A zászlóvivő.
A klubhűség mintaképe: az OB I-ben 1956-os bemutatkozásától fogva csak egyetlen együttes mezét húzta magára. Hiába hívta az Újpest, ő nem tágított: 1972-ig a BVSC játékosa maradt. Sőt: miután szögre akasztotta a korcsolyát, akkor is maradt a vasutasoknál, 1982 és 1974 között edzőként szolgálta szeretett klubját.
Természetesen rövid idő alatt a válogatottban is megkerülhetetlenné vált: már az 1959-es, plzeni B-csoportos világbajnokságon is szerepelt, de alapembere volt az innsbrucki téli olimpián szereplő nemzeti együttesnek. Mivel az 1964-es ötkarikás szereplés mindmáig az utolsó a sorban, így továbbra is az egyetlen jégkorongozó, aki az olimpia nyitóünnepségén vihette a magyar zászlót!
Miután felállt a BVSC kispadjáról, játékvezetőként folytatta karrierjét - a kézilabdában! 276 élvonalbeli találkozó után vonult vissza a bíráskodástól.
Aki kérdez: Török László
