A Budapest Jégkorong Akadémia HC 21 éves játékosa lett az Erste Liga hetedik játékhetének legjobb játékosa, három gólt és egy gólpasszt jegyzett az elmúlt három mérkőzésen.
Azon az úton halad a BJAHC, amelyik jórészt az előző idényben is jellemezte, most éppen egy hármas nyerő szériát épített fel Kangyal Balázs csapata. A FEHA ellen 7-2-re, az UTE ellen 4-2-re, a DAB-bal szemben 4-0-ra nyert az előző héten, és mivel ez a válogatott szünet utáni periódus volt (ami mindig kiszámíthatatlan), a vezetőedző nem véletlenül volt elégedett.
Például Keresztes Leventével, aki a fehérváriak ellen gólpasszt jegyzett, az Újpest ellen a második gólt szerezte, a Dunaújváros ellen pedig kétszer is betalált, keretbe foglalva azt az estét, hiszen az első és a negyedik gól fűződött a nevéhez. A 21 éves csatár 2019-ig a MAC utánpótláscsapataiban játszott, majd az NCDC-s Twin City Thunderben szerepelt. A legutóbbi három szezont az NAHL-es New Jersey Junior Titans együttesében töltötte, bajnok is lett a csapattal. A nyáron hazatért, mert az egyetemi ösztöndíjak összege már hatalmas anyagi terhet jelentett volna a család számára. Nevelőegyesülete természetesen tárt karokkal fogadta.
3+1 három meccsen. Nem rossz, nem rossz…
Igen, mióta elkezdődött a szezon, talán most érzem magam a legjobb formában. A sorunknak is jól megy az utóbbi időszakban, minden kezd összeállni.
Schlekmann-Viikila-Keresztes. Elég menő ez a támadósor, valóban.
Slekit senkinek sem kell bemutatni, végig együtt játszottunk az utánpótlásban, ötéves korunk óta ismerjük egymást. Ő pedig Jeppével játszott már együtt tavaly, elég jól összeálltunk így hárman.
Az Egyesült Államokból tértél haza, a szezon elején mi jelentette a legnagyobb kihívást számodra?
Sok minden történt az elmúlt hónapokban, nyilván vissza kellett illeszkednem egy olyan társaságba, akiknek a tagjait java részben azért ismertem korábbról. De itt más szisztémában játszunk, mint kint, Amerikában. Nagyobb a pálya Európában, más játékstílusra van szükség ahhoz, hogy sikeres legyek.
Jobb, ideálisabb a kisebb pálya?
Nem mondanám, más. Itt több ideje és tere van az embernek, ugyanakkor többet is kell korcsolyázni. Kint sokkal fizikálisabb és egyszerűbb volt a hoki, itt sokkal kombinatívabb a csapatok játéka.
Ez neked fekszik, igaz?
Nekem jobban fekszik.
Azon túl, hogy a két ország hokikultúráját nehéz lenne összehasonlítani, mi az, amiben mások lettek a mindennapjaid, mint kint?
Nyilván az rögtön egy különbség, hogy most felnőttbajnokságban játszom, ez már felnőtthoki. A csapat kerete is mélyebb kint, hiszen New Jersey-ben volt tizenhét csatárunk, kilenc hátvédünk, minden meccsen rotálódtak az emberek, mindig voltak olyanok, akik nem játszottak. És tényleg azt tudom kiemelni, itthon sokkal kevésbé fizikális a játék. Ha fogalmazhatok így, itthon és Európában szebb játékot játszanak a csapatok.
Gondolom, tartod még a kapcsolatot a barátokkal.
Persze, még az első amerikai évemből is maradtak olyanok, akikkel rendszeresen beszélek, de az utóbbi években is sok barátra tettem szert, és az edzőkkel is gyakran beszélek. Talán ez volt a legnagyobb hozadéka az elmúlt négy évemnek: barátokat, kapcsolatokat szereztem és persze az angol nyelvet is magasabb szinten tudtam elsajátítani. Meg hát nyertünk egy bajnokságot is a divízió és a klub történetében is először, ez sem egy utolsó pozitív élmény.
