Felemás MOL Liga szezonon van túl a Miskolci Jegesmedvék csapata. A bajnokság tapasztalatairól a csapat hivatalos honlapjának beszélt Egri István, a klub elnöke.
Milyen elvárásokkal, és ami talán még fontosabb, milyen költségvetéssel indult neki a Miskolci Jegesmedvék csapata a MOL Liga idei szezonjának?
Ha lépést szeretnénk tartani a liga fejlődésével, akkor minden évben egy kicsivel többet kell belerakni a kasszába. Így volt ez az idén is, igyekeztünk olyan körülményeket teremteni, hogy a játékosok csak a hoki foglalkozzanak. Úgy gondolom, hogy ez sikerült is, mindent teljesítettünk, amit ígértünk, sőt még azon túl is. Összességében az idei költségvetésünk 100 millió forint fölötti volt, ám a ligában ezzel nem voltunk az élmezőnyben. A minimális elvárás a rájátszásba jutás volt, ott pedig a minél jobb szereplés.
Az eredményeket tükrében mennyire elégedett?
Vegyes érzéseim vannak. Ha a liga fejlődésének tükrében nézzük az eseményeket, akkor a rájátszásba kerülés komoly fegyvertény volt. A bajnokság hatalmasat lépett előre, minden csapat rengeteget fejlődött, korábban itt nem látott színvonalú játékosok kerültek a ligába, hat csapat rendkívül kiélezett versenyt folytatott tulajdonképpen az utolsó fordulóig. Szeptemberben valószínűleg sokan nevettek volna, ha megjósolják az Érsekújvár-Brassó döntőt, vagy azt, hogy a korábbi győztes Csíkszereda be sem jut a playoffba. Ugyanakkor ha önmagunkhoz képest vizsgáljuk a csapat teljesítményét, akkor csalódást érzek. Ilyen erősségű társaság még nem állt össze Miskolcon, mint ez, és úgy gondolom, hogy tudása alapján ennek a csapatnak a döntőbe kellett volna jutnia.
Beszéljünk akkor egy kicsit az elődöntőről. Milyennek látta ezt a négy mérkőzést?
Úgy gondolom, hogy egészen magas színvonalú mérkőzéseket játszottunk, amelyek – ezt több helyről is hallottam – megütötte a szlovák Extraliga szintjét, ebből a szempontból szerintem a nézők nem panaszkodhattak. A második és harmadik meccsen egyértelműen az Érsekújvár fölé nőttünk, ám a helyzetkihasználásunk tragikus volt, ami Miskolcon már megbosszulta magát. Meggyőződésem, hogy nem szakmailag, hanem inkább mentálisan buktuk el ezt az elődöntőt.
De mi volt ennek az oka?
Sajnos bebizonyosodott, hogy nem volt elég pozitív karakterű játékos a keretben. Utólag visszagondolva eddig nem figyeltünk arra a játékosok kiválasztásánál, hogy milyen személyiség az illető, leginkább csak a pályafutásának a statisztikáit, a mérkőzéseken tőlük látott teljesítményt vettük alapul. Ez azonban nem elég, ez most egyértelműen bebizonyosodott. Olyan dolgokra kell gondolni, amikor valaki csak egy munkahelynek fogja ezt fel, csinálja a dolgát, de nem koncentrál eléggé. Vagy idő előtt feladja, mondván rossz passzban vagyok, ez nem megy most nekem. De lehet olyat is említeni, ha valaki nem bíztatja a társát, hanem csak szidja, ami szükségtelen frusztrációhoz vezet. Egy szó, mint száz, a jövőben a hoki statisztikák mellett sokkal jobban figyelünk a játékosok karakterére, pozitív személyiségére, mennyire van benne tűz, mennyire hajtja magát és a társait. Miskolcon minden körülmény adott a jó teljesítményhez, éppen a kanadai játékosaink mondták, hogy a technikai és egyéb feltételek csaknem világszínvonalúak. Mindenki rendben megkapja a fizetését, és egyéb, a szerződésében szereplő juttatását. Éppen ezért a jövőben még szigorúbban fogjuk elvárni a teljesítményt.
A másik különbség a két csapat között a tapasztalat volt. Az Érsekújvárban rengeteg Extraligás játékos volt, akik tudták, hogyan kell kezelni az ilyen fajta nyomást, és át tudták lendíteni a csapatukat a nehéz pillanatokon. Nálunk sajnos pont a húzóemberek mondtak csődött a kritikus pillanatokban.
Van-e magyarázat a negyedik mérkőzésen történt összeomlásra?
Valójában ennek az összecsapásnak a sorsa a harmadik találkozón dőlt el. Ott a rengeteg kihagyott helyzetünk miatt az Érsekújvár meg tudta fordítani a meccset, pedig csak a 100 százalékos lehetőségek alapján 3-4 góllal kellett volna vezetnünk. Ez a rutinhiány, a nem megfelelő összpontosítás, és egy nagyon kis hányadban a balszerencse számlájára írható, miközben az ellenfél, lábukban több száz szlovák Extraliga találkozóval, át tudta vészelni a mi fölényünket, és a jóval kevesebb helyzetét sokkal jobban használta ki. A negyedik mérkőzésen még egy utolsó nekirugaszkodást produkálta a fiúk, ám amikor az újváriak a semmiből lőttek ismét gólt, ezt sokan már mentálisan nem tudták kezelni, és talán tudatalatt feladták a párharcot.
Beszélt-e már szakmai stábbal a szezonról?
