A Hokiklub Budapest öt pontot szerzett erdélyi túráján az Erste Ligában. Összesen három góllal és két assziszttal segítette csapatát Szűcs István, így ő lett a hét legjobbja.
Szűcs István 1997-ben született Budapesten. Az UTE csapatában kezdett jégkorongozni, majd 2014-ben Miskolcra került. Egy év után a Vasashoz szegődött, majd 2016 óta a KMH játékosa. Tavaly az Erste Ligában 46 meccsen 20 pontot szerzett, idén viszont már 24-nél tart a Hokiklub mezében.
A Gyergyó és a Brassó ellen is ráadásban maradtatok alul. Elégedettek vagytok a két ponttal vagy bánkódtok, hogy nem jött össze még nagyobb bravúr?
Romániában nem könnyű nyerni egyik csapatnak sem, ezt mindenki jól tudja, aki játszott már ott vendégként. Elégedettek nem vagyunk, mert a saját kezünkben volt mind a két meccsen a három pont, magunknak is köszönhetjük, hogy csak kettő lett belőle.
Mindkét meccsen vezettetek. Mi kell ahhoz, hogy máskor ilyen helyzetben megtartsátok a vezetést?
Többször előfordult velünk a szezonban már ez, hogy vezettünk, és az utolsó harmadban bepánikoltunk, hogy megnyerhetjük a meccset, és sajnos a legtöbbször vereség lett a vége. Nem hiszem, hogy ez csak a rutinom múlna. Nyilván nem hátrány, ha van rutin, de nálunk ez két-három játékosnak van meg. Az lehet ezeknek a fordulatoknak az oka, hogy már elhittük, megvan a meccs és nem hokiztunk úgy tovább, ahogy kellene, vagy ahogy tettük előtte.
Idén már a Brassót és az UTE-t is sikerült legyőzni. Melyik eredményre van a legbüszkébb?
Egyik eredményre sem vagyok túl büszke, igazából nem tudom, miért kellene annak lennünk. Ha a Fradit vagy a Szeredát győznénk le, akkor lehetnénk büszkék magunkra – bár büszkék akkor lehetnénk, ha megnyerjük a bajnokságot.
Az edzőváltás játékban vagy mentalitásban hozott főleg változást?
A séma manapság minden edzőnél és csapatnál ugyanaz, mint ahogy nálunk is az edzőváltás után. Talán mentalitásban lettünk mások, nagyobb szabadságunk van a jégen, ezert lehet, hogy jobban mutatnak az eredmények a táblázaton.
Már több pontod van, mint az előző szezonban. Idén sikerült szintet lépned?
Mondhatjuk ezt, bár ehhez azért a legtöbbször kellenek a sortársaim is. A legfontosabb a jégidő, ez kell ahhoz, hogy esélyem legyen a pontok szerzésére, de az sem hátrány, ha a szerencse is velem van.
Miben fejlődtél leginkább az első, tanulóév után?
Már meg merem csinálni azokat a dolgokat, amit eddig az utánpótlásban. Ehhez az edző is kell, hogy nem ültet le egyből, ha valamit elhibázunk.
Mik a célok a folytatásra, miben kell még előrelépni, neked és a csapatnak is?
A cél egyértelműen a rájátszás, ez a minimum. Meg kell tanulni, hogy hatvan percig kell hokizni, nem engedhetjük meg magunknak, hogy kétgólos vezetést simán kiengedjünk a kezünkből. Egyénileg a a korong nélküli játékon kellene még csiszolnom sokat.
