Bartalis István amellett, hogy profi játékosa a Troja-Ljungby-nak, a csapat U16-os játékosainak az edzője is. Papíron segédedző, a gyakorlatban viszont ő viszi a hátán a serdülő korosztályt. Leginkább erről beszélgettünk a válogatott támadóval.
Te vagy a Troja serdülőinek az edzője, hogy is van ez?
Tavaly elvégeztem egy egyéves edzői iskolát, ahol főképp az edzői elméleteket tanultam meg. Skypon volt az egész, vizsgáznom is így kellett. Sok gyakorlati kérdést is feltettek, például hogy mit csinálnék egy olyan gyerekkel, aki nagyon rosszul viselkedik.
Mit válaszoltál erre a kérdésre?
Azt, hogy először szépen figyelmeztetném, hogy viselkedjen, ha pedig ez nem válna be, akkor kitalálnék valami büntetést. Olyasmire gondolok, hogy például csak neki kellene koriznia valamennyit, és ha nem csinálja meg rendesen, akkor az egész csapatnak is meg kell tennie ugyanazt. Ha érzi, hogy a rossz magatartással a többieknek is árt, akkor talán abbahagyja. Kicsit furcsán néztek rám a vizsgáztatók, azt mondták, az orosz iskolához hasonlítanák a stílusomat. Azt tudni kell, hogy a svédek más, gyengédebb fegyelmezési módszereket alkalmaznak inkább.
Ezzel az edzői képzéssel indult ez az új karriered?
A szezon elején a felnőtt csapatmenedzser ajánlotta fel nekem ezt a munkát, hogy legyek segédedző a serdülőknél, én pedig igent mondtam. Henrik Arousell a vezetőedző, aki kapus volt, mellette vagyok. Gyakorlatilag mindent én csinálok, én rajzolok a táblára, mondom a feladatokat, én állítom össze az edzéstervet, szárazon pedig egyedül vezetem a tréninget.
Tervezel még más edzői iskolát is elvégezni?
Tavaly megcsináltam a videó-edzői részt is, és ez a kettő alaptanfolyam, ami most már nekem van, elég ahhoz, hogy el tudd végezni a svéd szövetség által szervezett edzői tanfolyamot, amit mindenképpen szeretnék, az már papírt is ad. Sajnos nem tudtam most megcsinálni, mert úgy működik itt a rendszer, hogy először egy alapkurzust kell elvégezni, onnan léphetsz tovább az első szintre. Viszont ez a kurzus összesen négyszer volt idén, és mind a négy alkalommal idegenben játszottunk akkor meccset.
Hogy jött neked ez az egész edzősködés?
Úgy voltam vele, hogy nagyon csinálnék valamit. A nyári hokis táborokban minden évben segítek már hat éve, az utolsó két évben pedig vezetőedző voltam. Édesapám is edző, egy kicsit biztosan ez is benne van, de valahogy érdekelt ez és játékosként szerintem könnyebb is sok helyzetben ez a munka. Élvezem ezt a szituációt, jó látni, ahogy fejlődnek a játékosaim. Ha lesz Győrben jég, akkor szeretnék csinálni egy nyári tábort otthon is. Természetesen most még maximálisan a játékos karrieremre koncentrálok, de szeretem az edzői feladatokat is csinálni.
Mik a legnagyobb problémák, amikkel szembe kell nézned a serdülő csapatodnál?
Hát szerencsére most már nincsenek nagyon problémák, jól dolgoznak a fiúk. A szezon elején sikerült elérnem, hogy hallgassanak rám, és komolyan vegyenek, azóta a fegyelmezéssel nincs gond.
Hogy sikerült ezt elérned?
Volt egy gyerek, aki száraz edzésen folyamatosan csalt, én pedig észrevettem. Ilyenkor az a módszerem, hogy jó, akkor mindenki újra csinálja. Az elején még nem igazán hittek nekem. A srác hisztizett, én pedig mondtam, hogy büntetésből az lesz, hogy jeges edzésre felmegyünk 40 percre kizárólag korizni. Tényleg ez történt, a korongnak a közelébe sem mentünk. Azóta nem nagyon van gond a fegyelmezéssel. Az a bizonyos gyerek azóta abba is hagyta egyébként – már nem miattam, - rájött, hogy ez nem neki való, és nem is tartozott az ügyesebbek közé. Persze az ügyesség nem minden, a csapatkapitány nálunk az a srác, akinek a legnagyobb szíve van, és a legjobban küzd.
Mik az elveid edzőként?
Hát először is azt szeretném, hogy jól érezzék magukat a jégen, élvezzék, amit csinálnak. Illetve a tisztelet is nagyon fontos, például az, hogy meghallgassuk egymást kölcsönösen. Ha pedig magyarázok vagy rajzolok valamit, és valaki nem érti, akkor az nyugodtan kérdezzen. Azt vallom, hogy ha nem értenek valamit a játékosok, akkor biztosan én mondtam el rosszul.
Mint játékos, mennyire vagy elégedett eddig a szezonoddal?
Hát még nagyon nincs vége a szezonnak, csütörtöktől játszunk a bennmaradásért. Összesen tíz meccs következik. Most kint van nálam a barátnőm és az öcsém, kicsit feltöltődök, próbálok nem a hokival foglalkozni. Úgy gondolom, nagyon jól ment eddig a szezon, addig, amíg edzőt nem váltottunk. Akkor volt a sérülésem is, egy hónapot kihagytam, és kicsit lemaradtam. Ugyanannyit játszom ettől függetlenül, de nehezebben rázódtam vissza. Azt mondanám, hogy játék szempontjából elfogadható ez a szezon, a pontok tekintetében azonban nem az igazi még.
A válogatottra haza tudsz majd jönni, igaz?
Igen, nekünk április 6-án lesz vége a szezonnak, úgyhogy szerencsére haza tudok jönni mindenképpen a válogatottra, remélem, utazok a világbajnokságra. Koreában a bennmaradás lesz a cél egyik részről, másrészt azonban mehet az ember így neki egy vébének, hogy csak maradjunk benn. A legjobb kettő között szeretnénk végezni, ezért küzdünk majd
