A DEAC csapatkapitánya nagyszerű teljesítménnyel rukkolt elő az Erste Liga negyeddöntői során: az UTE elleni első debreceni meccsen mesterhármast ért el, a második és a harmadik, egyben utolsó hazai találkozón pedig duplázni tudott. A DEAC az ő vezérletével ismét elütötte az elődöntőtől az Újpestet.
Berta Ákos tizenharmadik Erste Liga-idényét tapossa, egy kisebb kitérő után a nyolcadik éve Debrecenben, az eredmények pedig még mindig érkeznek. A gyengébb alapszakasz-kezdés után jött az edzőváltás, György Józseffel pedig meglendült a csapat, megvédte Magyar Kupa-címét, simán búcsúztatta a playoff-szereplésért a Titánokat, most pedig a bajnoki döntőbe jutásért játszhat az UTE 4-2-es legyőzésével.
Egyben vagy? Sok minden ért az utóbbi meccseken.
Az egyik hazai mérkőzésen eltört az egyik ujjam, de azt egy kis injekcióval orvosoltuk, nem zavart a meccsen. Aztán az utolsó idegenbeli mérkőzésen szerencsétlenül nyúltam bele az egyik lövésbe, a felpattanó korong eltalálta a szememet és a számat. Szerencsére nem volt nagy a sérülés, tudtam vállalni a játékot pénteken.
Nem mindenki gondolta volna, hogy ott leszel.
Csúnyának nézett ki, amikor fetrengtem a jégen, egy kicsit én is megijedtem, amikor vérzett a szemem. De nagyobb volt a füstje, mint a lángja, szerencsém volt.
Ért már ilyen baleset korábban?
Igen, talán éppen Újpesten játszottam, amikor egy idegenbeli meccsen ugyanígy szakadt szét a szám. Van már egy pár varrás a fejemen.
Hogyan szoktad ezeket a kisebb sérüléseket kiheverni, egyáltalán, hogyan regenerálódsz egy-egy meccs után?
Van egy speciális izotóniás italunk, ami szisszen, ha felbontják. A győztes meccsek után előkerül belőle a csapatnál, de azért nem esünk túlzásba. Próbálok pihenni, de a meccsek után közvetlenül nem tudok aludni, dolgozik bennem az adrenalin, meg a pörgetők, a kávé, az energiaitalok, amiket a meccs előtt fogyasztunk. Sok hokis reggelig nem tud elaludni, én is közéjük tartozom, szóval másnap próbálom meg kipihenni a fáradalmakat.
Akkor lehet, hogy túl korán hívtalak? (Délben csörögtünk rá Berta Ákosra – a szerk.)
Nem, épp Loki-meccsre készülünk, 120 éves a DVSC, és lesz nagy ünneplés.
Eléggé kötődsz már a városhoz, igaz?
Igen, és örülök, hogy Debrecenben elég széles a paletta, sok sportág van, nagyok a hagyományok, mind a DEAC, mind a DVSC patinás klub, és még ha két egyesületről is van szó, ez igazából egy család. Szoktunk kosármeccsre is járni, jó programok ezek a mindennapokra.
Pazarul időzítetted a gólokat, a legfontosabb meccseken voltál a legeredményesebb. Meglepett, hogy így kijött a lépés?
Az alapszakasz sem volt rossz, ha összehasonlítom a tavalyi szezonnal, akkor nyilván különbség, hogy most végig csatárt játszottam. A pontok mennyisége pedig a jégidővel egyenesen arányos, ha az ember ki tudja használni a lehetőségeit. Sok függ a sortársaktól és attól is, milyen pozícióban játszik az ember. Több jégidőm volt, az edző megtalálta a helyeket a sorokban, Martinnal és Dáviddal jól megértjük egymást, ennek köszönhető, hogy eredményes tudtam lenni. De nem csak azoké az érdem, akik gólokat lőnek vagy gólpasszokat adnak, a többiek is nagyon sokat melóztak. Sokszor egy jól kivédekezett emberhátrány vagy egy fájdalmas blokk sokkal többet ér, még ha ez nem is látszik a statisztikában. Örülök, hogy mindenki felelősséget vállalt a csapat sikeréből. Ezt kell továbbvinnünk, hogy meglepetést szerezzünk a Csíkszereda ellen is.
Is? Ezek szerint meglepetésnek érzed az UTE legyőzését?
Ha papíron nézem, akkor igen, hiszen az esélyesebb, előrébb rangsorolt csapatot győztük le. Ha a mi szemszögünkből nézem, akkor nem meglepetés. Majdnem minden évben velük kerültünk össze, mindig mi jutottunk tovább, függetlenül az alapszakasztól.
Meglepett, hogy benneteket választottak?
Örültem neki, feldobott minket. Ilyen végkifejletben reménykedtünk, mikor megtudtuk, hogy velük játszunk, és mivel az alapszakasz derekán jó irányt vettek a dolgok a csapatnál, joggal reménykedtünk. Most pedig készülhetünk a Csíkszereda ellen.
Mire számítasz?
A MAC ellen nagyon jó meccseket játszottak, nagyon rutinos társaság, talán a legjobb kerettel rendelkeznek, véleményem szerint. A Szereda, a Gyergyó és a Fradi közel azonos játékerőt képvisel, de úgy érzem, a mi stílusunkkal tudunk meglepetést okozni. Mindkét párharcban a pillanatnyi forma fog dönteni, de az tény, hogy a Csíkszereda a legnagyobb esélyese a bajnokságnak. Nehéz dolgunk lesz, de úgy utazunk el, ahogy Újpestre is: egy meccset szeretnénk minimum nyerni, hiszen náluk van a pályaelőny. A Vákárban mindig nagyon jó a hangulat, sok néző van, engem feldob, ha lelkes közönség előtt játszhatok. Felszabadultak vagyunk, vesztenivalónk nincsen, de szeretnénk minél előrébb végezni a bajnokságban, meccsről meccsre haladunk. Nehéz az egész szériát megjósolni, de az biztos, hogy sokkal nehezebb dolgunk lesz, mint az UTE ellen.
