Mesterhármasával érdemelte ki a harmadik játékhét legjobbjának járó elismerést a Budapest Jégkorong Akadémia HC 21 éves játékosa az Erste Ligában. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele.
DVTK-Schlekmann 2-3, írta laptársunk a BJAHC vendégsikere után tudósításának címében: a Jegesmedvék ellen előbb egy általa is indított támadás végén érkezett szemfülesen a kapu elé, majd egy semleges harmadban szerzett korongot vitt el egészen Voris kapujáig, hogy aztán a hosszabbításban kapásból bevágja Nagy Krisztián zsugáját a kapuba, tripla!
A BJAHC gólvágója szerzett már négy gólt is az Erste Ligában (három éve a Ferencváros ellen), de azért nem bánkódik, hogy ezúttal „csak” háromig jutott. A kanadai táblázaton 5 meccs után 5 góllal és 2 gólpasszal áll az élmezőnyben, a mérkőzések száma azért nem 6 (a pontoké meg ki tudja, mennyi lehetne), mert a DEAC ellen kisebb betegség miatt nem játszhatott vasárnap.
Melyik gól tetszett a legjobban Miskolcról?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem a hosszabbításban szerzett gól, szóval nem is mondok mást. Az biztos, hogy mindegyikhez kellettek a csapattársak is. Úgy mentünk Miskolcra, hogy a Brassó elleni vereség után mindenképp nyerni szeretnénk. Nem így terveztük a forgatókönyvet, de azért örülök, hogy két ponttal tudtunk távozni a DVTK csarnokából.
Úgy tűnik a liga eddigi eredményei alapján, hogy nem nagyon lehet csak úgy lazán elmenni valahová behúzni a három pontot…
Tényleg nem, tavalyhoz képest minden csapat erősödött. Látjuk az Újpest év eleji formáját, még pontot sem vesztettek. Az erdélyi csapatok évről évre erősödnek, ott van a Ferencváros is, próbáljuk a többiekkel felvenni a versenyt, és ahol csak lehet, partiban lenni velük. Minden pontnak van értéke, de tudjuk, hogy az igazi szezon majd februárban indul, amihez persze az alapszakaszban is hozzá kell tenni a magunkét, hogy minél jobb helyzetből indítsuk a rájátszást.
Idén más a lebonyolítás, felértékelődnek az alapszakasz-meccsek.
Igen, új rendszer van, de a lényeg ugyanaz lesz: a legjobb nyolc csapat lehet ott a rájátszásban. Az alapszakasz egy nagyon jó felkészülés a playoffra, szeretnénk előbb itt minél jobb helyezést elérni.
Valami hiányzott ahhoz, hogy ezekben a hetekben ne a „cseh kettőben” lövöldözd a gólokat. Csalódtál, hogy nem jött össze a külföldre szerződés a Zlínnel?
Valamiért így kellett alakulnia, sajnálom, hogy nem tudtam maradni, de nem volt kérdés, hogy ha hazajövök, akkor hová jövök haza. Csalódott nem voltam, úgy fogtam fel, hogy ez a kaland is hozzátett valamit a karrieremhez, még ha nem is úgy alakult, ahogy szerettem volna.
Mi az, ami nagyon más volt kint?
A körülményeken kívül a játékosok felfogása.
Profibbak?
Igen, de ezzel nem azt mondom, hogy a hazai játékosok felfogása nem jó. A cseh hoki előttünk áll, a másodosztályú bajnokság is, és bár úgy érzem, hogy helyem lett volna a csapatban, meg tudtam volna magam mutatni, a vezetők nem így döntöttek. Azzal érveltek, hogy voltak még hozzám hasonló játékosok a keretben, ami tényleg így volt, sok potenciális játékos alkotta a keretet, elfogadtam, hogy így alakult a sorsom.
Az előző szezon után mindenképp ki akartad magad próbálni külföldön?
Igen, szerettem volna magasabb szinten játszani.
Mennyire vagy most ideális korban ehhez?
