Bálint Attila (Marklkofen, Németország, 1948.01.09. - ) az első százszoros magyar válogatott jégkorongozó
Az MJSZ Hírességek Csarnoka tagja
1960 és 1964 között a sokszoros NDK bajnok Dinamo Berlin utánpótlás csapatában pallérozódott. Magyarországra visszatérve, előbb 14 évig az Újpest, majd pályafutása utolsó hat esztendejében a Fradi játékosa volt. A lilákkal ötször, a zöldekkel háromszor nyert bajnoki címet.
A válogatottból 1965 és 1983 között szinte kihagyhatatlan volt. Világbajnokságon 14 alkalommal szerepelt. Köztük olyan nevezetes esztendőkben, mint 1976, amikor a magyar nemzeti csapat hosszú évek után kiharcolta a világbajnoki B-csoportba jutást, vagy 1977, amikor Tokióban, a mindenki által „lesajnált” magyar együttes biztosan maradt bent a magasabb osztályban. Válogatottbeli pályafutását pedig nem is lehetett volna méltóbb képpen befejezni, mint az 1983-as, nagyon sikeres, első hazai rendezésű budapesti világbajnokságon.
Bálint Attila 1985-ben fejezte be aktív pályafutását, de azóta, mint eredményes utánpótlásedző tevékenykedik.
