Az elmúlt játékhetet kettőből két győzelemmel zárta az UTE, Debrecenben egy góllal, Dunaújváros ellen hazai pályán, hosszabbításban győzött. Az öt pont megszerzésében kulcsszerepet játszott a lila-fehérek szlovén légiósa, aki mindkét meccsen betalált, a DAB ellen kétszer is, a második ráadásul az aranygól volt. Andrej Hebar a hét játékosa.
A Ljubjanából származó Hebar rutinos csatárnak számít, junioréveit a svéd Frölundánál töltötte, ahol olyan későbbi sztárokkal játszott együtt, mint a Lundqvist ikrek, Henrik és Joel, Alex Steen vagy Loui Eriksson, illetve – a Ferencvárosnál több évet lehúzott – Linus Schellinnel is. A cseh extraligában vált profi játékossá, majd hazatért Szlovéniába és játszott az Olimpija Ljubljana és a Jesenice színeiben is. A most harminckétéves támadó megfordult a CHL-ben, Szlovákiában és Franciaországban is mielőtt a MOL Ligás Újpesthez igazolt. A magyar jégkorong persze nem teljesen idegen számára, hiszen a szlovén válogatott tagjaként többször jégre lépett a mieink ellen. Erről, az elmúlt játékhétről és az idei MOL Liga-szezonról beszéltünk vele.
Dunaújváros és Debrecen ellen is szoros küzdelemben jöttetek ki végül győztesen. Mit jelent ez az öt pont a csapatnak?
Nagyon fontos szerintem, hogy egy hárommeccses győzelmi szériát folytattunk, így más ötnél tartunk egyhuzamban. Nagy jelentősége volt annak, hogy hazai pályán, hosszabbításban győzni tudtunk Dunaújváros ellen. Ez a karakterünket mutatja, hogy az utolsó pillanatig küzdöttünk a győzelemért. A másik meccsen Debrecenben is a mentális erőnket mutatta, hogy 3-0-s hátrányból fel tudtunk állni és megszereztük a három pontot végül. Nem fogtunk ki jó napot, de megdolgoztunk a győzelemért. Azt tapasztaltam, ha egy csapat nem játszik igazán jól, mégis vissza tud térni a meccsbe és győzni tud, az egy jó jel. Ez nekünk is nagyon fontos volt és jót tett az önbizalmunknak.
Nehéz elmenni amellett, hogy mennyire jól megtaláljátok egymást a jégen csatártársaiddal, Benkkel és Frolikkal. Hogy látod te a sorotok összjátékát?
Amikor megérkeztünk és elkezdett együtt készülni a csapat a szezonra, rögtön egy sorba kerültünk és nagyon rövid időn belül kialakult a kémia közöttünk. Benki [Benk András] egy magas srác, rengeteget dolgozik a kapu előtt, Frodo [Martin Frolik] és én meg igyekszünk sokat passzolni a támadó harmadban, kapura tenni a korongot, Benk pedig rendszerink a kapuba küldi a kipattanókat. Jól megtaláljuk egymást a jégen és jóban vagyunk a pályán kívül is, szóval egyszerűen csak jól működünk együtt.
Hogy vezetett az utad éppen a MOL Ligába és azon belül Újpestre?
Az egyik legfontosabb tényező abban, hogy az UTÉ-hoz igazoltam az volt, hogy rengeteg jó dolgot hallottam Alestől [Sila] és Eric Pancétől, illetve [Victor] Lindgren is mondta, hogy jó a környezet és az edzői stáb. És ez mind igaz is. Nagyon jól érzem magam Budapesten, szuper város, minden alkalommal, amikor a belvárosban járok, rácsodálkozom, hogy milyen szép. Ugyanakkor mi jégkorongozni jövünk ide, ez a munkánk, hogy jól teljesítsünk és ehhez adott is minden feltétel. Anyagilag is minden tökéletes, nem kell amiatt aggódni, hogy időben megérkezik-e a fizetés, mert minden alkalommal ott van a bankszámlán. Ez alapvető dolognak tűnik, de számomra – főleg, hogy egyre idősebb leszek – nagyon fontos és bizony játszottam már olyan csapatban, ahol ez nem ment olyan gördülékenyen, és nem volt kellemes tapasztalat. Amikor viszont minden így összeáll, mint itt, akkor minden reggel nyugodtan ébredsz és boldogan mész edzésre, mert semmi mással nem kell foglalkoznod, csak a jégkoronggal.
A szlovén válogatott tagjaként többször találkoztál a magyar csapattal. Te hogy látod, ez idő alatt mennyit változott a magyar jégkorong?
Nagyon meglepett, hogy milyen jó program működik itt, ahogy végbe megy a fejlődés, hogy ilyen saját bázisú ligája van Magyarországnak. Sok szempontból jóval a szlovén jégkorong előtt tart. Időigényes folyamat ez, de úgy gondolom, előbb-utóbb Magyarország megragad az A-csoportban. Már csak azért is biztos vagyok ebben, mert a feltételek, a fiatal játékosok mind magukban hordozzák ezt a potenciált, vagyis jó úton jár a magyar jégkorong.
Tizenéves korodban hagytad el Szlovéniát, hogy Svédországban fejlődj tovább. Mennyire számít ez megszokott útnak egy szlovén játékos számára?
A miénk egy kis ország, hivatalosan hét profi klub van Szlovéniában, de ha nem az Olimpijában vagy Jesenicében játszol, nehezen tudsz megélni a jégkorongozásból. Ugyanakkor egy fiatal szlovén játékos nehezen tud bekerülni egy felnőtt csapatba, így számomra nagyon jó döntés volt ez a váltás, hiszen a svéd hokiiskola köztudottan nagyon jó. Több szlovén hokis dönt úgy 14-15 éves kora körül, hogy külföldre megy a fejlődés érdekében. Szlovéniában problémák vannak a jégkorong-, de tulajdonképpen az egész sportfinanszírozás szintjén, az Olimpija Ljubljana például évek óta szenved az EBEL-ben. Az anyagi problémák nagyban nehezítik az ottani jégkorongozás fejlődését.
