Bartalis István már fiatalon nagy eredményeket ért el karrierjében. Jelenleg a Troja/Ljungby csatára, a svéd másodosztályban játszik, és az utóbbi időben egyre jobb teljesítményt nyújt. A válogatottban először a két évvel ezelőtti hazai világbajnokságon vett részt, azóta pedig a nemzeti csapatban is sikerült meghatározó játékossá válnia. Hogy mi a titka? Hát igazából nincsenek egérutak, sokat kell dolgozni és folyamatos helytállással bizonyítani. Nagyon sok szerencse is kell persze hozzá, de úgy vagyok vele, minél többet dolgozom, annál több szerencsém lesz.
Egészen fiatalon már nagy döntéseket kellett hoznia, de úgy látszik, eddig nagyon is bejöttek a számításai. 2-7 éves koromig Fehérváron voltam, majd édesapámmal edzettem Győrben öt évet. Ő volt a legkeményebb edzőm egész életemben. Utána elmentem a Budapest Stars-ba Kercsó Árpádhoz, majd egy évet ismét Székesfehérváron töltöttem. Ezután, 16 évesen mentem ki Svédországba. És nem is ez volt a legnehezebb döntés, hogy kiköltözzek, hanem az, amikor 11 évesen felmentem Pestre és csak hétvégén találkozhattam a szüleimmel. Svédország már egy második lépcső volt, amit egyáltalán nem bántam meg.
Bartalis István svéd csapata, a Troja/Ljungby öltözőjében
A válogatottba jó formában érkezett, már a csapattal edz, és most jóideig Magyarországon marad.
Jól érzem magam itthon, és igazából most már elég régóta nem játszottam mérkőzést, már jó lenne játszani! Szerintem jó hangulat van a csapatnál, az idősebbek igazgatják a fiatalokat és az egymás elleni meccseken is jó küzdelem alakult ki. Chernomaz jó edzéseket tart, fontos pont, hogy a gyakorlatok nem egyénekre vannak szedve, hanem az egész csapatnak szólnak. A világbajnokságon az első és legfontosabb célunk, hogy bent maradjunk, de az első két hely sincs kizárva. Bármi megtörténhet, minden mérkőzés létfontosságú.
A hoki mellett a tanulást sem hanyagolja, amellett, hogy a jégkorongban az álmait valósítja meg, egyetemre is jár. Svédországban az edzések és a sok utazás mellett az egyetemen kurzusokat végeztem idén, eddig a videó edzőit, és az elméletet az edzőin, de még kell pár kurzus a diplomáig. A hosszú távú terveim között az szerepel, hogy minél jobb csapatoknál tudjak fejlődni, és sokáig játszani! Hogy merre visz még a pályafutásom során az élet, nem tudom, bármit hozhat a jövő.
Fotó: Bartalis István