21 éves vagyok, nem mondanám, hogy idős játékosnak számítok, de nem is kisfiúként próbálkozom a jégen. Mindig van feljebb és feljebb, szeretnék magasabb szinten játszani, azon vagyok, hogy előbb-utóbb ez a lehetőség megadasson. Egy hónappal hamarabb kezdtem a felkészülést, mint a többiek, szóval ez a próbajáték, még ha nem is jött össze, egy plusz löket volt számomra az Erste Liga-rajt előtt.
Mit mondott Kangyal Balázs neked, amikor hazatértél?
Balázzsal és Tibivel lassan nyolc éve együtt dolgozunk, nekik köszönhetem azt, hogy most itt tartok, és persze az utánpótlásedzőknek is. Azt hiszem, az egyik szemük sírt, a másik nevetett.
Mennyiben más a mostani BJAHC, mint a tavalyi?
Tavaly elég speciális csapatunk volt a jégen és azon kívül is, voltak távozók a nyáron, Eetu Elónak a 35 gólja egészen biztosan hiányozni fog idén. De szerintem van potenciál a csapatban, vannak olyan karakterek, akik feljebb tudnak lépni, és bízom benne, hogy végül legalább olyan eredményt el tudunk érni, mint tavaly. Nehéz most még megítélni, ki milyen erősségű lehet a folytatásban, nem is találkoztunk még minden csapattal a ligából. Minden meccsen száz százalékot kell nyújtani, ha labdába akarunk rúgni.
A legutóbbi mérkőzéseken állandóvá váltak a sortársaid, Keresztes Leventével és a finn Joni Jesperi Viikilával játszol az első sorban. Milyen a kémia?
Viikilával tavaly az egész szezonban együtt játszottam, Levivel meg hatéves korom óta, így mondhatom, hogy jól érzem magam velük. De nem a mi dolgunk eldönteni, ki hol szerepel a jégen, mindig az aktuális sortársakkal kell kihozni a maximumot.
Mit szóltál, hogy Levi hazatért Amerikából?
Furcsa érzések voltak bennem, mert sajnáltam, hogy nem tudott kint maradni, de neki ez egy jó lépcsőfok lehet. Ha jól teljesít, akkor feljebb léphet más európai ligába, mert képes lehet erre.
Kedden indultok Erdélybe, mennyire bírod ezeket a túrákat?
Nehéz megbarátkozni ezzel a hosszú utazással évről évre, de mindig tök jó kis élmény kint lenni, és együtt tölteni egy hetet, tíz napot a csapattal. Kikapcsolódásnak persze nem mondanám ezeket a napokat, hiszen nem pihenni megyünk, de mindig jó szokott lenni a hangulat, főleg, ha tudunk rabolni néhány pontot az erdélyi csapatoktól.
Melyik meccsen látsz erre most esélyt?
Erre nincs jó válasz, mert mindhárom erdélyi csapat kerete iszonyú erős. Erdélyben kétszer olyan nehéz ellenük pontot szerezni, és eleve sem könnyű. Még csak öt-hat forduló ment le, megtévesztő, hogy a Csíkszeredának még nem jött ki a lépés, várhatóan ők is majd erősödnek a szezon közben újabb légiósokkal. A Vákárban közel háromezer ember előtt játszani sosem leányálom, de mindent meg fogunk próbálni.
Közeleg a novemberi válogatott szünet, benne egy hazai nemzetközi tornával. Milyen terveid vannak a válogatottban?
Az ember mindig várja a meghívót, amit a klubban nyújtott teljesítménnyel lehet kivívni. Bízom abban, hogy az aktuális stábtól kapok majd meghívót, ezért dolgozom a hétköznapokban. Minden meg fogok tenni, ha lehetőséget kapok, jó lenne ott lenni az év végi világbajnoki bő keretben is, ha úgy adódik.
Hogyan töltődsz fel a meccsek között?
Szeretek minél több időt a családommal, a barátnőmmel és a barátaimmal tölteni. Hódolok a hobbisportágamnak is: a csapattársakkal, de nem hokis barátokkal is szoktam padelezni, amit nagyon élvezek.
