Miután az FTC-Telekom mindkét idegenbeli meccsét megnyerte a Gyergyói HK ellen, hazai jégen 5–3-ra kikapott a döntő harmadik mérkőzésén.
Természetesen erre a mérkőzésre már az összes szektort meg kellett nyitni a Tüskecsarnokban, és a szurkolók mindjárt a korongbedobás után emlékeztették a Gyergyót, hogy a 30-szoros magyar bajnokkal kell megküzdeniük a jégen.
Az első lövés a 4. perc környékén Kulmalától érkezett, Rinne mamuttal védett. A 6. perc kezdetén emberelőnybe került a Fradi, lőttek is rendesen, Nagy Gergő például középtávokról próbálkozott háromszor, a harmadik bombája utat is talált a gyergyói kapuba. A gól után a vendégek már a középkezdésnél korongot vesztettek, Farkas mehetett egyedül a kapura, de nem lőtt, hanem Tóth Adriánhoz passzolt, akinek a testéről pattant a pakk a kapuba. A Gyergyó tehát gyorsan kétgólos hátrányba került, ami meg is fogta őket, de gyorsan összeszedték magukat, hiszen két és fél perccel később Tranca harcolt meg a korongért a palánlnál, Sándor-Székely aztán a kapunál várakozó Szigetihez passzolt, aki talált egy rést Arany és a kapuvas között, ahol a hálóba tudott lőni. A harmad második felében is veszélyben forogtak a kapuk, de a szünetre 2–1-el mentek a felek.
Gyergyói góllal kezdődött a második harmad: a vendégek bevitték a Fradi védekező harmadába a korongot, s már úgy tűnt, hogy a zöld-fehérek ki tudják onnan hozni, de Fejes a palánknál megszerezte azt. A védő belőtte középre, ahol Sándor-Székely a botjával még beleért, Arany védett, a kipattanót viszont a mamutja alatt a fiatal csatár a kapuba lőtte. Alig telt el újabb három perc és már a Gyergyónál volt az előny: Marttinen keresztpasszánál Marva nem tudott tisztázni, Sylvestre pedig közelről nem hibázott. A Fradi a 29. percben egy kontrából egyenlített, Bánra nem figyelt senki, Kozma ezt észrevette, Rinne igyekezett takarni a kaput, de védeni nem sikerült.
A harmad második része igazán közönség szórakoztatóra sikerült, volt olyan periódus, amikor a gyergyóiak tűzijátékot rendeztek a Frafi kapujánál, aztán a hazaiak tették ezt nem sokkal később emberelőnyben. Nekik azonban betalálniuk nem sikerült, a Gyergyó viszont egy tankönyvbe illő fórmegjátszás után Tranka góljával visszavette a vezetést.
4–3-as gyergyói vezetésről vágtak neki a felek a harmadik harmadnak, s az már az első percekben kiderült, hogy a szünetben egyik csapat támadókedve sem lankadt. A felek azonban szó szerint csúsztak-másztakba jégen, hogy megakadályozzák egymást a gólszerzésben. A Fradi hiába dolgozott ki helyzeteik, lövéseik elkerülték a kaput vagy védett Rinne, miközben a gyergyói kontrákra is figyelnie kellett. Hét perccel a vége előtt emberelőnybe kerültek a zöld-fehérek, sőt, még nem telt le az első, kapott még egy kétperces büntetést a Gyergyó. Ekkor Fodor Szabolcs időt kért, de abban a 17 másodperben, míg öt a háromban játszott, lövésig sem jutott a Ferencváros. Aztán a másik is lepörgött úgy, hogy elmaradt az egyenlítés. Az utolsó bő másfél percben a Gyergyó került emberelőnybe, Arany egy perccel a vége előtt ment le, Sylvestre 39 másodperccel a végső dudaszó előtt állította be az 5–3-as végeredményt egy üres kapus találattal.
A végére maradt még egy kis bunyó és egy kisebb szócsata is a kiállítottak között - dehát ilyen egy felfokozott hangulatú döntő.
Fodor Szabolcs, az FTC-Telekom vezetőedzője: Azt gondolom, hogy egy nagyon jó mérkőzés volt. Megint csak az Erste Liga erejét mutatja, hogy milyen meccs volt, tényleg hokicsemege. Azt gondolhattuk, hogy a döntőben egy-egy gólok fognak dönteni. Eddig döntött egy-egy gól felénk, most egy gól feléjük. Semmi meglepő nincsen ebben, egy döntőnek ilyennek kell lennie, ilyen szorosnak. Most nyertek ők egy meccset, de holnap lesz egy újabb nap.
Szilassy Zoltán, a Gyergyói HK vezetőedzője: A mai győzelem kulcsa elsősorban a hit volt. Jól játszottunk a második meccsen, az elsőn nem annyira ennek ellenére mind a kettőnél volt esélyünk a győzelemre csak nem tudtunk gólt lőni, márpedig ezt erre játszák. Ma azt gondolom, hogy a teljesítményünk a rossz kezdésünk ellenére azért jó volt, és még eredményesek is voltunk az ellenfél kapuja előtt. Úgyhogy első sorban ezt mondanám, mert ugye hinni kell abban, amit csinálsz. Ha nem nyersz akkor ez meginoghat, de játékosok hittek önmagukban, hittek a rendszerben, amit csinálunk és ma ez szerencsére egy győzelmet ért.