A szakmai munkáért felelős vezetőktől kaptam egy tízoldalas, rendkívül részletes elemzést, beszámolót az idei bajnokságról. Menjünk végig a csapategységeken. A két kapusunk a vártnál sokkal jobban teljesített. A szezon előtt – valljuk be őszintén – a szakmában majdnem kinevettek bennünket, hogy két ilyen fiatal kapussal vágunk neki a bajnokságnak. Ehhez képest Gyenes Dávid a liga egyik legjobb kapusa lett, a négy statisztikai kategóriából kettőt megnyert, kettőben pedig a harmadik helyen végzett. Duschek Dávidnak sokkal nehezebb helyzete volt, hiszen – mint azt mindenki tudja – neki itt a klubnál „múltja” van, ezért nagyon erős előítéletekkel kell megküzdenie a szurkolók, sőt még a saját társai részéről is. Rengeteget fejlődött, és volt igen sok kiemelkedő meccse is. Ugyanakkor mindkettejükre jellemző volt egy hullámzó teljesítmény, amit ha ki tudnak „egyenesíteni”, akkor hosszútávon megoldhatják a kapuskérdést a klubnál.
A védekezésünk az elmúlt évek átlagának felelt meg. Tudom, hogy a szurkolók sokat szidták a védőket, de a számok azt mutatják, hogy a mérkőzésenkénti kapott gólátlagunk minimálisan változott az előző szezonokhoz képest. Ugyanakkor az offenzív játékunk hatékonysága nagyon sokat romlott, a lőtt góljaink száma nagyon visszaesett: tavaly az alapszakaszban 210, most 166 találat szerepel a táblázatban. A csatárok nemcsak a góllövésben maradtak el, hanem sokuknak a védekező munkája sem volt megfelelő, ami gyakran hozta nehéz helyzetbe a védőket és a kapusokat. A szakmai stáb véleménye szerint az idén a legnagyobb gondunk a támadók gyenge teljesítménye volt.
Összességében milyen volt az idei MOL Liga?
Nagyságrendekkel volt jobb, mint a korábbiak. Az utolsó romániai túránkon bíráskodó Rudolf Lauff, aki dolgozott már olimpián, A csoportos vébén is, azt mondta, hogy az a két mérkőzés egyértelműen elérte a szlovák Extraliga színvonalát. Mint már említettem, ez volt a vélemény az elődöntő meccsekről is. A minőségileg sokkal jobb légiósok a magyar játékosokat is nagyobb erőfeszítésre, jobb teljesítményre kényszerítik, és ez mindenképpen előrelépés. Úgy gondolom, hogy a ligának ebbe az irányban kell előrehaladni, a színvonalból nem szabad engedni. Jövőre belép a Debrecen, de én bízom abban, hogy belátható időn belül még legalább két minőségi csapattal tudjuk bővíteni a bajnokságot.
A miskolci hoki jövőjét egyik maghatározó tényező az utánpótlás. Milyen volt a szezon a fiatalabb korosztályok tekintetében?
Az idei volt az első év, amikor a miskolci hoki teljes vertikuma a Jegesmedvék szervezeti egységében működött. Több, mint kétszáz igazolt játékosunk van, ami azt jelenti, hogy ha megfelelő szakmai munka folyik a különböző korosztályokban, akkor pár éven belül minden szezonban egy-két játékos bekerülhet a felnőtt keretbe. A TAO révén rengeteg felszerelést, eszközt tudtunk beszerezni, azaz a napi munka feltételei sokkal jobbak, mint korábban.
Az egyik legbátrabb lépésünk az U18-as csapat elindítása volt az osztrák bázisú EBJL bajnokságban. Tudtuk, hogy nehéz lesz, és nem éremért fogunk harcolni, hiszen ezek a játékosok ilyen szintű ellenfelekkel még nem találkoztak korábban. Úgy gondolom, a tanulóévünkben nem vallottunk szégyent, ám az is bebizonyosodott: sokkal többet és jobban kell dolgozni azért, hogy sikeresebbek legyünk. A márciusi szakmai tanácskozásunkra eljött, és előadást tartott Oliver Piloni, az EBJL komisszárja, aki nem titkolta, hogy kellemes meglepetés volt számára a miskolci jégcsarnok, és az egyéb kiszolgáló egységek magas színvonala. Elmondta, hogy továbbra is támogatni fogja a részvételünket a ligában.
A Magyar Jégkorong Szövetségben készült egy szakmai anyag a hokiakadémiák fejlesztéséről. Ennek az alapjait elkezdtük lerakni Miskolcon, és reményeink szerint a 2015-16-os szezonban már ez is működni fog.
Még egy témáról nem beszéltünk, a szurkolókról.
A szurkolóinkat semmiféleképpen nem akartam kihagyni ebből az értékelésből, hiszen nekik csinálunk mindent. Az idén is bebizonyosodott, hogy a Jegesmedvéknek vannak a legfantasztikusabb, legodaadóbb drukkerei, hiszen egyetlen csapatot nem kísértek el idegenbe annyian, mint bennünket. És itt nem egy-egy meccsről beszélek, hanem az egész szezonról.
Tudom, hogy vannak elégedetlen hangok is, de gondolom azt azért mindenki elhiszi, hogy a klub vezetése mindig és mindent megtett a jobb szereplés érdekében. A hibákból levonjuk a tapasztalatokat annak érdekében, hogy a következő szezon sokkal jobban sikerüljön, mint az idei.
Fotó: Mudra László
