Nagyinterjú Jarmo Tolvanennel

Többek szerint tehetséges voltam, de problémáim voltak a hátammal, ami miatt 23 éves koromban egy szezont kihagyni kényszerültem. Aztán úgy alakult, hogy nem is tértem többet vissza, amikor megtehettem volna akkor már nem voltam olyan kondícióban, mint amilyen egy élsportolótól elvárás. Ekkortájt kezdtem a tanulmányaimat és úgy döntöttem, hogy inkább arra fókuszálok. Miután végeztem a Vierumaki Sport Intézetben, rögtön adódott egy lehetőség, hogy egy felnőtt csapatnál legyek vezetőedző, amit természetesen elfogadtam.

Helsinki környéki felnőtt csapatoknál dolgoztam 6-7 évet és nekem adatott meg a feladat, hogy beépítsem az utánpótlásból kikerülő 18-19 éves fiatalokat. Közülük Jere Lehtinen lett a legnagyobb játékos. Gondolom valamit jól csinálhattam, mert meghívtak a válogatotthoz is.

Igen, volt szerencsém velük dolgozni, rengeteg NHL játékos és nemzetközileg elismert hokis került ki közülük. Elég komoly karriert futottak be és szép díjakat nyertek, akár Lehtinenre, Ville Peltonenre, Saku Koivura vagy Kimmo Timonenre gondolok, de jó pár kiváló játékos játszott még velük. Ez a 3-4 korosztály nagyon meghatározó volt az egész finn jégkorong életében, nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy dolgozhattam ezekkel a srácokkal és a karrierjük kezdetén tudtam őket segíteni.

Elég rutinos edző vagyok már és koromat tekintve sem a legfiatalabb, de mindig igyekszem megérteni a fiatalokat. A mai gyerekek, akik elkezdenek játszani teljesen másképpen gondolkodnak, ha összehasonlítom őket a 30-40 évvel korábbiakkal. Ez független attól, hogy földrajzilag hol vagyunk, maga a gondolkodás, az életük és az egész világ, ami körbe veszi őket teljesen más. Meg kell érteni őket és miután elég különbözőek, mindenkihez másképpen kell viszonyulni is. Próbálok a lehetőségekhez mérten nyitott lenni és meghallgatni őket. Tényleg hiszek a csapatmunkában és abban, hogy vezetőedzőként ténylegesen vezetni kell a csapatot és a játékosokat. Úgy gondolom, hogy sok dologgal ellentétben az nem változott az elmúlt években, hogy a jó vezetőedző igazi vezére a csapatnak. Légy korrekt, logikus és nyitott. Az emberek, a neveltetésük és minden más változik, de a vezetői képességek, azok maradnak és talán még fontosabbak, mint korábban.

Elég régen dolgoztam utoljára finn csapatnál, úgyhogy azt nem mondhatom, hogy a tradicionális finn stílust képviselem. Sokkal inkább a skandináv és az észak-amerikai stílus kombinálása az, ami közel áll hozzám, főleg miután három évig a Calgary Flames csapatánál dolgoztam. Ami a legfontosabb, hogy a hoki rendkívül gyorsan változik, a játék teljesen más dimenziókba került, különösen a legmagasabb szinten. Az észak-amerikaiak száz éve nagyjából ugyanazt játszák és az európaiaknak is saját stílusuk volt. A finnek, svédek, csehek, oroszok mind egyedi stílus szerint játszottak, de az elmúlt egy évtizedben mindenki változtatott ezen.

A csehek teljesen az észak-amerikai vonal felé tolódtak el. A svédek mindig is a fegyelmezett védekezésre építettek és nagyon precíz taktikus játékuk volt, most a sokkal egyszerűbb és támadóbb a felfogásuk, sokat korcsolyáznak és rengeteget lőnek. A finnek korábban annak köszönhették sikereiket, hogy nagyon precíz stabil védelmük volt, jól lassították az ellenfelet, támadásban pedig a korongbirtoklás volt a fő szempont. Ma már a finn hoki is sokkal inkább gyorsul és eléggé lineáris lett, oda-vissza rohan az egész csapat.

Az általam előírt taktika is változik, ahogy a világ változik én is változtatok. Eddig még nem volt időm, de hamarosan megismerem a magyar játékosokat, klubokat és az általuk alkalmazott játékelemeket. Valószínűleg lesznek kisebb változtatások, de úgy gondolom túl korai még erről beszélni. Ami biztos, hogy függetlenül a ligától vagy tornától, a világon mindenhol egyre gyorsabbnak és gyorsabbnak kell lenni, a játék minden elemében, ez egy világméretű trend, amivel tartani kell a lépést.

Elég kemény feladat lesz kiválasztani a csapatot, főleg ilyen rövid idő alatt, ez a torna nagyon fontos lesz mindenkinek, remélem a srácok sokat tudnak majd fejlődni a meccseken. Az a célom a jövőben, hogy minél több mérkőzésen vegyek részt junior és felnőtt meccseken egyaránt. Minden játékost meg akarok ismerni és minél hamarabb, minél több információt összegyűjteni róluk.

 

Nem eldöntött még, de mindenképpen szeretnék róluk is minél több információt szerezni. Akár ismerős játékosmegfigyelőkön keresztül, akár azzal, hogy elutazok megnézni őket, mindkét lehetőség adott, hiszen teljes időben ez lesz a munkám. Nem tudom még pontosan megmondani ennek a módját, de átfogó képet akarok mindenkiről, nem csak a válogatott táborokban vagy meccseken akarok velük találkozni.

Tiszta lappal indul nálam mindenki, minden szóba jöhető edző kollégát meg szeretnék ismerni mielőtt bárki mellett leteszem a voksom. Természetesen lesz egy csapat, aki elutazik velem a svédországi tornára, de mellettük másokra is kíváncsi vagyok. Ez időt fog igénybe venni az U20 és a felnőtt csapat esetében is.

 

Szerencsés ember vagyok, mert edzőként rengeteg helyen jártam és sok kiváló klubnál dolgozhattam. A hokin kívül is ért élményt bőven, sok kultúrát és számtalan embert megismertem. Mindegyik más volt valamiért, de nem tudnék választani közülük.

Igen, mert emlékeztem, hogy az emberek elképesztő lelkesedéssel vannak a jégkorong iránt és itt a székesfehérváriak mellett a magyar szurkolókra is gondolok. Nagyon jó érzés volt ott dolgozni egész szezonban. A szurkolók, a média munkatársai, a vezetőség és a játékosok remek közeget alkottak, aminek jó volt részese lenni. Fehérvár egy igazi hoki szerető város, imádtam az egész szezonunkat, nagyon jó szívvel emlékszem vissza rá.

Jarmo Tolvanen magyar közönség előtt a 90 éves a Magyar Jégkorong Szövetség rendezvényen, a Budapest Arénában szeptember 30-án debütál a kispadon, amikor Lengyelországgal játszik a magyar válogatott. Az eseményre még kaphatóak jegyek az eventim.hu oldalon.