Bartalis István és a teljes magyar válogatott készen áll arra, hogy ismét a világ legnagyszerűbb szurkolótábora előtt lépjen jégre. A válogatott németországi légiósa nemrég épült fel kézsérüléséből, vele beszélgettünk a novemberi Roland Divatház Négy Nemzet Tornával kapcsolatos elvárásairól.
Néhány játékosunk a szezonkezdet óta most érkezik haza először Magyarországra. Bartalis István és Bodó Chris Németországban, Kevin Wehrs és Andrew Sarauer Ausztriában, Galló Vilmos és Sebők Balázs Svédországban, illetve Finnországban légióskodik.
„November táján már kezdenek rövidülni és szürkülni a napok, így nekünk, külföldön játszó játékosoknak mindig felüdülés, amikor hazautazhatunk. Kicsit feltöltődhetünk, kicsit más a légkör és kiszakadhatunk a szürke hétköznapokon. Az elmúlt két évben egyszer sem tudtam játszani a novemberi válogatott szünetben. A lehető legtöbb mérkőzésen szeretnék játszani, már nagyon várom, hogy jégre léphessek.”
Jarmo Tolvanen személyében új szövetségi kapitánya van a magyar válogatottnak, ez pedig biztosan változásokat fog eredményezni az elmúlt évekhez képest.
„A legfontosabb, hogy magadra öltheted a címeres mezt. Biztos lesznek változások, gondolom, más elképzelései lesznek, más taktikát, más játékképet akar, mint ami előtte volt. Ezeket egyelőre nem tudjuk, majd elválik. De ezek a kisebb váltások jót tesznek a csapatnak, hiszen egy kicsit felfrissül a keret vérkeringése és mindenki egy kicsivel többet szeretne nyújtani.”
„Úgy gondolom a novemberi mezőnyből az olaszok a legerősebbek, de amúgy mind a négy csapat hasonló kaliberű. Három nap alatt három mérkőzést játszunk egy vélhetően új rendszerben, a legnehezebb ennek a kivitelezése lesz. Mind a három csapat verhető és meg kell mutatnunk, hogy nem csak azért rendezünk négy nemzet tornáját, hogy edzőmérkőzéseket játsszunk, hanem azért is hogy nyerjünk. A fiatalok számára is az a legfontosabb, hogy minél több sikerélménnyel gazdagodjanak.”
Bartalis István arról is beszélt, hogy milyen érzés a magyar szurkolók előtt pályára lépni.
„Az Aréna hangulata nyilván jobb, hiszen ott egyszerre 10000 ember drukkol neked, de a Tüskecsarnokban is teltház előtt játszhatunk remélhetőleg. A szurkolóink olyan hatással vannak ránk, mintha egy plusz játékos lenne a jégen velünk. Amikor valami nagyszerű dolgot csinálsz a jégen, akkor elkezdenek énekelni, ez pedig egy plusz energiatöltetet ad. Mindig nagyon jó érzés ilyen tábor előtt játszani, mint amilyennel mi rendelkezünk.”
