Árkovics Miklós (1960. január 26. – 2012. december 1.) játékvezető, a Magyar Jégkorong Játékvezetők Egyesületének elnöke.
Nem mindennapi sportkarrier volt az övé, a jégkoronggal mindössze a nyolcvanas évek elején került kapcsolatba. Megtanult korcsolyázni, majd jelentkezett a játékvezetői tanfolyamra. Hazai bajnokikon bizonyított, első összecsapása az Alba Volán - Dunaújvárosi Kohász megyei rangadó volt 1985. december 13-án, melyen vonalbíróként tevékenykedett. Pár év alatt ő lett az elsőszámú honi sípmester, a nemzetközi porondon 1992-ben, a dániai Odensében mutatkozott be, a C-csoportos, ifjúsági világbajnokságon. 1994-től négy éven keresztül őt választották a legjobb hazai zebrának, mely elismerést 2005-ben újra megkapta. Bajnoki döntők sokaságát vezette. Történelmet írt, ugyanis 1997-ben ő lett az első hazai játékvezető, aki a döntő valamennyi összecsapását irányította. Személyét és szakértelmét a finálé mindkét résztvevője feltétel nélkül elfogadta. 2004-ben dirigálta a históriás könyvekben is előkelő helyen szereplő Magyarország-Kanada összecsapást Fehérváron, valamint Európa sok országában ténykedett korosztályos világversenyeken. Vezényelt Interliga, Kontinentális Kupa találkozókon és olimpiai selejtezőkön, nemegyszer világsztárokat utasított rendre. Büszke volt arra, hogy együtt lehetett a jégen például Miroslav Satannal.
A honi játékvezetők testületét 2009-től irányította. A bíráskodással sem hagyott fel, utoljára 2012 februárjában korizott a jégre, fia, Gergő amatőr mérkőzésén fújta a sípot. Egészen haláláig szolgálta a jégkorongsportot, a zsűriben, valamint ellenőrként tevékenykedett, továbbá vezette a bírói testületet. Bár tudta, hogy súlyos beteg, egy pillanatra sem adta fel a halálos kórral vívott küzdelmet, végig bízott a gyógyulásban. Számára három dolog volt fontos: a család, a testnevelő tanári pálya és a jégkorong. A Szent István Szakközépiskolában tanította, készítette fel diákjait az életre. Neje, Krisztina is pedagógus, két gyermekük, Bálint és Gergő a jégkorong mellett tette le a voksát.
