Boróczi Gábor (Budapest, 1939. április 2. - 1991. május 2.) jégkorongozó, edző, szövetségi kapitány.
Az MJSZ Hírességek Csarnoka tagja
A Budapesti Építők (1952–1956) és az Újpesti Dózsa jégkorongozója (1957–1969). Az Újpesti Dózsa játékos-edzője (1969), majd visszavonulása után ugyanott vezetőedző (1969–1981). A magyar jégkorong-válogatott vezetőedzője, illetve szövetségi kapitánya (1981– 1990). Jégkorongozóként téli olimpiai résztvevő (1964), B VB 4. (1965), B VB 7. (1966), B VB 8. (1964 és 1967); C VB 2. (1959 és 1963); Hatszoros magyar bajnok (1958, 1960, 1965, 1966, 1968, 1969), magyar bajnoki 2. (1963), magyar bajnoki 3. (1964 és 1967), háromszoros magyar kupagyőztes (1965, 1966, 1968), magyar kupa 2. (1964). 53-szoros magyar válogatott (1958–1967). Az év jégkorongozója (1966). Edzőként az Újpesti Dózsával kétszeres magyar bajnok (1969 és 1970) és háromszoros magyar kupagyőztes (1970, 1971, 1972), a magyar jégkorong-válogatottal B VB 5. (1978), B VB 6. (1977), C VB 2. (1976 és 1983), Magyar Nemzet Kupa-győztes (1983).
Sportpályafutását teniszezőként kezdte, majd gyeplabdázott és jégkorongozott - ez utóbbi két sportágban Szamosi Ferenc volt az edzője. Játékosként egy téli olimpián és hat VB-n vett részt (összesen 22 pontot szerzett), a magyar válogatott vezetőjeként négy VB-n szerepelhetett, nevéhez fűződik a sportág modern történetének addigi legnagyobb sikere, a belgrádi B-csoportos VB-n elért 5. helyezés (1978).
