Az Erste Liga előző játékhetén nem volt veretlen csapat. Több nagyszerű mérkőzést is láthattak a nézők, remek egyéni teljesítményekkel. Tóth Adrián, az éllovas FTC csatára öt góllal és négy assziszttal zárt, így ő lett A hét játékosa.
Tóth Adrián Székesfehérvárról származik, és ott járta végig az utánpótlást, legtöbbször testvérével, Tóth Gergővel együtt játszva. Csapattársa volt a szintén Fehérváron nevelkedő Bálizs Bence, Kóger Dániel, Nagy Gergő, Roczanov Dezső, Hajós Roland és Sofron István. A 2008-2009-es szezonban mutatkozott be a felnőttek között a Fehérvári Titánok színeiben, és abban az idényben hat találkozón az EBEL-csapatban is szerepet kapott. A következő idényt Miskolcon töltötte kölcsönben, majd visszatérve Fehérvárra a Titánokban és az EBEL-együttesben is játszott. A 2012-2013-as szezonban végleg Miskolcra költözött, ahol hat évet töltött, bajnoki címet is szerzett. A 2017-es holtidényben Új-Zélandon is játszott, 2018 nyarán pedig az FTC-hez írt alá, ahol 34 meccsen 44 pontot szerzett eddig.
U18-as és U20-as világbajnokságon is szerepelt, és a 2010-2011-es idényben a felnőttválogatottban is bemutatkozott. Összesen 11 meccsen játszott a nemzeti együttesben.
Az FTC két győzelem mellett kikapott a DAB-tól. Milyen érzés, amikor neked jól megy a játék, de a csapatnak nem teljesen?
A dunaújvárosi meccs nem jött össze. A DAB-nak jó csapata van, rutinos magyar játékosokkal és jó légiósokkal, nem könnyű ellenük játszani. Most nekünk nem jött ki a lépés szilveszter előtt. Az, hogy nekem jól ment, külön öröm, de megyünk tovább, nem foglalkozunk azzal, hogy mi volt eddig.
Miért volt vonzó az FTC ajánlata nyáron?
A környezetváltozás volt a lényeg. Fodor Szabolcs személyében olyan edző van a csapatnál, akit ismertem játékosként és sok jót hallottam róla edzőként. Olyan szisztémát vázolt fel, nemcsak a játékra, hanem a csapat imidzsére gondolok, ami vonzó volt, ezért döntöttem a váltás mellett.
Ez már a második év, hogy öcséddel játszol együtt. Milyen érzés ez nektek?
Igen, ez a második idényünk együtt, de korábban az utánpótlásban és a fehérvári farmcsapatban is sokat szerepeltünk egymás mellett. Együtt is lakunk, szóval az életünk sokat nem változott, mert ugyanaz a munkahelyünk és az otthonunk, mintha 15 évvel ezelőtt lennénk – csak kicsit idősebbek lettünk.
Milyen volt Új-Zélandon játszani?
A bajnokság nincs az Erste Liga szintjén, de voltak ott is jó játékosok, akik szezon közben jó európai ligákban szerepelnek, és a környezetváltozás és egy kis kikapcsolódás miatt mennek Új-Zélandra. Az egész egy nagy kaland volt, örülök, hogy sikerült.
Mire kell az FTC-nek figyelnie a bajnokságban, hogy sikeres legyen majd a rájátszásban is?
A legnagyobb erényünk, hogy csapatként jó karakterek vagyunk, nincs egyénieskedés, nem csak néhány játékostól várhatóak a gólok, bárki tud meccseket eldönteni. Arra kell odafigyelni, hogy ezt az egységet vigyük tovább, és ne legyenek olyan kihagyások, amelyek néha-néha becsúsztak. Ha ezt tudjuk tartani, akkor sikeresek lehetünk a szezon végén is.