S hát, ha ránézünk a statisztikára, az elmúlt éved például pazar volt a 18 góllal és 34 assziszttal.
Tényleg tavaly ment a legjobban, de a végén, az utolsó alapszakasz meccsen megsérültem, ráestek a bokámra, járni sem tudtam, így kihagytam a playoffot. Próbáltak injekciót adni, hogy játszani tudjak, de kiderült, hogy doppinglistás volt az a gyógyszer, így nem jöhetett szóba.
Nagyon sajnáltad, hogy el kellett hagyni Amerikát?
Az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Imádtam kint lenni, nagyon szerettem a társaságot. Egy évet Boston mellett töltöttem, az utóbbi hármat New Jersey-ben, ami így egy kicsit a második otthonommá vált. De örültem annak is, hogy hazajövök és felnőtthokit játszhatok, nagyon izgatott voltam, már csak amiatt is, mert most azokkal játszhatok, akikkel felnőttem.
Mikor hazaigazoltál, azt mondtad, szereted, ha nagy a tét, akkor tudsz jól teljesíteni.
Úgy érzem, amikor van rajtam nyomás és egyfajta bizonyítási vágy, akkor tudok a legjobban játszani. Nyilván ehhez az is kell, hogy komfortosan érezzem magam a jégen és a jégen kívül is. Mostanra alakult ki ez a helyzet 100 százalékban.
Ami a részleteket illeti, 7-2-re nyertetek a FEHA19 otthonában kezdésnek.
Összességében jól játszottunk Fehérváron, az első két harmadban végig jól mentünk, nem sok esélyt adtunk, a harmadik harmadban viszont kicsit elkalandoztunk. Kaptunk gyorsan két gólt, de nagyon magabiztosak voltunk végig, nem volt kérdés, hogy nyerünk.
Az UTE elleni 4-2-es siker következett.
A szezon első meccsét épp az Újpest ellen játszottuk, és ott mi domináltunk, mégis ők nyertek. A másodikon, a Megyeri úton ők voltak jobbak, de mi nyertünk. Most viszont hatvan percen keresztül tudtunk jól játszani, és volt egy nagyon jó kapusteljesítményünk, ami szintén kellett a győzelemhez.
Ahogyan Dunaújvárosban is, hiszen Farkas Roland ott nem kapott gólt. Ellenben te lőttél kettőt is a másik kapuba. Nullára nyerni egy meccset és gólokat szerezni, gondolom, ez volt a legnagyobb élmény a közelmúltból.
A DAB-nak 39-40 lövése volt, Rolinak akadt dolga, de nagyon jól védett. Tényleg ez volt az egyik legjobb mérkőzésem, de a sortársak is nagyban hozzájárultak ehhez, igazából egyérintőből születtek a gólok, a kapussal szemben álltam egyedül, olyan nagyon nehéz dolgom nem volt. Persze azért azt is be kellett lőni.
Jön a Gyergyó és a Csíkszereda elleni bajnoki. Mit vársz ezektől a meccsektől?
A Gyergyó az egyik topcsapat, nem kérdés, jött egy új légiós is, nagyon jól összerakott brigád. De már kint is megmutattuk, hogy van esélyünk ellenük. Akkor volt három-négy sérült, beteg játékosunk ráadásul. Ha okosan játszunk, a védekezőharmadunk rendben lesz, akkor lehet esélyünk nyerni. A Csíkszeredával kétszer játszottunk már, itthon sikerült őket hosszabbítás után legyőzni, idegenben pedig a rendes játékidőben, de sok minden történt azóta. Jött egy légiós kapus, a mezőnyjátékos állományuk is kicserélődött, őszintén szólva nem tudom, mire számíthatunk tőlük. Az biztos, hogy nagyon erős, technikás csapat, jó edzővel. A maximumot kell nyújtanunk ellenük.
