A Sportklub Csíkszereda tíz nyeretlen meccs után három győzelemmel jelentkezett az előző játékhéten, ezzel megkezdte a visszakapaszkodást a tabellán – már az „állandó” megbízott vezetőedzővel, Hozó Leventével a kispadon. A csapat kapitánya, Becze Tihamér négy góllal és egy gólpasszal járult hozzá a veretlen szériához.
A Gyergyó ellen 3-6, a Brassó ellen 2-3, a BJA ellen 4-5 (hosszabbítás után), az FTC ellen 5-6 (szétlövés után), az UTE ellen 2-6, a DEAC ellen 2-3 (szétlövés után), a Gyergyó ellen 1-7, a DVTK ellen 3-4, az UTE ellen 3-7, a BJA ellen 4-6 – még felsorolni is nyomasztó lehetett a csíki drukkerek számára, hogy csapatuk hogyan indította az Erste Liga 2023/24-es idényét.
Tíz vereséggel. A tizedik már az olasz-kanadai edző, Bradley Gratton állásába került, de október 23-án távozott két légiós is a csapattól. Hozó Levente másodedzővel aztán rögtön a Ferencvárost győzte le a társaság első sikerét aratva (4-3), majd jött egy ugyanilyen arányú, de szétlövésben megnyert meccs a DAB ellen, hogy aztán a DEAC-cal szemben már egy 7-4-es siker következzen, benne egy 6-2-es első harmaddal.
Becze Tihamér, a csapat kapitánya a három győzelmet hozó játékhéten négy gólt vállalt a közösből (egy gólpassz mellett), ez is közrejátszott abban, hogy kiérdemelje a hét játékosa címet. Erről és persze a szezonkezdetről is beszélgettünk vele.
Kicsit megkönnyebbültél?
Igen, ideje volt, hogy kicsit felvirágozzon a társaság, a kedvünk és a morál is a csapatban.
Hogy élted meg ezt a nagyon rossz szezonkezdetet?
Még nem fordult velem elő ilyesmi és még hasonló sem, így nem volt egyszerű ezt kezelni, ahogyan kimászni sem belőle. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy belülről nem volt ez a teljesítmény olyan rossz, mint ami kívülről vagy ami a számok alapján látszódott. Voltak kisebb bukkanók a meccseken belül, amik végül azt eredményezték, hogy összességében nagyon mélyre kerültünk és nagyon nehezen tudtunk ebből a helyzetből kimászni.
Rögtön a nyitómeccsen már 2-0-ra vezettetek a címvédő Gyergyó ellen, utána fordult meg a meccs, aztán jött egy egygólos vereség a Brassó ellen, majd egy hosszabbításban, illetve szétlövés során elbukott bajnoki a BJA és a Ferencváros ellen, valóban nem vertek agyon benneteket – csak később csúsztak már be sokgólos vereségek, ami nyilván már egy másik lelkiállapot eredménye is volt.
Nüanszokon mentek el az első mérkőzések, igen, ezért is mondtam, hogy ferde tükör volt az a tabella, ami azt mutatta, hogy tíz meccs után tíz vereség állt a nevünk mellett. Ha kicsit másként alakul az eleje, top háromban is lehettünk volna, ezért volt egyre frusztrálóbb, hogy játékban megvoltunk, elég sok minden működött is, mégsem tudtunk egyről a kettőre jutni.
Mennyire volt alkalmas a tíz meccs után menesztett edző a feladatra? Milyennek ismerted meg őt, mennyiben lehet az ő nyakába varrni a történteket?
Ha kicsit jobban alakulnak a dolgok az elején, akkor hosszabb távon is egy jó edzőnek számított volna ebben a ligában, felkészült edző, a taktika is rendben volt. De miután beleestünk a gödörbe, az a képessége már nem volt meg, hogy kirángasson minket innen. Tényleg rutinos, felkészült szakember, de ez a karakter hiányzott belőle, hogy kihúzza a csapatot a bajból.
Láttál rajta is kétségbeesést?
Igen, a nyomást nem tudta már kezelni, nem volt képes egy löketet adni nekünk és saját magának sem a folytatásra.
Mi a helyzet a két légióssal, Fabrizio Riccivel és Brandon McNallyval, akiknek az edző menesztése mellett a vezetők szintén megköszönték a munkát?
Úgy érzem, ők nem ütötték meg a liga színvonalát. Egy légiós három és fél pontot foglal el a pontrendszerben, a kvalitásuk nem volt elegendő a színvonalemelkedéshez, teljesen egyetértettem a vezetőkkel, hogy így döntöttek.
Említetted, hogy az edzőben nem volt meg a képesség, hogy kirángasson benneteket a gödörből. Ismét Hozó Levente ugrott be az átmeneti időszakban, rögtön jött is a három siker, ahogyan ez korábban is történt már. Benne rendre megvan a képesség, hogy felrázza a csapatot, mi ennek az oka, hogy be tudja tölteni a Jolly Joker szerepét?
