A klubedzések kezdetével Benk András is bejelentette, hol tölti a következő idényt, választása pedig az Újpestre esett, a klubra, amelynek utánpótlásában is eltöltött néhány évet. Az akkori időről, a mostani váltásról és a jégen játszott szerepköréről is beszélt a csatár az icehockey.hu-nak.
Hogy merült fel a klubváltás lehetősége?
- Én sem pontosan tudom, hogy miért, de nem alakultak jól a tárgyalások Székesfehérváron, emellett már kilenc éven át játszottam Fehérváron ugyanabban a szerepkörben és érlelődött bennem a gondolat, hogy van mén benne erő ahhoz, hogy egy másik ligában ponterősebben és egy picit másik szerepkörben is jól helytálljak. Az motivált, hogy ezt véghezvigyem. Lehúztam kilenc évet Fehérváron és remélem, hogy van még kilenc előttem is, amely alatt klubszinten szeretnék más szerepkört betölteni.
Ez egyenes utat jelentett a MOL Ligába, Újpestre?
- Láttam, hogy az utóbbi időben mennyit erősödött ez a liga – a Magyar Kupában játszott találkozókon tapasztalhattam is, hogy egyre erősebbek a MOL Ligás csapatok – és mivel külföldre nem feltétlenül szerettem volna menni – már csak a családom miatt sem –, a MOL Liga volt a célpont. Szerencsére több lehetőségem is volt, amelyek közül tudtam választani. Nagyon szimpatikusnak tűnt az Újpest felfogása Szilassy Zolival és többekkel való beszélgetéseim alapján. Egy elég jó csapat alakul, úgyhogy megvan rá az esély, hogy nagyon szép eredményeket érjünk el.
Kiderült ezeken a beszélgetéseken az is, hogy Szilassy Zoltán vezetőedző milyen szerepet szán neked a csapatban?
- Mindenképpen a rutinomra számít és egy előkelő sorról beszélt, amelyben helyet kapok majd – emberelőnyben és minden egyéb kulcsszituációban is, amelyekben mostanában kevesebbet játszottam. Mindenképpen az a célom, hogy kicsit kinyíljak, több pontot tudjak hozzátenni a csapat teljesítményéhez és kihozzam magamból azt, ami fiatalkoromban bennem volt.
Legutóbb akkor játszottál Újpest színeiben, amikor még fedett pálya sem volt…
- Igen, így van. Én Árpi bácsinál kezdtem jégkorongozni Dunaújvárosban, aztán pár évvel később – mivel Budapest mellett lakott a család – följöttem hokizni Pestre és akkor egyből Újpest volt a célállomás. Lehúztam ott egy pár évet akkor, amikor még az a nyitott pálya volt, ahol ha esett az eső, le kellett húznunk a pályáról az esővizet, ha nagy hó esett, le kellett tolni a havat, és hát úgy edzettünk, ahogy tudtunk. Ott volt az a jó öreg ammónia szag, aki régen járt az újpesti pályán, az tudja, hogy miről beszélek. Úgyhogy vannak szép emlékeim onnan még gyerekkoromból, akkor még a testvérem is velem hokizott. Szóval mondhatjuk, hogy visszatérek az Újpesthez.
A MOL Ligában viszont még nem igazán játszottál. Mennyire tudtad kívülről követni a fejlődését?
- Valóban csak akkor játszottam néhány meccset a ligában, amikor pár éve visszajátszottunk az EBEL csapattal, az utóbbi években viszont jó párszor megmérettettük magunkat a MOL Ligás csapatok ellen és – ahogy már említettem is – komoly ellenállást tapasztaltunk. Voltak olyan mérkőzések is, amikor még nyerni sem sikerült nekünk az EBEL-es csapattal, úgyhogy mindenképpen azt tudom elmondani, hogy sokat fejlődött a liga és a csapatok is, ami a magyar hoki érdekeit is szolgálja. Egyre több jó csapat és játékos van, amit a válogatottban is lehet érzékelni, hiszen most már az edző be tud hívni nyolcvan olyan játékost, akik mind használhatóak. Öt-hat-hét évvel ezelőtt ezt nem lehetett elmondani, hogy ennyi hokisból lehet válogatni. Remélem, hogy hozzá tudok tenni ehhez a gyorsan fejlődő ligához.
