A Fehérvár AV19 oda-vissza győzni tudott múlt héten az FTC ellen, idegenben 5-3-ra, hazai pályán 6-0-ra, a sikerekben pedig oroszlánrészt vállalt a Volán első sora, amely a csapat tizenegy találatából tízet szerzett. Ezen belül Christopher Gábor Bodó ötöt, Brance Orbán pedig négyet vállalt, előbbi idegenben, utóbbi a Raktár utcában szerzett mesterhármast és mindketten közreműködtek a másik találatainál, így most először ketten együtt érdemelték ki a hét játékosa címet.
Bodó öt múlt heti találatából háromnál aszissztált Orbán, míg Orbán négy góljánál Bodó is háromszor készített elő társának. A csatársor harmadik tagja a szezon kezdete óta változik, a két kanadai-magyar srác viszont úgy tűnik, egymásra talált, Brance Orbán 34 ponttal vezeti a MOL Liga kanadai táblázatát, míg Chris Bodó 29-cel áll a második helyen. A két játékos hasonló pályát futott be eddig, mindketten Kanadában születtek, az NCAA-ben játszottak mielőtt megszerezték volna magyar állampolgárságukat és a MOL Ligába, azaz apai felmenőik hazájába szerződtek volna.
Orbán Lethbridge, Albertából származik, a Bemindj State egyetemen pallérozódott és harmadik szezonját tölti Európában, ezen belül az elsőt Székesfehérváron. Bodó St. Thomasban, Ontarioban született, a Mercyhurstre járt, majd a korábbi terveit megvalósítva Magyarországra jött, történetesen éppen Székesfehérvárra. Egy jó hangulatú beszélgetésen együtt válaszoltak kérdéseinkre.
Kettősük az első perctől kiemelkedően teljesít, elárulták mi a titka annak, hogy a csatársor harmadik tagjától függetlenül mindig ennyire jól megtalálják egymást a jégen. „Csak igyekszünk olvasni egymás játékát, ha Brance-nél van a korong, próbálok szabad területre mozogni, hogy passzolni tudjon” – mondta Bodó. „Jól működik közöttünk a kémia, jól tudjuk olvasni egymás játékát és a gyorsaságával mindig kiváló passzsávot tud nyitni nekem” – tette hozzá Orbán.
Bennünk, Magyarországon élőkben mindig felmerül a kérdés, hogy tetszik az országunkba érkezőknek az itteni élet. Interjúalanyaink elmondták, hogyan látják ők Magyarországot, Székesfehérvárt és a MOL Ligát. „Szerintem a hoki szintje itt egész jó és kiváló szezonunk van” – kezdte Brance. –„Nagyon tetszik, jól érzem magam itt”, Chris pedig egyetértett: „volt néhány sikerünk egyénileg és csapatként is, eddig jól alakulnak a dolgok számomra, jól érzem magam.”
A csapat és a két kettős állampolgár sikerében és abban, hogy megtalálták a helyüket Székesfehérváron jelentős szerepet játszik a Fehérvár AV19 menedzsmentjének munkája és a vezetőedző, Tyler Dietrich személye is. „Találkoztam Tylerrel és azonnal megkedveltem, tetszett, ahogy a csapat kialakítását tervezte” – mondta Chris, majd hozzátette: „egy fiatal együtteshez csatlakozhattunk és húzóemberként számítanak ránk, ugyanakkor, ha minden jól megy, akár előrelépési lehetőségem is adódhat a klub EBEL csapatába.” Brance hasonlóképpen közelítette meg a kérdést mielőtt Fehérvárra igazolt, viszont mivel már lehúzott két évet profiként Európában, ráadásul két különböző országban, neki már volt viszonyítási alapja. „Chris tulajdonképpen mindent elmondott, én személy szerint az előző szezon végén ide repültem és személyesen találkoztam Tylerrel és a vezetőséggel, ezt a csapatot kiváló, őszinte emberek irányítják és a bajnokság is jó, ez a kombináció mondhatni ritka a jégkorongban. Érezhető az erős hűség a szervezet iránt, és az, hogy mindenki győzni akar, ahogy én is, tehát ez volt a megfelelő döntés. Amikor tavaly itt jártam, megnéztem egy EBEL meccset is, és ahogy Chris is mondta, valahol ott lebeg a szemünk előtt az előrelépés lehetősége, ami a játékos karrierünkre is jelentős hatással lehetne. A cél tehát az, hogy egyszer az EBEL-ben játsszunk, de egyelőre arra fókuszálunk, amit tennünk kell, hogy a csapatot győzelmekhez segítsük a MOL Ligában.”
A jégkorong mellett szóba került az is, hogyan telnek napjaik a pályán kívül, az amúgy is jó hangulatú gólvágók pedig egy kis viccelődésbe is kezdtek. „Teljesen más ahhoz képest, ahol korábban éltem, de semmi olyan nincs, amit ne tudnék megszokni” – kezdte Bodó. „A vezetést és a messzire nyúló történelemmel rendelkező város hangulatához már kezdtem hozzászokni.” Itt gyorsan bekapcsolódott nevetve Orbán is, mondván: „Chris a vezetés alatt azt érti, hogy eddig még nem ült sebváltós autó volánja mögött, szóval az első hazaút mélyvíz volt számára, de egész jól megoldotta.” Végül saját tapasztalatait is megosztotta: „Szeretem ezt a várost, ez a legjobb, ahol eddig játszottam és Budapesthez is közel van, így néha, mikor lehetőségünk van rá, felmegyünk és megcsodáljuk a fővárost is.” Ezek után persze Bodó sem hagyta, hogy csapattársáé legyen az utolsó szó ebben a témában, gyorsan hozzátette, hogy most már el tud vezetni Budapestre is, de az elején tényleg akadtak problémái a kormány mögött.
A Fehérvár AV19 egyértelművé tette, magyarként igazolta a két csatárt, nem idegenlégiósként, hiszen mindketten rendelkeznek magyar útlevéllel, így nyilván felmerült a válogatottság kérdése is. „Ez egyértelműen egy kitűzött cél számomra, minden papírmunkán túl vagyok, megvan az állampolgárságom, és ha lehetőséget kapok, mindenképpen élni szeretnék vele” – mondta Bodó, aki már az egyetemi évei alatt tudatosan készült ezekre a lépésekre, így még akkor, ott állampolgárságot szerzett. Hogy megkapja-e, az nem is lehetett kérdés, hiszen édesapja, Bodó Gábor Budapesten született és 24 évesen költözött Kanadába, épp annyi idősen, amennyi most Chris. Az apai nagymama most is Budapesten él, a fiatal csatár pedig jó unokaként már többször meglátogatta mióta ideköltözött. Orbán némi megbánással a hangjában monda: „ha újrakezdhetném, az egyetemi éveim után egyenesen Magyarországra jönnék, de úgy gondolom, minden okkal történik, és eddig egész jó utat jártam be, bízom benne, hogy végül minden jól alakul.”
