Jarmo Tolvanen, a magyar válogatott szövetségi kapitánya: „A britek erősek voltak, az egész tornán jól teljesítettek, és most egy kicsit még jobbnak bizonyultak. Nem érzem úgy, hogy időt kellett volna kérni a kivédekezett emberhátrány után, hiszen vezettünk, tudtuk, mit kell tennünk, és az időkérés az ellenfélnek is lehetőséget adott volna. A vb-n voltak jó és rossz pillanataink is, ahogy a többi csapatnak is. Őrült torna volt, amelyen bármi megtörténhetett. Nehéz most elemezni, ez volt a stáb első éve a csapatnál, az első lépése egy útnak. Sok fiatal szerepelt a csapatban, a magyar hoki jövője jónak tűnik, hiszen van mélység. A saját jövőmről pár hét pihenés után szeretnék beszélni.”
Peter Russell, a brit válogatott szövetségi kapitánya: „Hihetetlen, ami történt. Az elején küszködtünk, de utána úgy játszottunk, ahogy tudunk. Jól védekeztünk, igyekeztünk minél fizikálisabb hokit játszani, és káoszt teremteni a kapu előtt. A szerencse is mellénk állt. Őrület, ami történt. Volt egy álmunk, és néha az álmok valóra válnak. Szürreális ez az egész, még nem tudunk mit kezdeni vele.”
Vas János, a magyar válogatott csapatkapitánya: „Sajnos két hibából kaptunk két gólt, egyszerűbben, rutinosabban kellett volna kitenni a korongokat, de ilyen a jégkorong, néha ad, néha elvesz – most elvette tőlünk a győzelmet. Megérdemelte volna a csapat az egész héten végzett meló miatt. Nagyon jó a csapatunk, csak gratulálni tudok a srácoknak. A harmadik harmadban nekünk nem fújtak le semmit, nekik megadtak két emberelőnyt, szóval nézhetjük úgy is, hogy ennek volt jelentősége, de ha az elején belőjük a fórokat, akkor nem lett volna jelentősége. Nem tudom, mikor fogjuk ezt megemészteni, de idővel majd úgy gondolunk vissza erre a hétre, hogy a pozitívumokat is megtaláljuk, mert rengeteg volt."
Vay Ádám, a magyar válogatott kapusa: „Mindent megtettünk azért, hogy meglegyen a három pont. Sajnos az utolsó gól így sikerült, nem lehet mit tenni. Meglett volna a győzelem, ha a brit játékos nem tudja ellőni, vagy ki tudjuk juttatni a korongot. Nem jött el még az idő, kevésen múlt, de jövőre meglesz.”
Garát Zsombor, a magyar válogatott védője: „Nem tudom pontosan, hogy min múlott a végén, sokszor vissza kell néznünk a meccset, és az egész vb-t, hogy tudjuk értékelni. Küzdöttünk, sok lövést blokkoltunk. Szereztünk két gólt, de a britek végig nyomtak, és sokat lőttek a harmadik harmadban, és a végén bepattant nekik. A nyár elég lesz, hogy túllépjünk a csalódottságon, és amikor augusztusban elkezdjük a felkészülést, akkor mindenki a klubokra fog fókuszálni, a válogatottnak jövő áprilisra kell összeállnia, hogy feljussunk. Az atmoszféra pozitívumként marad meg, az első győztes meccsünk után hosszabb ideig voltam libabőrös, mint korábban bármikor. Hátborzongatóan jó, ahogy nyolcezer ember szurkolt nekünk.”
Pozsgai Tamás, a magyar válogatott védője: „Tizenöt másodpercre voltunk a mennyországtól. Beszorítottak a végére minket, nem tudtuk eldugni a korongot, és valahogy utat talált a kapunkba. Még fel kell dolgozni, nagy pofon ez. 2-0-nál sem hittük azt, hogy vége a meccsnek, hiszen nagyon jöttek a britek, nagy volt a nyomás.”
Hári János, a magyar válogatott csatára: „Megpróbáltam elhúzni tenyeressel a büntetőnél, nem sikerült megemelni, nem volt jó a jég. Nem akadt be, sajnos van ilyen. Tudtuk, ha szereznek egy gólt, szoros lesz a vége. Sajnos ez benne van a hokiban, ahogy kijött nekünk az egész vb. Szinte minden feléjük pattant. Nekünk a három pont kellett, mindegy hogy két kapura lövéssel, és úgy nyerünk 2-0-ra, csak ez számított.”
Gőz Balázs, a magyar válogatott védője: „Végig meccsben voltunk, végig nálunk volt a vezetés. 15 másodperccel a vége előtt keményebb döntéseket kellett volna hoznunk. Nem tudom, mit mondjak most, nem találom a szavakat. Leült a pad a gól után, de még a következő cserében volt egy momentum, amikor elhittük, hogy a lehetetlenben is lehet hinni. Egy óriásit küzdött az egész csapat, ismét a saját kezünkben volt a sorsunk, és egy ilyen szurkolótábor előtt nem sikerült az álmainkat elérni.”
Mark Richardson, a brit válogatott csatára: „Biztosan eltart majd egy ideig, amíg felfogjuk, mi is történt és mit értünk itt el valójában. A torna előtt meglepetésnek számított volna, ha bent maradunk, erre tessék, itt állunk aranyéremmel a nyakunkban. Ez egy hihetetlen érzés, és rendkívül büszke az egész csapatra. A harmadik harmadban úgy voltunk vele, hogy ez az idény utolsó mérkőzése, mindannyian sokat játszottunk ebben a szezonban. Még egy nagy utolsó rohamra elszántunk magunkat, és olyan gólok estek be, amilyenek beestek. Egy csoda volt. Őszintén remélem, hogy ezzel a győzelemmel megalapoztuk az Egyesült Királyság jégkorongját az elkövetkező jó pár évre, és nem csak magunknak nyertünk nagyot, ezzel hanem az egész országnak.”
Robert Farmer, a brit válogatott csatára: „A mérkőzés első felében elég rosszul játszottunk és hátrányba kerültünk, de a harmadik harmadban a csapat fantasztikus volt. Az összes játékos, mindenki mindent beleadott, és szerencsésen pattant a korong a végén, de azt azért hozzá kell tennem, hogy keményen dolgoztunk egész héten azon, hogy egyáltalán ilyen helyzetben lehessünk, ezért úgy érzem, megérdemeltük. A harmadik harmad előtt azt mondtuk, lehet, hogy sohasem leszünk újra ilyen helyzetben - aranyat nyerhetünk, ez elég erőt adott a csapatnak. Lehet, hogy ez furán hangzik, de így visszagondolva nem is volt olyan nehéz visszajönni a meccsbe. Remélem, hogy a brit jégkorongnak is segítettünk ezzel a győzelemmel. Megmutattuk, hogy remek csapatunk van, kitűnő játékosokkal.”
