőjét az ifik összetartásáról kérdeztük.
„Az U18 táborában a fő cél az volt, hogy a lányok megismerjenek minket, az edzői stábot, az elvárásokat, és hogy hogyan épül fel egy ilyen válogatott nap. Másrészt meg elkezdtünk dolgozni a játékrendszerünk kialakításán, hiszen ez egy teljesen új csapat, így mindent újra kell tanulni. Persze vannak olyan lányok, akik tavaly már játszottak ebben a korosztályban, de biztos, hogy idén teljesen más szerepkörük lesz, mint tavaly volt. A teljes játékrendszerünk felépítésében most a semleges harmadbeli játék és a kiindulások azok, amik az előtérbe kerültek, majd ezt folytatjuk a további táborokban, és ahogy közeledünk a vébéhez, úgy kell a játékunknak is összeállni.
Van egy „playbook”-unk, ami nagyban hasonlít ahhoz, amit a fiúk is játszanak, de persze vannak eltérések is a női hoki sajátosságaihoz igazítva. Ilyen sajátosság például, hogy nincs testjáték, így könnyebben kivitelezhető a korongtartásból fakadó, üres bemozgásos játék, ugyanakkor tény az is, hogy a góloknak a nagy része kipattanóból esik, és hogy a lányok lövőereje kisebb, ezért sem lehet teljesen ugyanazt játszani, amit a fiúknak. Az is a női hoki sajátosságai közé tartozik viszont, hogy az idei U18-as korosztályban meglehetősen kevés játékos van, ugyanakkor bíztató az, hogy több fiatal lány is fel tudja venni a versenyt az ifikkel, így akár 14 éves játékosok is megfordulnak az U18 táborában, így viszont nem áll rendelkezésünkre négy év, mint a fiúknál, akik mire világbajnokságon vesznek részt, az összes ilyen játékelemet van idejük megtanulni. Nálunk egy ilyen gyorstalpaló van, 10-15 napunk van a vébéig, amikor együtt tudunk készülni és ilyenkor átismételjünk az összes ilyen játékelemet, ennek az első lépése volt ez a három nap.”
A szakembert megkértük, beszéljen nekünk az A-B-C keretre bontott női válogatottakról.
„Elég sok lány került be a programba, gondoltunk arra, hogy a B és C kerettel közös táborban dolgozunk, de olyan sok lány került be a tehetséggondozó programba idén, hogy ha ezt a két keretet együtt szeretnénk mozgatni, az akár 110 játékost is jelenthet, amit nyilván semmi esetre sem tudunk együtt kezelni. Ez néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna, mert összesen volt nagyjából 60 lány az U18-ban, most viszont így már legalább 150 van. Ez a szám pedig azért érdekes, mert egyszerre sok, a fiúkhoz képest viszont továbbra is nagyon kevés. Minden női hokisra szükség van, szeretnénk megismerni mindegyikőjüket, viszont korban és játéktudásban is különbözőek, ezért döntöttünk úgy, hogy kialakítunk egy „A” keretet, amelyik közvetlenül a világbajnokságra készül, van egy „B” keret, ezt azok az U15-ösök alkotják, akiknek egy tehetséggondozó tábor nem okoz kihívást, illetve kiegészül a valamivel idősebb játékosokkal, akik egyelőre úgy tűnik, nem férnek be az egyel erősebb csapatba. Végül van a tehetséggondozó, azaz a „C”, ahol nagyon fiatal lányok vannak az előkészítőtől a kölyök korú játékosokig, esetleg kezdőbbek, vagy valóban kisebbek. Nekik az a lényeg, hogy minél gyakrabban együtt tudjanak készülni lányokkal, hiszen klubjukban csaknem mindannyian fiúk közt pallérozódnak. Fontos megemlíteni ugyanakkor, hogy teljesen nyitott az átjárás a keretek között, az idei első táborok zajlanak, és ahogy tisztul a kép, könnyen lehet, hogy az A-B-C keretekben is lesz némi változás.”
„Nem tagadjuk, hogy 3-4 évben gondolkodunk a jégkorongszövetség női szakágának a szintjén, ezért is van az, hogy az U15-ös keretből azok a játékosok, akik esetleg mondjuk egy U18-as szinten vannak, azok ott készülnek annak ellenére, hogy a vébén nem fognak tudni részt venni a koruk miatt, de az előfordulhat, hogy egy-egy felkészülési meccsen valaki esetleg szerephez jut” – tette hozzá Buzás.
Megszólaltattuk a táborban Kis Andrást is, aki idén csatlakozott a női utánpótlás válogatottak edzői stábjához, de nem mondható számára idegennek a női jégkorong, hiszen korábban a felnőtt keret szövetségi kapitányaként is tevékenykedett már.
„Nem először dolgozom lányoknál, nem újdonság a dolog, viszont teljesen más, mint mikor anno még a felnőtt válogatottnál voltam szövetségi kapitány. Teljesen más hokit játszanak már a lányok, sokkal képzettebbek. A mostani női válogatott program sokkal jobban fel van építve, vannak komplett összetartások, akkoriban nem volt ilyen. Most van egy jól összeállított utánpótlás program, nagyon jó vezetéssel, jelenleg egy 3-4 éves tervvel, amit ha sikerül jól véghezvinni, akkor ebből a nagyszámú utánpótlásnak köszönhetően 2-3 év múlva újra egy ütőképes U18-as válogatott lehet. Hiszen akárhogy is nézzünk, ez az idei ifi válogatott megtörténhet, hogy a túlélésért játszik majd a világbajnokságon.
Az U15-ös korosztályban már tavaly is nagyon jó csapat volt, ebből csak egy néhány játékos öregedett ki idénre, szóval nagyon jó alap van. Egyre több a képzett lány már U15-ben, jó korcsolyázó technikával és ütőkezeléssel, akiknek már ilyen fiatalon van fogalmuk a játékszisztémákról, ezt a tudást pedig pár év múlva az U18-ban és a felnőtt korosztályban is tudják majd kamatoztatni. Megfigyelhető ugyanakkor az is, hogy nagyon sokan vannak a budapesti csapatoknál, de egyre többen érkeznek a programba a vidéki csapatokból is, ami eddig nem volt jellemző. Korábban csak a fővárosi csapatok preferáltál a női játékosokat és adtak nekik lehetőséget, de most úgy néz ki, hogy a vidéki csapatok is kezdik látni, hogy a női játékosokkal is érdemes foglalkozni, hiszen eredményeket tudnak felmutatni a fiú bajnokságokban. A női jégkorong számára pedig jó, hogy egyre többen tudnak a fiúk között edzeni.”
