Horváth Bálint hosszú utat tett meg, míg Győrből a svédországi Ängelholmba jutott. A 17 éves jégkorongozó a Rögle csapatában rengeteget tanult, amit az U18-as divízió I/B csoportos világbajnokságon kamatoztatott.
Horváth Bálintról remek hírek érkeztek a szezonban Svédországból. A Röglében játszó 17 éves jégkorongozó ontotta a gólokat a svéd ifjúsági élvonalban, s mint mondja, a saját szempontjából elégedett is az idényével, hiszen nagyon sokat tanult a jégen és azon kívül is. A csapata azonban nem jutott a rájátszásba, és amiatt persze csalódott.
Kárpótolta mindezért az U18-as válogatottal elért siker, a divízió I/B csoport megnyerése. Titkon reménykedett a divízió I/A csoportba jutásban, boldog, hogy sikerült.
Az már csak hab a tortán, hogy őt választották a csapat legjobbjának.
„Már annak is nagyon örültem, hogy a csapat tagja lehettem. Természetesen megpróbáltam a maximumot kihozni magamból, amikor jégre léptem, de úgy gondolom, mindenki ezt tette. Maga a világbajnokság is nagyon jó hangulatban telt. A szülői szurkolótábor is segítségünkre volt, remek hangulatot varázsolt a meccsekre. Felülmúlhatatlan élmény. Az pedig , hogy a csapat legjobbjának választottak, hatalmas megtiszteltetés. Nem számítottam rá. Nehéz lehetett a választás, mások is megérdemelték volna.”
Horváth Bálint, a magyar U18-as válogatott legjobb játékosának járó díjjal
Bálint és a válogatott szereplését a svéd osztálytársak is nyomon követték, a kora délutáni meccseket közösen nézték kivetítőn az iskolában. A csatár 13 éves kora óta él a skandináv országban, ahová azért nem rövid út vezetett. A korcsolyázással Győrben ismerkedett meg három és fél évesen. Az unokatestvérei, köztük a női válogatott tagja, Odnoga Lotti csalta le az akkor még fedetlen műjégpályára. Az egyik alkalommal a helyi hokicsapat edzője, Bartalis József is megjelent, és megkérdezte a fiútól, lenne-e kedve kipróbálni a sportágat.
„Elmentem az edzésre, élveztem, megkedveltem, ottragadtam. Karácsonyra megkaptam az első felszerelésemet. A következő nyáron már a jégpálya befedésén dolgoztak, így a mienk volt az első generáció, amely fedett pályán nőhetett fel Győrben. Még mini korosztályban elkerültem Zalaegerszegre, Kercsó Árpádhoz, így egy szezont kettős igazolással játszottam, a Zalával a miniben, a Győrrel az előkészítőben. Tavasszal, amikor már nem volt jég Győrben és Zalaegerszegen sem, Ágh Tibor szlovákiai edző segítségével járhattam Pozsonyba a Ružinovhoz edzeni, mivel ott június végéig volt jég. Egy-két edzés után megkérdezték, lenne-e kedvem náluk játszani a következő szezontól… Három évet a szlovák bajnokságban töltöttem.”
Közben, 2010 nyarán a svéd Troja-Ljungby nyári edzőtáborában vett részt, amely után a klubtól azzal keresték meg, hogy szívesen látnák a soraikban. Erre csak két év múlva került sor, a szülei felváltva éltek vele Svédországban a következő három évben. A hetedik osztályt már Trojában járta, valamennyire beszélt angolul, ami megkönnyítette a helyzetét. Az első évben nagyon sok svédet, angolt és matematikát tanult, majd idővel minden tantárgyba bekapcsolódott.
„Az volt a cél, hogy nyolcadikra minden tantárgyat svédül tanuljak, kilencedikben pedig letegyem a nyelvvizsgát, mert csak úgy kerülhettem svéd gimnáziumba. Egészen pontosan az úgynevezett Elithockeygymnasium-rendszerbe. Annak a keretében több iskolát, illetve ahhoz tartozó csapatot lehet megjelölni, amely próbajátékot kínál. Ezért nagyon meglepődtem, hogy próbajáték nélkül három klubtól is ajánlatot kaptam.”
A Röglét választotta, akkor költöztek a Malmö és Göteborg között fekvő tengerparti kisvárosba, Ängelholmba.
„Profi feltételek között fejlődhetünk a klubban. A csapattársaimmal remekül kijövök, a szabadidőm nagy részét is velük töltöm. Ha jó az idő, strandolunk, grillezünk a tengerparton, ha esik vagy hideg van, akkor általában moziba megyünk, vagy valamelyikünknél videojátékozunk. Néhányan szerepelünk az amatőr focibajnokságban is, így minden vasárnap meccsünk van.”
Természetesen figyelemmel követte a felnőttválogatott szereplését az A csoportos világbajnokságon, és elmondta: Svédországban testközelből tapasztalta meg, hogyan változott meg a magyar hoki megítélése a szentpétervári teljesítményt, illetve a szurkolók sportág iránti szenvedélyét látva.
„Remélem, ennek az lesz a következménye, hogy a jövőben minél több játékos kerül külföldi topcsapatokba. Nekem az is inspirációt jelentett, hogy egyre több fiatal kapott lehetőséget a felnőttek között, még ha a végén nem is került be az utazó keretbe. Akik viszont igen, azok jól szerepeltek, és a csapat hasznára voltak. Természetesen nekem is az a célom, hogy minél előbb közel kerülhessek az U20-as és a felnőttválogatottsághoz.”
