Habár a jégkorong-szezon véget ért, a Magyar Jégkorong Szövetség sosem áll le, és végképp nem feledkezik meg azokról, akikért mindent csinálunk: a szurkolóinkról, főleg, ha ők kicsik és betegek.
Az MJSZ-nek többéves hagyománya immár a „Dobj egy macit!”-akció, amelyre idén április 12-én került sor, az EIHC Hoki Gálán. Az Ausztria elleni mérkőzés lefújásakor több mint 2200 plüssállat repült a jégre, amelyekből logisztikai partnerük, az Imperial 22 segítségével csütörtökön a felnőtt férfiválogatott tagjai sok-sok zsákkal vittek el a Heim Pál Gyermekkórház lakóihoz.
Sofron István, Pozsgai Tamás és Kóger Dániel részt vettek a Heim Pál Gyermekkórháznál rendezett Szivárvány Gyermeknapon, ahol meséltek élményeikről, beszélgettek a gyerekekkel, aztán meglátogatták a kis betegeket az épületen belül, és átadták az összegyűjtött macikat.
„Még sosem voltam ilyen átadáson, ezért most nagyon boldog vagyok, hogy részt vehetek, mert nagyon-nagyon jó látni, hogy micsoda boldogságot tudunk szerezni a macikkal” – mondta Sofron Isti, aki még a többieknél is hatalmasabb népszerűségnek örvendett a picik között.
Kóger Dani elmesélte, hogy a Magyar Jégkorong Szövetség először 2009-ben szervezett macidobálást, amióta bőven húszezer fölé emelkedett az összegyűjtött és beteg gyermekeknek, vagy gyermekotthonban élőknek kiosztott plüssállatok száma. Kókusz hozzátette azt is, hogy talált egy játékmacit, amit legszívesebben hazavitt volna, de amikor látta, mennyire örül neki a kis beteg, az mindennél többet ért neki.
Pozsgai Tomi, aki 2011-ben a Spanyolország elleni mérkőzésen a macis találatot szerezte – az volt egyébként Pozsi első vb-gólja is –, felelevenítette, hogy micsoda élmény volt neki a „medvezápor”, ám ez a mostani alkalom, a plüssállatok átadása még annál is nagyobb.
A fiúk általában véve is remekül érezték magukat a Szivárvány Gyermeknapon, és ha lehetett fokozni az élményeket, akkor Varró Tina megtette.
Tina 2009-ben, az első macis akció idején a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán feküdt súlyos betegen, és a mai napig emlékszik, hogy amikor a hokisaink megérkeztek, ő is kapott plüssállatot, amit persze nagy becsben tart azóta is. Rengeteg erőt adott neki a látogatás, hogy élsportolók csakis azért érkeztek, hogy vele és a többi gyerekkel beszélgessenek, és hogy a fiúk mennyi örömet okoztak neki a borzasztóan ingerszegény környezetben.
Mit mondhatnánk még?
Nekünk volt a megtiszteltetés.
Fotó: Mudra László
