Az elmúlt játékhéten mindkét mérkőzését megnyerte a MAC Budapest, így most, 39 lejátszott meccs után pontegyenlőséggel áll a DVTK-val a tabella tetején, a gólaránnyal mégis megelőzte nagy riválisát és felállhatott a rangsor tetejére. Az újonc mindkét kapusa szerephez jutott és összesen csupán egy gólt kaptak a két találkozón. A siker elérésében nagy szerepet játszott Tokaji Viktor is, aki nemcsak a védelmet, de három jegyzett gólpasszával a támadó szekciót is erősítette.
A MOL Liga e heti játékosa tehát nem más, mint a hétfőn éppen 39. életévét betöltő válogatott védő, Tokaji Viktor, akinek idén olyan csapattársai is vannak, akik még meg sem születtek, mikor Toki már a jégpályán bontogatta a szárnyait. A dunaújvárosi születésű hátvéd a Kercsó-éra tanítványaként nőtt fel, majd egy évet játszott Svédországban mielőtt hazatért a Volánba, hogy részese legyen már az első EBEL szezonnak és maradt is egészen az idei szezonig, amikor a MAC hívására a fővárosba érkezett. Tokaji az egyetlen jelenleg aktív játékos, aki a C és B-csoportos világbajnokságon is képviselte Magyarországot, majd az újraosztott rendszerben a divízió 1/A-ban és az A-csoportban is játszott. Vele beszélgettünk tehát:
Az elmúlt játékhét két meccsén mindössze egy gólt kapott a csapatod, mi volt a jó védelem titka?
Az utóbbi időben sok időt és energiát fordítunk a védekezésünk tökéletesítésére, mert ebben van még lemaradásunk a támadásunkhoz képest. Ide tartozik az emberhátrányos védekezés is, amiben szintén javulnunk kell, valamint a hátsó alakzat összhangján, ami a kapusok és hátvédek közötti kommunikációt illeti, mert ezek a részletek szükségesek ahhoz, hogy még előrébb tudjunk lépni.
Ezeknek a változásoknak a pozitív jele, valamint a remekelő kapusainknak is köszönhető volt a kevés kapott gól.
Nyolc szezon után hagytad el a volánt, milyen volt a szezont egy új közegben kezdeni?
Nyolc év hosszú idő és sok mindenen mentünk keresztül a csapattal. Ezeket a tapasztalatokat próbálom meg átadni az újonnan debütáló fiatal srácoknak és magának a csapatnak is.
Azt hiszem, nem lehet panasz sem a körülményeinkre, sem a lehetőségeinkre és komoly kihívást jelentünk még saját magunk számára is.
Abszolút pozitív a hangulat, a kohézió, mindenki tanulni akar és hozzátenni a magáét.
Egy sajnálatos sérülés miatt Krakkóban belekóstolhattál az edzői munkába is, ez milyen volt?
Igen, sokan úgy titulálták ezt, hogy lemaradtam a vébéről, pedig épp ellenkezőleg! Nagyon is meg tudtam élni és előjöttek a 2008-as érzelmek is.
Mivel nem titkolt szándékom, hogy edzőként segítsem hamarosan a magyar jégkorongsportot, így hatalmas lehetőség volt ez számomra és óriási megtiszteltetés, hogy a stábbal együtt dolgozhattam végig a világbajnokságot. Sokat tanultam belőle, teljesen más gondolkodást és látásmódot kíván meg akkor is, ha csak par centi vastag palánk választ el a jégtől.
A karrieredet még a nyitott pályák idejében kezdte, menyit változott a magyar jégkorong az elmúlt 20 év alatt?
Éppen 20 éve, ’96-ot írtunk, amikor is Dunaújvárosban először bajnokságot nyertünk a varosnak csapatsportban. Abban az időben azt kiabálták a szurkolók: "Fedjék be! A jégpályát!!!" Most pedig kergetjük a Winter Classic-ot – mondta Toki nevetve.
Komolyabbra fordítva a szót, ha csak azt nézzük, hogy ’95-ben a C csoportban szerepeltünk a hátsó részében, most pedig már másodszor jutottunk fel a legjobbak közé, nem kell túlzottan ecsetelni mekkora a kontraszt.
Ez köszönhető az idehívott és itt bizonyított külföldi edzőknek, akár klub-, akár válogatott szinten. Az utánpótlásbázisok létrehozás, működtetése és az ehhez szükséges feltételek megteremtése. Gondolok itt a jégpályák építésére, valamint az adókedvezményes támogatásra, amik szintén nagyon sokat segítenek az utánpótlásnak akár válogatott szinten is.
Az irányvonal jó és innen továbblépni rengeteg munkával és áldozattal jár, de megéri, mert a hoki a 21. század sportja és most pont abban vagyunk – válaszolt mosolyogva a védő.
Az elkövetkező pár évre előrenézve milyen fejlődést érhet még el a jégkorong Magyarországon?
A magyar hoki komoly fejlődésen ment keresztül. Azt hiszem, nem túlzok, ha kimondom, ezt az ütemet szinte lehetetlen tartani. Viszont felkerültünk a hokitérképre és innentől kezdve tőlünk függ, hogy hosszútávon tudunk-e lépést tartani a világ jégkorongjával, sőt közelebb tudunk-e kerülni, vagy épp ellenkezőleg, újra növekszik a távolság.
Ahogy látom az új generációt úgy játékos, mint edzői szinten, jómagam az előbbire voksolnék, mert bennünk, magyarokban mindig is megvolt a bizonyítási vágy és szinte a semmiből sikerült várat, várakat építeni. Ennek tükrében abszolút pozitív vagyok, és új lendületet adhat az A-csoportos világbajnokság.