Ő másodedzőként végig a csapat mellett van, és amikorra belekerülünk egy ilyen helyzetbe, és átveszi a csapatot, pontosan tudja, látja, mi az, amit az előző edző nem úgy csinált, ahogyan az a csapat számára kedvező lett volna. Tudja, mit kell és lehet megengedni a játékosoknak, miben kell változtatni. Ő is tisztában van és volt azzal, hogy megvan a potenciál a keretben, csak azt ki is kell hozni. Szerintem ahol van egy ilyen keret, nem biztos, hogy feszesre kell húzni a pórázt, ő ezt nagyon jól tudja kezelni.
Akár állandósulhatna is a vezetőedzői pozícióban.
Ezt a szakvezetésnek kell eldöntenie, én és a csapat is azzal dolgozik, akit megtesznek vezetőedzőnek, nincsen beleszólásunk ebbe.
Mi a helyzet veled, milyen formában érzed magad, mennyire sikerült erre a szezonra fejben és fizikálisan is felkészülni?
Végre úgy tudok teljesíteni az egészségi állapotomat is figyelembe véve, ahogyan elvárom magamtól. Két éve volt egy csuklótörésem, lejátszottam a szezont törött csuklóval, amit végül tavaly nyáron megműtöttek. Aztán túl hamar kezdtem el edzeni, ha visszafordíthatnám az idő kerekét, akkor tavaly csak decemberben csatlakoznék a kerethez. Elsiettem a visszatérést, de a sportolók már csak ilyenek, bizonyítani akarnak. Ráment az egész szezonom erre a rossz döntésre, nem tudott a kezem rendesen regenerálódni. Most viszont már 95-98 százalékban túlvagyok a történteken, jól érzem magam, ez a mostani az a forma, amit elvárok magamtól és amivel tudom segíteni a csapatot.
A szezonra milyen célt fogalmaztál meg a csapatnak a rajt előtt, és mennyiben változtak ezek az elképzelések meg? Hamarosan csatlakozik hozzátok Sofron István, emellett van egy adott keret. Mire számítasz?
A start előtt volt egy olyan érzésem, hogy a keretünk alapján tuti a top háromban leszünk. Aztán jöttek a vereségek, és elgondolkodtam, lehet, hogy valami mégis hiányzik. A hazai magunk szerintem nagyon erős, a légiósok, akik maradtak, megfelelő színvonalon játszanak, és majd lesznek újak, hiszen a két távozó helyére úgy tudom, keresik a vezetők a megoldást. Sofi is csatlakozik, szerintem reménykedhetünk, hogy ott leszünk a legjobb négy között.
Mi a helyzet a kapusposzttal? Adorján Attila mögött „csak” fiatalok állnak.
Nem vagyok kapusedző, és kritizálni sem tudom Attilát sem, ő mindent megtesz azért, hogy a hullámvölgyből kijöjjünk. Neki is volt rossz meccse, de ez semmit sem von le abból, hogy másfél szezonnal ezelőtt vele nyertünk Erste Ligát, és még most is ugyanaz a kapus, ő egy fontos alap nekünk. Ez már a második szezon, hogy mögötte fiatal kapusok vannak a keretben, akik sokat tanulhatnak tőle, a munkamorált tekintve is. Nem egyszerű a kapuskérdés ebben a pontrendszerben. Ha két nagy pontszámú kapus van, azt kezelni kell, ha a fiataloknak is szerepet adnál, azt is kezelni kell, a vezetőknek a feladata megtalálni az ideális megoldást.
Hogy éltétek meg ott Csíkszeredában, hogy a Gyergyó tavaly a bajnoki címével a hegemóniátokat megtörte?
Tudatos építkezés zajlik náluk és nagyon jelentős anyagi háttérrel rendelkeznek, ami nem titok, a fizetések és a körülmények is kiemelkednek a többi csapat lehetőségeihez képest. Ha ilyen költségvetéssel bírna a többi csapat is, és ilyen kaliberű játékosokat tudna igazolni, nagyon sok játékosnak nem lenne munkája ebben a ligában. Az évek változnak, volt idő, amikor más csapat, például a Dunaújváros volt kedvezőbb anyagi helyzetben, mi szeretnénk visszakerülni a helyes útra, és ugyanúgy Erste Ligát nyerni, mint legutóbb, a magunk költségvetésével.
Legközelebb a FEHA19 csapatával játszotok. Épp most verték meg a sokáig listavezető UTE-t…
Egész erősen építkeznek, van egy nagyon jó vezetőedzőjük, motivált a keretük, ráadásul ők is kezdik légiósokkal bővíteni a csapatot. Ez a Fehérvár már nem az a Fehérvár, aki ellen egy-két éve biztosra mehettél, nagyon keményen kell küzdeni, máskülönben értékes három pontot lehet veszíteni ellenük. Mi nem szeretnénk ebbe a hibába esni.
