képgaléria: Mudra László (Dab.Docler)
Egyre több helyen hallunk róla - és szerencsére egyre több helyen tesznek érte, hogy mozgáskorlátozott embertársaink is teljes életet élhessenek. Folyamatosan akadálymentesülnek a különböző (köz)intézmények, legyen szó a bejáratról, vagy éppen a mosdókról. Talán egyre elfogadóbbak is vagyunk sérült embertársainkkal, bár találkozva velük talán a legtöbbek első gondolata, hogy de jó, hogy nem ő van a másik oldalon...
Tolószékben egy kétfokos lépcső "megugrása", vagy éppen a vonatra való felszállás is komoly logisztikai problémákat jelenthet - hogy olyan dolgokról, mint a sport, azon belül is a jégkorongról már ne is beszéljünk. Vagy mégis?
A Dab.Docler jégkoroncsapata ugyanis "A jég nem akadály" elnevezésű rendezvénye kiváló hangulatban telt - a Mozgáskorlátozottak Együtt Egymásért Ifjúsági Egyesület tagjai, és a Jószolgálati Otthon gondozottjai és gondozói egy felejthetetlen napot töltöttek a dunaújvárosi jégcsarnokban.
Mint a csapat sajtóközleménye beszámolt róla, előbb Stephan Lundh narrációjával körítve néztek meg a vendégek egy kisfilmet a sledge hockey sportról. (Nyersen fordítva „szánkóhoki”: a jégkorong e válfaját speciálisan a fizikálisan korlátozott személyek számára fejlesztették ki. A sportot 1960-ban, Svédországban találták ki, s mára az egyik legkedveltebb száma lett a paralimpiáknak.)
Ezután néhány lépcsőt leküzdve a csapat öltözőjébe is betekinthettek a látogatók, sőt, Fabian Lundh még azt is megmutatta, mennyi időbe telik, míg egy játékos teljes menetfelszerelésbe öltözik. A nap fénypontja azonban természetesen a jégrelépés volt: a vendégekhez csatlakozott csatlakozott az Acélbikák részéről Galanisz Nikandrosz, Pavuk Attila, Szappanos Dávid, Nagy Richárd, Peter Sevela, Victor Lindgren, Fabian Lundh, Kiss Dániel és Szilassy Zoltán. A vendégek botokat kaptak, kipróbálhatták, milyen is egy korongot terelgetni, aztán szépen lassan annyira megbarátkoztak a környezettel, hogy a Bikák segítségével körbe is mentek a pályán – finoman szólva sem lassan. Eközben Sevela természetes közegében várta a kapura lövőket, s bár a MOL Liga legjobb kapusáról van szó, egyszer-kétszer azért túljártak a szlovák hálóőr eszén a szemfüles próbálkozók.
Stephan Lundh teljes mellszélességgel támogatta a program létrejöttét. Személyes kötődése is van: kislánya is mozgáskorlátozott.
- Hihetetlenül boldog vagyok, hogy létrejött ez az esemény, úgy érzem, mindkét fél csak profitálhat egymásból. Nagyon örülnék, ha ez valamilyen hagyománynak az első mérföldköve lenne, hiszen Svédországban hihetetlen nagy hangsúlyt kap sok évtizede a mozgássérültek támogatása. Nagyon furcsa tehát számomra, hogy nem, vagy csak alig sportolnak az itteni mozgásukban korlátozottak. Pedig véleményem szerint is az egyik legfontosabb és legjobb gyógyír ezeknek az embereknek az, ha társaságban lehetnek, jól érezhetik magukat és mozoghatnak. Erre pedig a legjobb, ha sportolnak. Nézzen rájuk bárki például, amikor egy korongot elütnek, vagy körbeviszik őket a játékosok, és kristálytisztán látni fogja, hogy valójában mennyit is jelent ez számukra. Ezt a helyzetet nagyon nehéz elfogadni és feldolgozni, s ha sikerül csak pár órányi boldogságot vinni az életükbe, már az rengeteget számít. Az én lányom is sok barátot szerzett például az asztaliteniszezéssel.
Sokan azt gondolják, hogy túl sok munkával jár ezeket a srácokat elvinni mozogni, pedig szerintem ez korántsem igaz. Nézzük csak a mai példát, néhány bukkanó és lépcső kivételével semmilyen akadályt nem kellett elhárítani, s mindkét fél remekül érezte magát. S a nap végén a mosoly az, ami igazán számít, abból pedig sokat gyűjtöttek a mai látogatóink...
Farkas Zsolt, a Mozgássérültek Együtt Egymásért Ifjúsági Egyesületének elnöke - aki szintén kerekesszékkel közlekedik - is résztvett a rendhagyó jégkorongozásban.
- Nem tudom pontosan szavakba önteni azt az élményt, amit ebben az egy órában kaptunk a Dab.Docler csapatától. Igazából úgy jöttem ide, hogy nem pontosan tudtam, mit és hogyan fogunk tudni csinálni a jégen, de tényleg nagyszerű volt. A körbekorcsolyázás, a koronggal való játék - mind mind különleges színt vitt a mi napunkba. Mondhatom, hogy sokáig fogunk még beszélni és emlékezni az itt eltöltött időre, s hatalmas energiát adott nekünk ez a program.
A nap sikerét pedig mi sem bizonyítja jobban a sok mosolynál, illetve annál, hogy nemcsak hogy folytatódik a jövőben a csapat és a szervezetek közötti együttműködés: a Miskolc elleni hazai rangadóra jónéhányan vissza is térnek a szerdai vendégek közül a jégcsarnokba!
