A Kanadai-Magyar Hokiklub (KMH) húsz játékosa – javarészt U16-os és néhány U14-es, illetve egy U12-es hokisa –, valamint két edzője, Kirsch György és Spiller István is járt augusztus első két hetében a nyugati parti Port Alberniben rendezett edzőtáborban.
A kéthetes felkészülést meglátogatta Rich Chernomaz, a magyar felnőtt és junior válogatott szövetségi kapitánya is, míg Glenn Williamson – a többi magyar korosztályos válogatott főedzője – tartott edzéseket is.
A program fantasztikus volt mind minőségében, mind mennyiségében. Délelőttönként 75 perces jeges és 60 perces száraz tréning várt mindenkire. A kapusok ezt követően délben újabb 75 perces, kizárólag korcsolyázásból álló jeges edzésen vettek részt. Délután jött egy újabb 75 perces jeges és egy 60 perces száraz tréning vagy pedig a jeges edzés helyett mérkőzés! És még nem volt vége! Minden este a kapusokra még egy 75 perces lövőedzés várt. Az edzők – akik között sok helyi junior (WHL-es hokis is volt) esténként szintén meccseken játszottak.
Minden szombat délelőtt csak mérkőzéseket rendeztek, ekkor már nem volt edzés.
Nem nehéz kiszámolni, egy-egy mezőnyjátékosra naponta két-két jeges és száraz, a kapusokra napi négy (!) jegyes és két száraz edzés jutott.
Volt olyan KMH-s gyerek, aki a két hét alatt 36 jeges edzésen – köztük hét mérkőzésen - és 15 szárazedzésen vett részt.
Port Alberni – amely a Vancouver-szigeten fekszik, és Vancuver városától főleg komppal és busszal lehet eljutni oda – fantasztikus hokis hely. A helyi csarnokban két jégpálya található, és mellette van több atlétikai pálya, valamint tornaterem. Az egyik közeli sportcsarnokban volt berendezve a szállás és az étterem, azaz – nem elírás – minden maximum 2 perc sétával elérhető volt.
Minden edzésen volt fenn a gyerekekkel két vezetőedző, két-három segítőedző (ilyen volt Kirsch Gyuri és Spiller István is, akik egy-egy feladatnál működtek közre), valamint egy kapusedző. A kapusedzéseken NHL-es draftolt kapus és több kiváló kanadai szakember segédkezett. Spiller István ugyancsak résztvett a kapusedzéseken (edzőként és „levezető” hálóőrként is), míg Kirsch Gyurival együtt játszhatott az edzők-juniorok meccsein is. Itt tréningezett például Vas Márton frankfurti kanadai kapustársa is.
Az edzők között voltak olyanok, akik nyertek Stanley Kupát (igaz, nem edzőként, hanem NHL-es klubok szakmai stábjának tagjaként, de akkor is…), volt, akinek édesapja négyszeres Stanley Kupa-győztes játékosként, és most a fia, valamint az unokája is jelen volt a táborban. Itt volt az az edző, aki videóelemző volt azon a vb-n, amelyen a magyar válogatott is játszott 2009-ben Svájcban. Ő a mai napig emlékszik rá, hogy a magyar szurkolók milyen ünneplésben részesítették a magyar játékosokat a 0-9-es kanadai győzelem után… Nevetve mondta, hogy a mai napig téma a kanadai vb-csapattagjai között, hogy nem a győztesnek, hanem a vesztesnek járt ki az ünneplés. Itt volt például Bob Dever is, aki többször magyarul szólt a fiúkhoz, és bizony ezzel olykor okozott meglepetést is.
Glen Williamson rengeteget segített mind a magyar játékosoknak, mind a két magyar edzőnek, volt, hogy kirándulni is elvitte őket.
Amikor az edzők nem fent voltak a jégen, akkor az edzéseken résztvevő fiúkról jegyzeteltek. Minden játékos és kapus mind a két hétvégén külön kapott részletes értékelést: mik azok, amelyekben jónak számítanak, és mik azok, amelyeket fejleszteniük kell. A kapusok – ha lehet ezt írni – még részletesebb elemzést, értékelést kaptak.
Összességében elmondható, hogy azok a magyarok (játékosok és edzők egyaránt), akik kint lehettek a Port Alberni-i táborban, fantasztikus élményekkel gazdagodtak. Szakmailag parádés volt minden, a kinti edzők nagyon-nagyon segítőkészek voltak, a gyerekeknek és a két KMH-s trénernek is borzasztóan sokat segítettek.
Fotó és szöveg: Spiller István
